Zöld ászMég jóval azelőtt, hogy Németország külügyminisztere lett, Joschka Fischer a Zöldek pártja vezetőjeként egy interjúban azzal viccelődött, micsoda fejtörést okoz neki, hogy kifundálja, miként válhatna belőle kancellár. Akárhogy is töprengett, az egykori balos lázadó egyetlen működőképes forgatókönyvet sem volt képes kitalálni.
Mindezek után a nagy lehetőség szeptember 22-én csak úgy az ölébe pottyant. A Zöldek meglepetésre a szavazatok 8,6 százalékát gyűjtötték be a választásokon, így Fischer pozíciója és befolyása rögtön névleges főnökéé után következik a sorban. Mi több, Gerhard Schröder kancellár valójában neki és pártjának köszönheti a posztját, nélkülük ugyanis nem lenne meg a parlamenti többsége. Tény, hogy Fischertől még mindig igen messze van a kancellári szék. Ám a Die Welt című napilap a választások másnapján már “Fischer győzelmét” hozta szalagcímben, míg a Bild címlapfotóján számítógép segítségével montírozta egybe Schröder és Fischer arcát. “Mostantól Joschka Schröder kormányoz bennünket” – hirdette az írás címe.
A Zöldekre leadott voksok egy része kétségtelenül olyan szavazóktól érkezett, akik félnek egy Irak elleni háborútól. A sikerből azonban Fischer is jócskán kivette a részét az első Schröder-kormány idején mutatott remek külügyminiszteri teljesítményével. Pártja “győzelme” pedig nem más, mint annak a megerősítése, hogy a szavazók mára elhitték: a gyökereiket az 1960-as évek tiltakozó mozgalmaihoz visszavezető Zöldek mára felelősségteljes felnőttekké értek.
Az egész történetben az a legmeglepőbb, hogy miközben baloldali nézeteik egy részét a Zöldek mindmáig megőrizték, gazdasági programjuk szabadpiac-pártibb, mint bármi, amit a szociáldemokraták vagy a kereszténydemokraták kínálnak. A párt a munkavállalók érdekeinek “rugalmasabb” védelmét, az állami támogatások csökkentését és a bürokrácia visszaszorítását tűzte zászlajára – csupa olyasmi, amit a vállalatok is szeretnének. “Az elmúlt három évben a Zöldek több kísérletet is tettek a munkaerőpiac liberalizálására, de a szociáldemokraták újra és újra megakadályozták őket ebben” – állítja Dirk Schumacher, a Goldman, Sachs & Co. közgazdásza.
Továbbra is vannak azonban olyan kérdések – mindenekelőtt Irak -, amelyek elvonják Fischer figyelmét a gazdaságtól. Külügyminiszterként elsősorban ő felel azért, hogy elrendezze az Egyesült Államok és Németország között némiképp feszültté vált viszonyt. Valójában minden adott, hogy ezt meg is valósíthassa. Így például míg Németország hivatalosan elutasít egy esetleges támadást Irak ellen, Fischer közvetve ehhez kínált segítséget, amikor felajánlotta, hogy Berlin átvenné a vezető szerepet az afganisztáni békefenntartásban.
Fischer mellesleg nem az egyetlen “zöld”, aki a szavazók körében hívekre talált. Renate Kunast, a fogyasztóvédelem mellett harcosan kiálló mezőgazdasági miniszter szintén rendre jól szerepel a közvélemény-kutatásokban. Kerstin Müller, a zöldek parlamenti frakcióvezetője pedig gazdasági szakértelmével vívott ki elismerést. Mindazonáltal a párt vezetőségében nincs senki, aki a gazdaság kérdéseit állítaná a figyelem középpontjába. Amennyiben a Zöldek továbbra is ábrándoznak arról, hogy egy szép napon ők adják majd Németország kancellárját, egy Fischer-kaliberű politikusra lesz szükségük, de olyasvalakire, aki a gazdaságban is otthon van.
Business Week
Gerhard Schröder ismét bebizonyította, hogy a kampányoláshoz nagyon ért: hátrányból induló pártját, ha csak minimális különbséggel is, de győzelemre vezette a választásokon. Kérdés, hasonló elszántsággal lát-e hozzá a német gazdaság rendbe tételéhez.
Aligha. Győzelmét nehéz úgy felfogni, mint döntő változtatásokra szóló mandátumot. A vörös-zöld koalíciónak 9 fős többsége van a parlament alsóházában, ami a kormányzáshoz elegendő, a népszerűtlen intézkedések keresztülviteléhez viszont nem. A német üzleti világ érthető módon nem is vár túl sokat az új kormánytól. “Nincs okunk a túlzott derűlátásra” – mondja Bernhard Scheuble, a Merck gyógyszer- és vegyianyag-gyár vezérigazgatója.
A kampányidőszak alatt, miközben Schröder a városokat járta és Irak amerikai megtámadásának elutasításával igyekezett szavazatokat gyűjteni, a gazdaság tovább veszített lendületéből. A Deutsche Bank prognózisa szerint a növekedés az idén mindössze 0,1 százalékos lesz. Több mint 4 millió ember van állás nélkül – ez 9,8 százalékos rátát jelent -, s a számuk várhatóan még emelkedni fog. Németország már “a legjobb úton” volt afelé, hogy ne tudja teljesíteni vállalását, miszerint az eurózóna stabilitási paktumához igazodva 2004-re nullszaldóssá teszi államháztartási mérlegét, mígnem az Európai Bizottság – látván, mennyire reménytelen a helyzet -, két évvel kitolta a határidőt. A fiskális nyomás miatt Schröder arra kényszerülhet, hogy még későbbre halassza a tervezett jövedelemadó-csökkentést, ami viszont árt a lakossági fogyasztásnak. A német gazdaság lefulladása természetesen kihat az egész euróövezetre, amelynek GDP-je a Deutsche Bank szerint csupán 0,8 százalékkal bővül ebben az évben.
