A Béres Rt. tokaji borvállalkozása – Presztízsbirtok

Ifjabb Béres József. Belekóstol a borászatba is

Ifjabb Béres József nem titkolja, hogy legújabb befektetési döntésükben érzelmi motívumok is közrejátszottak. A jó borok szeretetének – ami tíz évvel ezelőtt, a családi borászatát is párhuzamosan felépítő akkori vezérigazgatónak, Heimann Zoltánnak köszönhetően lett a cégkultúra része – legalább akkora szerepe volt a döntésben, mint a tokaji borvidék felfutásában bízó üzleti számításnak.

A Béres-csoport elnöke szerint az is tény, hogy nem jelentős a szinergia jelenlegi fő tevékenységük, azaz a gyógyszergyártás, és a borászat között. Ez akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a tokaji borokban szintén meghatározó fontosságúak a talajból származó és növényi közvetítéssel a mustba jutó ásványi anyagok és nyomelemek, csakúgy, mint alaptermékük, az édesapja által több mint húsz éve kifejlesztett Béres csepp esetében. Igaz, a tokaji bort egy időben világszerte gyógyító erejű italként jegyezték, és egy változatát – az aszúszemekből származó eszenciát – gyógyhatású készítményként még egy-két évtizeddel ezelőtt is árulták patikákban “Tokaiensis passum” néven. A Béres család mégsem e lehetőség kihasználása miatt döntött a tokaji befektetés mellett.

A Lőcse-dűlő szőlői  Az Erdőbényén található kóser borászatot az 1990-es évek közepén hozta létre egy magánbefektető. Magát a céget nem vásárolták meg, csak annak eszközeit: a tokaj-hegyaljai falu központjában található házat, valamint az alatta lévő, az 1500-as években kialakított pincét, továbbá a szőlő feldolgozáshoz és a borok palackozásához szükséges gépeket. A borászati befektetés elválaszthatatlan része a földterület is, a jelenlegi szabályok szerint azonban ezt a Béres család tagjai magánszemélyként vették meg és a területek tulajdonjogának átírása a szerződés hatályosulásának feltétele. A földbirtok a faluban lévő borászatból is jól látható, attól légvonalban mindössze egy-két kilométerre fekszik a történelmi nevű Lőcse dűlőben. Az eddig megvásárolt közel 50 hektárból jelenleg 10 hektár a termő szőlő, de hosszú távon is csak további 10-15 hektárt terveznek betelepíteni. Mivel azonban a teljes dűlő a birtokukba kerül, annak nevét tervezik felvenni: Lőcse-dűlő Szőlőbirtok és Pincészet lesz a cég neve a tulajdonosváltozás után. Nemcsak a korábbi névvel szakítanak, a kóser borkészítés hagyományát sem tervezik továbbvinni. Annak ellenére, hogy a pince Tokaj-hegyalján egyedül rendelkezik az ortodox rabbinátus engedélyével, az előző tulajdonos nem tudott érdemleges sikereket elérni az értékesítésben. Egyébiránt nagyjából ugyanabban az időben fogott Thummerer Vilmos egri borász is kóser borok készítésébe, amikor Tóth Lajos, a Tokaj Óvár tulajdonosa elkezdte kialakítani kóser pincészetét Erdőbényén. A kóser borok azonban egyiküknek sem hoztak üzleti sikert, a tervezett volumennek csak töredékét sikerült a remélt exportpiacokon – Belgiumban és az Egyesült Államokban – értékesíteni. Thummerer Vilmos mára fel is hagyott a kóser borok előállításával, az italokat kivonta a kóser szabályozás alól, és ma már Tréfli néven forgalmazza azokat. A termelő elmondása szerint a kóser termelés egyik legnagyobb akadálya az volt, hogy nem találtak szakmailag képzett és egyúttal a vallási előírásoknak is megfelelő munkaerőt.

SZERTEÁGAZÓ TEVÉKENYSÉG.

