Számos példa akadt már a részvények névértékének leszállítására a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT), emelésre azonban annál kevesebb. A Humet ebbéli döntése azonban nem csak e tekintetben szokatlan. A csere lebonyolítása több ponton is érdekes elemeket tartalmaz, ráadásul mindez akkor történik, amikor a cég a létéért küzd, bízva egy távol-keleti üzlet sikerében.
A cég elnök-vezérigazgatója és egyben meghatározó tulajdonosa, Civin János szerint a névérték felemelésére azért van szükség, mert az üzleti tervükben szerepel, hogy a társaság részvényeit bevezetik az amerikai Nasdaqra, márpedig ott pár centes névértékkel nem forognak papírok. Emlékezetes, hogy a Humet 2000-ben jelentette be: engedélyezték HUMET-R el-nevezésű terméke fő hatóanyagának amerikai forgalmazását. A társaság életében ettől a lépéstől várták a forgalom és az árbevétel fellendülését, ám a remények a mai napig nem váltak valóra. A forgalom továbbra is százmillió forint körül mozog, miközben idei első féléves eredmény 170 millió forintos negatívumot mutat. Mindezek és az elenyésző nagyságú amerikai export fényében kissé érthetetlen, miként is képzeli a társaság a Nasdaqra történő bevonulást.
Civin János is elismeri, hogy a részvénycsere itthonról nézve ebben a pillanatban nem igazán indokolt, ám a lépés okairól nem ad elfogadható magyarázatot. Mint mondja, a döntést a társaság tavaszi közgyűlése hozta – ahol persze a legnagyobb részvényesként éppen Civin volt jelen -, így azt végre kell hajtani. A részvények cseréje során a névérték 15-ről 150 forintra emelkedik, míg a papírok darabszáma a tizedére csökken. (Azok, akik tízzel nem osztható darabszámú részvénnyel rendelkeznek, két lehetőség közül választhatnak: a tízzel nem osztható részvényeket – a június elseje és szeptember 6-a közötti átlagár 120 százalékán, 36 forinton – eladják a Humetnek, vagy az átlagár 80 százalékán tízzel oszthatóvá felkerekítik részvényeik darabszámát.)
AKTÍVAN. A csere jól megkomponált másik eleme, hogy a tulajdonosoknak aktívan részt kell venniük a folyamatban, és az új részvények átvétele nem kevés utánajárást igényel. A kistulajdonosoknak mindössze két hetük van arra, hogy a brókercégnél és a Humet által meghatározott ügyvédi irodában is megjelenjenek, ha továbbra is birtokon belül akarnak maradni. Amennyiben pedig kicsúsznak a határidőből, búcsút kell mondaniuk papírjaiknak, azok a Humet Rt. tulajdonába kerülnek, s csupán az ellenértékre tarthatnak igényt; követelésüket 2007-ig érvényesíthetik.
Civin a lebonyolítás egyéb körülmé-nyeit illetően is szakított a tőzsdén uralkodó szokásokkal. Az eddigi részvénycserék során a be nem cserélt papírok tulajdonosai arra az összegre voltak jogosultak, amennyiért a társaság az új részvényeket eladta. Ezzel szemben a Humet most a múlt pénteki záróárat 64 száza-lékkal meghaladó öszszeg – 36 forint – kifizetésére vállalt kötelezettséget.
Alaposan összekuszálja a szálakat Civin valódi szándékát illetően a cserét alig két héttel meg-előző bejelentése, mely szerint a tulajdonában lévő részvények jókora pakettjétől megválik, azaz a cég 10 százalékát piacra dobja. Civin persze adott valamiféle “hivatalos” magyarázatot, amivel azonban nehéz mit kezdeni. Mint mondta, azért döntött úgy, hogy megszabadul papírjaitól, mert az árfolyam esésére számít, a céget ugyanis továbbra is sújtja az adóhatóság év eleji vádja, miszerint fiktív számlákat találtak a székhelyén. Szerinte esést idézhet elő egy pszichológiai tényező is, nevezetesen az, hogy a befektetők nem szeretnek “ugyanazért” a papírért többet adni. Így nagy a valószínűsége annak, hogy a régi névérték mellett legutoljára 22 forinton forgó részvényeknek az “új” 220 forintos kurzusa csökkenni fog.
