Az Aranypók Rt. vezérigazgatója – Pesti pókember

Tanga bugyiba bújtatott női fenék hirdette a kilencvenes évek közepén az Aranypók aktuális szlogenjét, miszerint a fehérneműt forgalmazó cég mindig “ügyel a részletekre”. A reklám szokatlanul merész, polgárpukkasztó volta ellen a fél ország felhördült, ugyanis a konzervatívnak hitt Aranypóktól nem várták, hogy ily módon kerül majd a figyelem középpontjába. Bartha Andrásban, a vállalat vezérigazgatójában azonban volt annyi kurázsi, hogy dacolva az álszentséggel, piacra dobta saját ötletén alapuló hirdetését. Merhette, hiszen tudta, nem tesz rossz lóra.

Annak idején, amikor az Astoria Szállóban amolyan szegénysorból származó pincértanulóként dolgozott, még időben felmérte: ha ennél a beosztásnál többre akarja vinni, jobb, ha tanulni kezd. Szállodaigazgatói, de minimum üzletvezetői babérokra vágyott. Arra is gyorsan rá kellett azonban jönnie, hogy a vendéglátóipar bizony “hétvége-gyilkos” elfoglaltság, ezért más irányultságot keresett. Így kötött ki 1968-ban a közgazdasági egyetemen, ahol a szigorú tervgazdálkodásból kifelé araszoló szocializmus idején abban az évben indult az első marketing évfolyam. Kispénzű, gyors-és gépíró édesanyja a Jugoszláviában élő rokonságtól koldult össze egy öltönyt, hogy fia legalább a vizsgákon tisztességes ruhában jelenhessen meg. “Ilyesfajta szegénységben végeztem 1972-ben egy olyan iskolában, ahol a tanárok hittek a gazdaság reformjában, s nyugati szemléletű, korszerű, mai is helytálló marketingre oktatták az első évfolyam hallgatóit, amelynek tagjai ma az üzleti élet frontvonalában találhatók” – idézi fel Bartha András az egyetemi éveket.

A HÚSIPARTÓL A FEHÉRNEMŰKIG. A diplomázást követően az Állatforgalmi-és Húsipari Trösztnél (ÁHT) helyezkedett el marketing-előadóként. A vállalathoz kötődő 20 évi pályafutása alatt előbb osztályvezetői, főosztályvezetői, kereskedelmi igazgatói, majd vezérigazgató-helyettesi posztig vitte. E cégnél derült ki, hogy jó érzéke van a reklámkészítéshez. Kreatív ötleteit az ihlette, hogy az országban akkoriban keretgazdálkodás folyt, s a lakosság számára a hús csak korlátozott mennyiségben volt hozzáférhető. Így Bartha azokat az árukat reklámozta, amelyek az állatvágás melléktermékeiből készültek, s amelyekből viszonylag több állt rendelkezésre. Hurkából, disznósajtból hozott létre kínálatot, s e “nem keretes áruk” forgalmának növelését ösztönözte például az “Ezt nem adom, ez disznósajt” szövegű spottal, amellyel egy Cannes-ban rendezett reklámfilm-fesztiválon aranyérmet is nyert.

Miután a rendszerváltás idején sorra kezdtek megszűnni a trösztök, Bartha András néhány köztes munkahely után privatizációs biztosként került az Aranypókhoz, hogy – szemben a vállalat előző vezetőjével – maradéktalanul eleget tegyen a privatizációs előírásoknak.

Az előprivatizációs törvény értelmében a kereskedelmi vállalatoknak árverésen kellett eladni saját üzleteiket. Bartha színre lépésekor, 1991-ben azonban a vállalat 85 boltjából már csak 33 üzlet maradt. “Mikor munkába állásom első napján végigjártam a szétvert Aranypók megmaradt üzleteit, a dolgozók részéről olyan szimpátiát, lojalitást éreztem a vállalat iránt, hogy arra a következtetésre jutottam, nem biztos, hogy darabjaira kell törni a céget. Fegyelmezett emberként persze eladtam a boltokat, de amelyek nem tartoztak a törvény hatálya alá – az előírás értelmében csak bizonyos dolgozó szám alatt kellett eladni az üzleteket -, azon egységekkel, kihasználva a munkavállalói résztulajdonosi program lehetőségeit, részvénytársaságot alapítottam.” Bartha András eladta a vállalat székhelyét, majd kiköltöztek egy régi gyárépületbe, értékesítette továbbá az üdülőket, és a befolyt pénzekből további üzleteket vásárolt.