A Béres-csoport mára a gyógyszergyártáson és forgalmazáson kívül jelentős ingatlanérdekeltségekkel és informatikai üzletággal is bővült. Ezeket a tevékenységeket két évvel ezelőtt önálló üzletágakba szervezte. A csoport azóta – igaz, továbbra is családi vállalkozásként – holding formában működik. A most megvásárolt borászat ennek a családi befektetési portfóliónak lesz az egyik eleme. Az éppen eladásra kínált Tokaj Óvár pedig szimpatikus lehetőségnek tűnt, hiszen nemzetközi tapasztalataik alapján úgy gondolják, a világ borászatában a borvidék, a termőterület – divatos szóval a terroir – egyre nagyobb jelentőségű.

“Magyarország borvidékei közül nemzetközi ismertsége és aszúborainak unikális jellege okán Tokajnak van a legnagyobb esélye arra, hogy nemzetközileg is az abszolút élmezőnybe tartozó minőséget állítson elő számottevő mennyiségben” – magyarázza Felsmann Balázs, a Béres gazdasági igazgatója. Ehhez persze olyan minőségű borokra van szükség, amelyek képesek javítani egész Tokaj, és azon keresztül az ország imázsát is. “Ezzel a befektetéssel az egyik célunk az volt, hogy ilyen magas minőség elérésére képes borászatot építsünk fel” – fűzi hozzá Béres József.

Olyan presztízsbirtokban gondolkoznak, amelynek pincéjéből előbb-utóbb a világpiacon is jegyzett magas minőségű borok kerülnek ki. Nem titkolják: azt a szintet célozzák meg, amelyet ma Tokaj-hegyalján Szepsy István és Árvay János neve fémjelez. A fenti nevek nemcsak stílust, hanem stratégiát is kijelölnek. Ez a minőségi szint alacsony terhelésű ültetvényt és gondos borászati munkát igényel.

A Béres vállalatcsoport • Béres Befektetési Rt.; stratégiai holdingközpont • Béres Gyógyszergyár Rt.; gyógyszergyártás • Bellis Gyógyszerkereskedelmi Rt.; gyógyszer nagykereskedelem • Hungária Logisztikai és Informatikai Központ; ingatlanhasznosítás • Béres Egészségtár; gyógyszer és gyógyhatású készítmény kiskereskedelem • Dataplex Telekommunikációs Kft.; informatika • PharmaNet Kft.; informatika • Lőcse-dülő Szőlőbirtok és Pincészet Kft.; borászat

Mivel nem szakmai befektetők, s borászatukat teljesen újra kell építeni, az igényes szakmai munka mellett komoly marketingre is szükség lesz. Felsmann Balázs szerint azonban éppen ez az erősségük, hiszen a marketing területén a Béres Rt. sokkal nagyobb tapasztalatokkal rendelkezik, mint más tokaji borászatok.

KOCKÁZATOK. Természetesen ennek a befektetésnek is számos kockázata van. Ezek egy része politikainak is nevezhető: Tokaj-hegyalja speciális piaci viszonyai, az eredetvédelmi rendszer hiánya ma nem a minőségi, hanem a mennyiségi termelést ösztönzik. A Tokaj Kereskedőház küszöbön álló privatizációja, illetve a bortörvény módosítása sokat javíthat a helyzeten, de a szocialista évtizedek termelési filozófiájához történő visszakanyarodással ennél sokkal többet árthat is Tokajnak és a tokaji bortermelőknek.

A politikai kockázatok mellett vannak szakmaiak is. Sikerül-e megfelelő stratégiát kialakítani és annak megvalósítására képes csapatot felépítenie a tulajdonosoknak, illetve ennek segítségével sikerül-e a nagyhírű, de az utóbbi években nem kimondottan jó terméséről híres Lőcse dűlőt valóban kiemelkedő terroir-vá alakítaniuk? Egy fajta kockázattal azonban nem kell számolniuk: azzal, hogy lesz-e elegendő forrás a tervek megvalósításához.