Civin egyébként állta a szavát, a 3 millió darab papírt valóban eladta. A tranzakció – bár ekkora mennyiség több hónap alatt sem fordul meg a piacon – csak kívülállóknak okozhatott meglepetést. Míg a pénzember szerint a papíroknak valódi vevője volt, piaci vélemények szerint azok leginkább baráti kezekben landolhattak ilyen rövid idő alatt. A teljes igazságot valószínűleg sohasem ismerjük meg.
A részvénycserére ugyanakkor magyarázat lehet, hogy annak eredményeként némi pénz állhat a házhoz. Az elnök-vezérigazgató információi szerint ugyanis közel egymillió részvénynek jelenleg nincs gazdája. A társaság 1996-os bevezetését levezénylő Hofmann Schneider közvetve még ma is tulajdonos a cégben, ám az elmúlt években minden értesítés “a címzett ismeretlen” indoklással visszajött, és várhatóan a mostani cserénél is hasonló lesz a helyzet. Így akár egymillió darab papír tényleg a Humet ölébe hullhat, amivel szabadon gazdálkodhat.
A Civin által felkínált lehetőségek korántsem rizikómentesek. A legfőbb kockázat magában a Humet fizetőképességében rejlik, fizetni ugyanis csak akkor tud a cég a részvényeseknek, ha talpon marad. A féléves kimutatások szerint a társaság kasszájában alig 30 millió forint van, miközben a papír 36 forintos garantált árával jelenleg részvényenként 14 forintos kockázatot “fut” a társaság. Ez árfolyamcsökkenés esetén még növekedni is fog, bár Civin szerint – némileg ellentmondásba keveredve fent idézett kijelentésével – féléves távlatban jóval 36 forint fölé kúszik majd a kurzus. Holott a Humet egyetlen reménysége jelenleg a Tajvanon felépülő Humet-üzem. Ha ott keresett lesz a cég terméke, kimászhat a társaság a gödörből, ám ha nem, akkor végképp padlóra kerülhet. A kérdés éppen a kritikus 180 napban dől el. A kasszára további erős befolyással bírhat a Humet egymillió darabos sajátrészvény-állománya, amelyet a társaság az idén nyáron egy évre kölcsön adott egy meg nem nevezett személynek. Bár a papírok tulajdonjoga Civin János szerint továbbra is a Humeté, az azokkal való rendelkezési jog nem. Így egyelőre azt is sűrű homály fedi, mi lesz e pakett sorsa, s egy esetleges csere miként hat a társaság anyagi helyzetére.
KÉRDŐJELEK. A mostani akció végeredményét illetően megoszlanak a vélemények, ám az tény, hogy a “nagy machinátor” az elmúlt években nem járt rosszul. Becslések szerint Civin János eddig több száz millió forint árfolyamnyereségre tett szert a Humet-részvényekkel történő ügyeskedéseinek köszönhetően, miközben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete csak néhány milliós büntetéssel sújtotta személy szerint őt, valamint a Humet Rt.-t. A mostani történetben a legbájosabb ugyanakkor az, hogy ezúttal minden Civin által mozgatott esemény a nyilvánosság előtt zajlott: közgyűlés határozott a cégügyekről, nyilvános bejelentés történt a részvényeladásról és a cseréről. S bár a felügyelet vizsgálja a mostani eseményeket is, félő, hogy mire a revízió lezárul, a részvényesek már rég elfelejthetik az egész történetet. Azt pedig csak remélhetik, hogy a Humetnek lesz miből fizetnie.