POZITÍVUMOK. Van azért néhány jó hír is. A Demokratikus Szocializmus Pártja például, amely a volt NDK-beli állampárt utódja, kis híján kiszorult a parlamentből. A korábbi 32 helyett csupán 2 mandátumot szerzett, így a kormányra a szélsőbal irányából semmilyen nyomás nem nehezedik. Egy másik lehetséges pozitívum az, hogy a Zöldek, élükön Joschka Fischer külügyminiszterrel, nagyobb szerepet játszanak majd az új koalícióban. Ők mentették meg a kancellári széket Schrödernek – amennyiben a rájuk leadott voksok számának növelésével kiegyenlítették a szociáldemokraták szavazótáborának erózióját -, és most megvan a lehetőségük arra, hogy ha akarják, ellensúlyai legyenek az SPD szakszervezeti baloldalának. A Zöldek hagyományosan nagyobb hangsúlyt helyeznek a környezetvédelemre, mint a gazdaságra, ám az is igaz, hogy az SPD-nél kevésbé kötik őket a speciális érdekek. “Sokkal inkább szabadpiac-pártiak, mint az SPD, de nem tudom, mennyire fogják erőltetni a gazdasági ügyeket” – mondja Peter Glotz, a párt volt főtitkára.
Hacsak a Zöldek nem kezdenek határozottan gazdasági reformokat sürgetni – ami nagy meglepetés volna -, aligha kerül sor mélyreható változásokra. Az üzleti körök régen föladták a reményt, hogy a német gazdaság működése gyökeresen átalakulhat.
ERŐTLEN REFORMTERVEK. A cégek ma már csak kisebb igényekkel lépnek fel. Szeretnék például, ha a kormány lehetővé tenné, hogy az idősebb alkalmazottak kivonhatóvá váljanak azon szabályok alól, amelyek miatt jelenleg szinte képtelenség elbocsátani őket. Az ezt vállaló dolgozóknak cserébe végkielégítési csomagokat ajánlanának föl arra az esetre, ha netán valóban megválnának tőlük. Az effajta apró korrekciók segíthetnek ugyan, olyan lökést azonban aligha adhatnak a gazdaságnak, amely azután a munkanélküliség számottevő csökkenéséhez vezetne.
Egy másik reformintézkedéssel a kormány azt igyekszik elérni, hogy a munkanélküliek jobban érdekeltté váljanak az állásajánlatok elfogadásában. A politikusok fogadkoznak, hogy a vonatkozó törvénymódosítást – amelyet még a választások előtt jelentettek be – nem fogják felhígítani a szakszervezetek és más érdekcsoportok igényei szerint.
Milyen intézkedések várhatók Gerhard Schrödertől?
• Lépéseket tehet a Szövetségi Munkaügyi Hivatal átalakítására, egyidejűleg arra is, hogy nagyobb nyomás nehezedjen a munkanélküliekre, hogy fogadják el a felkínált állásokat
• Megnyirbálhatja az üzleti életet nehezítő bürokratikus akadályokat, így például csökkentheti az építési engedélyek kiadásához megkövetelt iratok mennyiségét
• Enyhíthet azokon a szabályozásokon, amelyek korlátozzák az alacsony fizetésű munkások alkalmazását
• Csökkentheti a középiskolai és egyetemi tanulmányi évek számát, hogy a fiatalok hamarabb munkába álljanak
• Eltörölheti a korai nyugdíjba vonulást ösztönző intézkedéseket, amelyek miatt ma jelentős nyomás nehezedik a nyugdíjrendszerre
Schröder minél előbb szeretné javítani a német-amerikai kapcsolatokat is. Megvált igazságügy-miniszterétől, aki párhuzamot vont George W. Bush és Adolf Hitler között, mondván: mindketten nemzetközi konfliktusokkal akarják-akarták elterelni a figyelmet az otthoni bajokról. Tanácsadók szerint Schröder és Fischer idővel valószínűleg ellátogat Washingtonba, hogy rendezzék a viszonyt. “Néhány héten belül mindkét oldalon újra rá fognak jönni, hogy a legtöbb kérdésben nagyon közel állunk egymáshoz” – vélekedik Karsten D. Voigt, a berlini külügyminisztérium német-amerikai együttműködésért felelős koordinátora. Sokan örülnének, ha valóban így történne. Az amerikai piacon jelen lévő német vállalatok körében ugyanis egyre nő a félelem, hogy a kétoldalú kapcsolatok lehűlése árthat az ottani eladásoknak.
NINCS REMÉNY? Minden kis lépés használ persze valamit. De a közgazdászok szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy olyan változásokra lenne szükség, amelyeket Schröder még csak szóba hozni sem hajlandó. Ilyen volna a munkaerő-piaci szabályozás messzemenő lazítása, a nyugdíjjuttatások lefaragása, valamint a bányászatnak, az építőiparnak és más szektoroknak nyújtott szubvenciók megszüntetése. “Schröder tudja, mit kellene tenni. Majd meglátjuk, képes-e rá” – mondja John C. Kornblum, Németország volt amerikai nagykövete, jelenleg a Lazard Germany elnöke. Egyelőre sajnos úgy néz ki, nem lesz rá képes.
