Nyolc sor – mindössze ennyit foglalt el, amit a Milton Rt. vezetése tudatni kívánt a tulajdonosokkal a társaságra immáron jogerősen kirótt adóhivatali bírsággal kapcsolatban. Holott a mintegy 200 milliós összeg a vállalat méretéhez képest kifejezetten hatalmasnak számít.
A társaságot még 1994 októberében HB Westminster Kárpótlási Jegy Befektető Rt. (HBW) néven hozták létre nyilvános részvénykibocsátással. A HBW kárpótlási jegyek felvásárlására és privatizációs pályázatokon történő hasznosítására alakult meg. A cég, miként a többi hasonló profilú vállalkozás – például a későbbi Arago Rt. -, speciális tulajdonosi struktúrával rendelkezett: a részvények 50 százalék plusz 1darabos pakettje az alapítóknál volt, míg a részvényesek kárpótlási jegyeik útján lettek tulajdonosok.
STRATÉGIA. A megalakulás után kezdetben kisebb társaságok magánosításában vett részt a HBW. A felvásárolt cégek részvényeit, részesedéseit pedig később nyereséggel adta tovább. Így került tulajdonába többek között a Karamell Édesipari Rt., a Ganz Gépgyár Holding Kft., vagy például a Baranyaker Rt. fele. A Lombard Értékpapír Rt.-nél (a későbbi London Brókernél) 1996-ban került birtokon belülre, sőt, megszerezte a Magyar Hitel Bank kisebbségi részét is, s mindkét paketten sikerült busás haszonnal túladni. A privatizációs lehetőségek szűkülésével a HBW 1997-ben módosította a stratégiáját: előtérbe került a vagyonkezelés. A cég vezetői egy amolyan kockázatitőke-társaságot kívántak üzemeltetni, ám már akkoriban látható volt, hogy ehhez csak korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkeznek. A privatizációs bevásárlást Romániában folytatták, továbbá e szomszédos országban 150 millió forintos befektetéssel létrehoztak egy állatgyógyszereket és tápszereket gyártó és forgalmazó társaságot is. A HBW részvényeit 1999-ben vezették be a Budapesti Értéktőzsde C kategóriájába, ahol azonban csupán a forgalom nélküli (illikvid) papírok sorát volt képes gyarapítani. Páréves működést követően a romániai befektetést eladták, és napirendre került a HBW esetleges jogutód nélküli felszámolása is. A megszűnés végül lekerült a napirendről, helyette a cég nevének Miltonra változtatásáról és tevékenységi körük módosításáról döntöttek. A mindvégig mindössze három-négy főt foglalkoztató társaság megújulása a részvényesi kör átalakulását is maga után vonta.
Egy 1998-ban lebonyolított részvénycsere során a jegyzett tőke 65 százalékát kitevő részvényesi kör nem kérte részvényei cseréjét, így azok a HBW tulajdonába kerültek, végül pedig a Miltonná alakulással egy időben három kézben landoltak. Bár erről sohasem jelent meg hivatalos információ, a tulajdonosok valószínűleg az új tevékenységgel összefüggésben vették meg a részvényeket, darabonként 132 forintért. A lehetőség bármilyen banki kondíciónál jobb volt, hiszen a cég részvényei mögött 350-400 forintnyi saját tőke állt darabonként, ráadásul a 132 forintot csak abban az esetben kell kifizetniük az új tulajdonosoknak, ha azok ellenértékéért jelentkeznek a korábbi részvényesek (erre legkésőbb 2003. június végéig van lehetőségük). Az akkor mintegy 400 millió forintos vagyonnal rendelkező társaság 2001-ben egy 42 lakásos apartmanház megépítéséről határozott a siófoki Aranyparton. A 700-800 millió forintos beruházást részben bankhitelből kívánták finanszírozni. Kezdetben úgy tűnt, az ingatlanfejlesztésben a 327 millió forintért vett telket biztosítja a Milton, ám azt az idén januárban értékesítették. Beck György, a társaság elnöke a lépést azzal magyarázta, hogy így a beruházás kedvezőbben finanszírozható. Leszögezte, hogy a Milton továbbra is részt vesz az ingatlanfejlesztésben, és később részesül is a haszonból.
REVÍZIÓ. A Figyelő kérdésére Beck György az adóbírságról szóló igen szűkszavú közleményhez annyit fűzött, hogy egy 1995-96-os ügyről van szó, így kizárható, hogy az az Aranyparttal összefüggésbe lenne. Mint az a társaság gazdálkodásából kitűnik, nem termelő cégről van szó, hanem továbbra is egy vagyonkezelővel állunk szemben. Információink szerint a bírság értékpapírok adásvételével kapcsolatos, amit alátámaszt, hogy a cég akkoriban más társaságok papírjainak, illetve üzletrészeinek adásvételével foglalkozott. Adótanácsadással foglalkozó szakemberek szerint a bírság mértéke eredetileg 60-70 millió forint lehetett, a most kifizetett közel 200 millió további része késedelmi kamat. A bírság származhat téves áfa-elszámolásból, egy tranzakció téves besorolásából, vagy akár csak egy megkésett bevallásból is. Hogy valójában mi történt, azt az adóhivatal adótitokra, míg a társaság az ügy összetett voltára hivatkozva nem kívánja közzétenni. A pontos okokra legkorábban csak a hamarosan összehívandó közgyűlésen derülhet fény. A részvényesi találkozón a cégnél a jövőről is dönteni kell. A Milton ugyanis a 200 milliós bírság befizetésével a felét elveszítette vagyonának, amely így a jegyzett tőke fele alá esett, s így a törvény értelmében határozni kell: tőkeleszállítást vagy a feltőkésítést hajtanak végre. Beck György szerint azonban tragédia nincs, a cég jövője biztos. Megfogalmazása alapján a most befizetett bírság lényegében a balatoni ingatlanberuházás nyereségét vitte el „előre”. (A nyilatkozó némi nagyvonalúságáról árulkodik, hogy a szóban forgó összeg a beruházás összértékének körülbelül 25 százalékát teszi ki, ami manapság az építőiparban szokatlanul magas profitrátát jelentene.)
KI TUDJA? A cégvezetésnek ebben a pillanatban talán leginkább amiatt kell nyugtalankodnia, hogy miként tud a tulajdonosok, és nem utolsósorban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) felé elszámolni. A vitás ügy az APEH és a Milton között ugyanis nem tegnap óta zajlik, így az is kérdéses, nem kellett volna-e már korábban tájékoztatniuk a részvényeseket. A szemfüles befektetők ugyan akár már sejthettek is volna valamit a Milton féléves beszámolója alapján, mely említést tett egy közel 1 millió forint összegű APEH-es fellebbezésről, ám ez a közzététel semmiképpen sem volt egyenértékű egy rendkívüli tájékoztatással. Főleg annak fényében nem, hogy a vitás ügylet még a tőzsdei bevezetés előtti időszakra datálódik. Az eset mindenesetre felkeltette a PSZÁF figyelmét is, és a felügyelet vizsgálódni kezdett. Mivel az elmúlt évek során a cég nagytulajdonosai többször változtak (legutóbb, júniusban, a részvények 18,9 százaléka cserélt gazdát), az is érdekes lehet, hogy ők – szemben a kisrészvényesekkel – tudtak-e az ominózus esetről és a lehetséges bírságról.
