Már nemcsak a vak véletlenben bízhat az, aki manapság keres valamit az interneten. Mert bár a keresők által “kidobott” weboldalak jó része érdektelen, egyikük-másikuk pedig akár illegális is lehet, azért sokszor akad használható találat is. Az a felhasználó, aki például Kínára kíváncsi, és mondjuk bepötyögi a keresőbe Csiang Cö-min nevét, máris több száz, a kínai elnökről szóló hírt vagy az őt bíráló véleményeket tartalmazó honlap közül válogathat. Sajnos azonban ezzel éppen Kínában nem érdemes kísérletezni: Peking olyan szinten érzékeny a vezetőit érő kritikára, hogy immár nem csupán emberi jogi szervezetek – például az Amnesty International – honlapjának letöltését akadályozza meg, hanem több keresőprogramét is.
Tény, a kínai kormányzat évek óta cenzúrázza a világhálót. Ez nagyjából azóta ismert, amióta Jonathan Zittrain, a Harvard Egyetem jogi karának professzora, illetve egyik diákja, Ben Edelman az általuk fejlesztett szoftverrel pontosan listázzák, mi is az a tartalom, amit Kína webcsendőrei elzárnak az ország elől. Így derült ki szeptember elején, hogy Peking a Google és az AltaVista keresőit is betiltotta. Zittrain nélkül mindez titokban maradt volna, mert a kínai külügyminisztérium nem ismeri el, hogy Peking akadályozná az internetezést.
De mi is vezetett a betiltáshoz? A Kínai Kommunista Párt novemberben esedékes 16. kongresszusára készülő kormányzat még a szokásosnál is szigorúbban ellenőrzi az infomációkat – különösen akkor, amikor a pártülés tétje nem kevesebb, mint az, vajon ki váltja majd Csiang Cö-mint az elnöki székben. Miközben Kína minden eszközt megragad, hogy az ország versenyképességét az interneten reklámozza, onnan befektetőket toborozzon és általában saját high-tech imázsát népszerűsítse, kíméletlenül lecsap a kommunista párt hatalmát veszélyeztető tartalmakra.
Kétségtelen, hogy az internet olyan információhoz is hozzáférést nyújt, amely képes véget vetni a mindenható párt uralmának. A Google például Csiang nevére pillanatok alatt rátalál a betiltott Falunkung vallási mozgalom egyik honlapjára, a “Csiang Cö-min bűneinek listája” címűre. A pekingi cenzorok ezért felépítették a világhálón azt, amit a rendszer bírálói csak ” Kínai Nagy Tűzfalnak” neveznek. Ez nem más, mint egy hatalmas szűrő, amely meghatározza, hogy a kínaiak mit olvashatnak el a világhálón és mit nem – valahogy úgy, mint az a szoftver, amellyel a szülők tartják távol gyermekeiket a felnőtt honlapoktól.
A kínai vezetés persze nem csupán a technológia eszközeit veti be célja elérése érdekében. Miután például nyáron 25 ember halálát okozva leégett egy internet-kávézó, a kormány tűzvédelmi szempontokra hivatkozva ezrével záratta be a hasonló szolgáltatást nyújtó szórakozóhelyeket. Másik módszerük, hogy a netes vállalkozásokat kényszerítik: kínai nyelvű tartalmaikat az országon belül állítsák össze. E cégek közül több mint százan – köztük a Yahoo! kínai portálja – egyeztek már bele, hogy bizonyos oldalakat letiltsanak a találati listákról. A kínai közbiztonsági hivatal munkatársai azonban még így is rendszeresen találnak a hálón olyan “káros” anyagokat, amelyeket hatalmi szóval távolíttatnak el.
Talán ez volt az egyik oka annak, miért voltak a külföldi keresőprogramok olyan népszerűek a kínai internetezők körében. Betiltása előtt a Google-t például tízmilliók használták Kína-szerte – állítják a cégnél. Az óriási piac elvesztése pedig azonnal súlyos dilemma elé állította az amerikai anyacégeket: a fogyasztói bizalom megtartása miatt úgy kell visszahódítaniuk elveszett állásaikat, mintha közben nem tennének engedményeket Pekingnek.
A Google vezetése folyamatosan tárgyal a kínai illetékesekkel, de egyelőre nem sikerült elérniük, hogy elfogadható feltételekkel indítsák újra a keresőmotort. Az AltaVista vezérigazgatója, James Barnett pedig hangoztatja: ő nem hajlandó szűrni a keresőprogramja által kínált internetes tartalmat. “A cenzúra nem egyeztethető össze a filozófiánkkal, amelynek alapja, hogy világon mindenkinek joga van szabadon hozzáférni az információhoz” – szögezte le Barnett. Mindezek ellenére már az AltaVista is puhatolózik Kínában, hogy “elindulhasson egy párbeszéd, és megértsük mi folyik ott”.
A megfigyelők többsége szerint nincs mit megérteni. “Ha a kínai illetékeseknek választaniuk kell a biztonság és a gazdasági növekedés között, nem kétséges, hogy a biztonság mellett döntenek” – mondja Nathan Midler, az IDC piackutató cég pekingi elemzője. Így hiába küld évről évre tízezreket tanulmányútra az Egyesült Államokba Kína, a cenzorok már több amerikai egyetem honlapját tiltólistára helyezték. Friss hír, hogy a hatóságok nemrég Falunkung-anyagokat találtak a Massachusetts Institute of Technology (MIT) – az Egyesült Államok legnevesebb műszaki egyeteme – honlapján, mire betiltották az egész site-ot.
A Nagy Kínai Tűzfal a jelek szerint hatékonyan védelmezi az ország vezetését. Az pedig, hogy a legutóbbi szigorítások oka a közelgő pártkongresszus, korántsem hordozza magában a rendezvény utáni enyhülés ígéretét. “Ha az illetékesek egyszer már belekóstoltak a cenzúra hatalmába, aligha mondanak le róla” – figyelmeztet Duncan Clark, a pekingi DBA China Ltd. ügyvezető igazgatója. Ezért pedig Peking nagy árat fizethet: az internet korlátozásával saját szürkeállományát szigeteli el a külvilágtól.