Kilenc bolttal kezdte meg működését az Aranypók Rt., a tőzsdére is lépő első MRP-s cég; az üzletek száma azóta 38-ra növekedett. Az árukínálatot Bartha még a kezdet kezdetén letisztította. A kalapot és a konfekcióruházatot törölte a kollekcióból, de – a pulóverrel együtt – mindent megtartott, ami a ruházat alatt található, s nem nyúlt a táska és bőrdíszmű kínálathoz sem. Noha Bartha tudta, hogy a kisebb boltok, piacozó, szabadtéri árusok pár száz forintos fehérneműikkel konkurenciát támasztanak nekik, tisztában volt azzal is, hogy a magyar nő a világ legtudatosabb, legrafináltabb vásárlója: ismeri az árakat, a divatot, a fazonokat, összehasonlít, kalkulál, oszt és szoroz. “Be lehet csapni ugyan egyszer-kétszer, de amikor rájön, hogy a százforintos bugyi hetek alatt elfeslik, a felpróbálás lehetősége nélkül megvett melltartó nem igazán passzol rá, legközelebb hozzánk jön, hiszen itt felpróbálhatja az árut, szakszerű eladók segítenek neki a választásban, s tudja, a drágább, de márkás termékek megvásárlásával hosszú távon nem csinál rossz boltot” – mondja a vezérigazgató.

E spekuláción túl a kor változásait élénken figyelő Bartha abban látja további sikerének titkát, hogy még idejében felismerte, Budapest értékesítési szerkezete rendkívül gyorsan változik. Hat éve, amikor megjelentek a bevásárlóközpontok és a hipermarketek, jó érzékkel választott üzleteket ezekben a mára sikeressé vált létesítményekben. Ma azonban tudja, már nagyon nehéz jó helyet találni a plazák számára, ezért prognózisa szerint a nők hamarosan visszakapják a körutat és a Rákóczi utat. Ha ez beigazolódik, az Aranypók helyzeti előnyben lesz, hiszen a városban is a legforgalmasabb helyeken találhatók üzletei. Bartha, aki szerint a kereskedelemben csak az élvonalban érdemes szerepelni, az Aranypókban is kamatoztatta kreativitását. Leghíresebb marketingakciója, az időről időre újra jelentkező “kukaprogram” – mely szerint, ha egy nő kidobja elaggott melltartóját, olcsóbban juthat másikhoz – jó ötletnek bizonyult. “Nem csupán azért, mert az akciós hónapokban közel 30 ezer melltartót adunk el havonta, hanem, mert így az Aranypókba szoktatjuk a hölgyeket, akiknek körében ma ismét a színes és csipkés darabok hódítanak” – meséli a női nem nagy tisztelője, az 1988-es évben legnagyobb példányszámban eladott bestseller írója, aki “Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról” című művében behatóbban is foglalkozott a gyengébbik nem esendőségével.

ÚTMUTATÁS. Bartha András elnyerte a kereskedelmi szakmában kapható legnagyobb hazai elismerést, a Klauzál Gábor-díjat is. Az őt erre jelölő Házi Zoltán, a Kereskedelmi Szövetség elnöke azt állítja, ezt azzal érdemelte ki, hogy utat mutatott a kisvállalkozóknak, miként lehet alacsony tőkével előrébb jutni, a hazai kiskereskedelmi láncokat megerősíteni, okosan szakosodni, s a mostani trendek figyelembevételével piacvezető szerepet betölteni. A kiskereskedők érdekvédelmében is aktív szerepet vállaló Bartha az uniós csatlakozásig hátralévő pár száz napot bolthálózata modernizálásának szenteli, bár tudja, a legnagyobb felelősség az ebbéli előkészítő munkálatok tekintetében a kormányzaton van, hisz annak programot kell találni a kis- és középvállalkozások segítésére. “Ha ez nem sikerül, sokan kihullanak e körből – mondja Bartha -, ezért a legfontosabb feladatunk, hogy mi semmiképpen se legyünk a vesztesek között.”