kötöttek a parlamenti pártok, amikor megegyeztek az uniós csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosításról, illetve a belépésről tartandó referendum időpontjáról. Ezúttal olyan politikai bölcsességről tett tanúbizonyságot kormány és ellenzék, amire az elmúlt időszakban alig volt példa. Politikai kultúránk talán máris európaibbá vált.
A négy párt felül tudott emelkedni a napi politikai ellentéteken, ami persze csak az eddigi belpolitikai viharok fényében meglepő, abból a szempontból egyáltalán nem, hogy a parlamenti patkó mindkét oldala, néha eltérő érveléssel, de alapvetően egyetért az uniós csatlakozással. Mégis, a mindenkori ellenzék számára (nemcsak idehaza, az unióban is) nagy a kísértés, hogy a kormányzatok integrációpárti politikájával szemben a folyamat árnyoldalait emelje ki. A Fidesz most feladta korábbi, Orbán Viktor által deklarált alkotmánymódosítási „feltételeit”, és ezzel ellenállt annak a kísértésnek, hogy a csatlakozás ügyét belpolitikai zsetonokra váltsa. Ez egyébként már csak azért is bölcs lépés volt, mert a magyar lakosság túlnyomó többsége a mielőbbi csatlakozás híve.
A belépési tárgyalásokon, különösen annak vége felé, fontos, hogy a kormány és az ellenzék között viszonylagos összhang legyen. Ellenkező esetben az amúgy is igen bonyolult tárgyalási mechanizmus még egy szereplővel bővül, ami az eleve kisebb alkuerővel rendelkező tagjelöltek végső „uniós számlájának” romlásához vezethet. Lengyelországban valami ilyesmi történik: az ellenzék, sőt a kormányban helyet foglaló Parasztpárt is revolverezi a több oldalról nyomás alatt lévő kormányt, az unió pedig kis híján felfüggesztette a tárgyalásokat a legnagyobb jelölttel.
A nemzeti érdekeket okosan, a mozgástér ismeretében, felelősséggel kell védeni, kormánynak és ellenzéknek egyaránt. Az alkotmánymódosításról szóló megállapodás jó alapot adott a visegrádi országokkal való stratégiai megegyezéshez, s nyugodt hátteret teremt a csatlakozási tárgyalások jövő heti utolsó etapjához.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
