Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke néhány hete nagy visszhangot keltett kijelentésével, amellyel “leostobázta” az euró tartópillérének számító stabilitási és növekedési paktumot. Prodi oldalán Pedro Solbes gazdasági és pénzügyi biztossal a napokban bemutatta az “ostobát” felváltani hivatott “okos” paktumot. A javasolt változtatások egyrészt a gazdasági reálfolyamatokhoz igazítják a költségvetési fegyelmet előíró megállapodást, másrészt elejét veszik az önkényes értelmezéseknek, amelyek az elmúlt hónapokban valósággal szétbomlasztották a sokáig kőszikla-szilárdságúnak hitt egyezséget.
A négy éve az euróval együtt “beélesített” paktumról a lassuló gazdasági növekedés mellett bebizonyosodott, hogy alapos tatarozásra szorul. Szakértők azt tartják az egyik legnagyobb hibájának, hogy túlzottan merev, dogmatikus szabályai figyelmen kívül hagyják a reálgazdasági folyamatokat. Ugyancsak a gyengeség jelének tekinthető, hogy a paktum mögött nem áll igazi tekintély, amely ráncba szedhetné a közös szabályokra fitytyet hányó kormányokat.
ÚJ RECEPT. Brüsszel receptje részben éppen a fenti problémákat próbálja orvosolni, mégpedig úgy, hogy érintetlenül hagyja a paktum alapelveit. “A paktum nem változik, de értelmezése tágabbá, nyitottabbá válik, hogy megerősítse a költségvetési politikai döntések hátterében álló gazdasági logikát” – emelte ki a lényeget Romano Prodi. Az Európai Bizottság öt különböző, a paktum rendelkezéseit “új színben feltüntető” javaslatot terjesztett elő, amelyekhez elvárja a tagállamok hozzájárulását. Brüsszel mindenekelőtt a jövőben az aktuális gazdasági ciklus figyelembevételével határozná meg az EU-szintű költségvetési célokat (a büdzsé kiegyensúlyozásának követelményét) és vizsgálná a tagországok költségvetési helyzetét. A hiány GDP 3 százalékában megállapított referenciaértéke ugyanakkor változatlan marad.
A paktumban előírt egyensúlyi állapothoz nem közelítő országokat egyfajta átmeneti intézkedéssel arra köteleznék, hogy évente a GDP 0,5 százalékával csökkentsék a deficitet egészen addig, amíg a stabilitási paktumban előírt szintet el nem érik. Ezzel a módszerrel elkerülhetővé válna a költségvetés kiegyensúlyozására adott határidő folytonos kitolása. A brüsszeli bizottság a javaslat értelmében eljárást kezdeményezne azon kormányok ellen, amelyek a kedvező széljárást a költségvetési fegyelem lazítására használnák ki, ahelyett, hogy a nehéz időkre készülnének.
Prodi és Solbes ugyanakkor késznek mutatkozik arra, hogy meghatározott feltételek teljesülése esetén átmenetileg szemet hunyjon az államháztartás hiányának gyarapodása felett. A kiegyensúlyozás követelményét ennek megfelelően úgy értelmeznék, hogy az a strukturális reformokra való ösztönzéssel elősegítse a Lisszabonban meghatározott foglalkoztatási és növekedési célok elérését.
“A költségvetési helyzet kismértékű és ideiglenes romlása megengedhető, ha olyan nagyszabású strukturális reform következménye, mint az adórendszer reformja vagy hosszú távú állami infrastrukturális beruházási program elindítása” – hangsúlyozza Solbes. De ebben a kedvezményben kizárólag azok az országok részesülhetnének, amelyek előzőleg már bizonyították, hogy kívülről fújják a stabilitási egyszeregyet. Brüsszel végezetül a jövőben a tagállamok költségvetési politikájának ellenőrzése során az eddiginél nagyobb figyelmet kíván fordítani a kormányadósság mértékére: a GDP 60 százalékánál magasabb adósságrátával rendelkező kormányoknak külön programot kell majd kidolgozniuk a hiány felszámolására. Mindez az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát hivatott biztosítani.
A fenti elvek gyakorlati érvényesítését szolgálja az a négypontos program, amelyben Brüsszel először is arra invitálja a tagállamok vezetőit, hogy a gazdasági kérdéseknek szentelt hagyományos tavaszi csúcstalálkozójukon politikai nyilatkozatban tegyenek még egyszer hitet a stabilitási és növekedési paktum mellett. A bizottság a statisztikai háttér javítására egy, a tagállamokban fellelhető legelőremutatóbb módszereket tartalmazó kódex elfogadását ajánlja.
A HITELESSÉG IGÉNYE. A Prodi vezette testület fontosnak tartja, hogy a fiskális szabályok betartatására hatékony és hiteles mechanizmus jöjjön létre. Bár a paktum kezdettől fogva inkább a megelőzésen, semmint a szankciókkal való fenyegetőzésen alapult, a sorból kilógó néhány ország, köztük Franciaország és Németország példája bizonyította, hogy olyan eljárásokra van szükség, amelyek a jelenleginél hatásosabban eltántorítják a tagállamokat a “rendbontástól”. Brüsszel világossá tette, hogy az átértelmezett stabilitási paktum keretében is habozás nélkül eljárást fog kezdeményezni azokkal a kormányokkal szemben, amelyek megfeledkeznek vállalt kötelezettségeikről.
