Ugye nem büntetésképpen neveztek ki vezérigazgatónak? – kérdezte az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. menedzsmentjétől néhány hete az egyik állami cég vezetője, amikor szembesült azzal, hogy új szerződése összességében a magasabb fizetés ellenére is kedvezőtlenebb kondíciókat tartalmaz, mint amilyen feltételekkel az előző kormány alatt a vezérigazgató-helyettesi teendőket ellátta.
“Nem tudtam mást válaszolni, mint azt, hogy a kormány elszánt e téren. Senkinek sem lehet magasabb a fizetése, mint amekkora az elődjéé volt. A végkielégítéseket pedig mindenütt visszavettük” – fogalmaz Sarkadi Nagy Barna, az ÁPV Rt. vezérigazgató-helyettese.
KÖZBELÉPNEK. Jogszabály még nincs, de az új vezetők már a bőrükön érzik a szigorítást. Így például az ÁPV Rt. vezérigazgató-helyettesei legfeljebb 7 havi átlagkeresetnek megfelelő összegre tarthatnak igényt végkielégítésként. A vagyonkezelő menedzsmentje a nyári kormányváltás óta figyelemmel kíséri az állami cégek új vezetőivel folytatott bértárgyalásokat, s ha indokoltnak látja, közbelép. Nem engedélyezi például, hogy automatikusan hallgatási és úgynevezett konkurencia-tilalmi klauzulákat (azaz a versenytárshoz való átlépés megakadályozását szolgáló pontot) építsenek bele a munkaszerződésekbe, s ezáltal milliókkal feltornásszák a távozáskor felvehető összeget. Az az irányelv, hogy a 12 havi átlagbért lehetőleg ne haladja meg a végkielégítés mértéke, különösen akkor ne, ha alkalmatlanságra, tisztességtelen haszonszerzésre, vagy hűtlen kezelésre mutató körülmények vetődnek fel” – húzza alá Sarkadi Nagy Barna.
A vagyonkezelő szigorú a távozó vezetők végkielégítését illetően is. Mindenkivel egyenként ültek le tárgyalni, s zárt ajtók mögötti egyezkedéseken a lehető legkisebb összegre igyekeztek leszorítani a lelépési díjat. Alapos ok nélkül nem kerülhetett bele a munkaviszonyt megszüntető iratba, hogy a “konkurencia-tilalmi” záradékra hivatkozva valaki pluszmilliókat kap. Inkább azt javasolták az érintettnek: “Kedves vezérigazgató úr, helyezkedjen csak el ott, ahol akar!”
A többség tudomásul vette, de volt aki a sajtón keresztül fejezte ki rosszallását, hogy “üres zsebbel” távozik. (Az üres zseb kifejezés az illető esetében mellesleg kétszámjegyű milliós összeget takart.) Információink szerint a tárgyalásoknál a kiinduló tétel az volt, hogy egy jogállamban a kontraktusokat be kell tartani, így a menedzserszerződéseket is. Ebből következően nem tagadták meg a végkielégítések kifizetését, de törekedtek azok mérséklésére. A Figyelő információi szerint a szerződések szabadsága és kötőereje miatt az ÁPV Rt. igen nagy valószínűséggel elveszítette volna a pereket, ha az érintettek bíróság elé viszik követelésüket. Az alkuk az állam szemszögéből 20-30 százalékos megtakarítást eredményeztek, ezzel együtt nem lehet megbecsülni, hogy pontosan mennyibe kerültek. Egyes források 700 millió forintra teszik a Magyar Televíziónál, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) érdekkörében, valamint az ÁPV Rt.-s tulajdonosi körben lezajlott személycserék “számláját”.
“Ez azonban nem végösszeg! Nagy valószínűséggel tovább emelkedik, mivel számos állami tulajdonú társaság vezető testületeinek átvilágítása hátravan” – hangsúlyozza Sarkadi Nagy Barna. Így például a vagyonkezelő még nem foglalkozott a Mahart, a Nemzeti Tankönyvkiadó, a Volán-társaságok vagy az erdő és mezőgazdasági társaságok ügyeivel, ahol ugyancsak elképzelhetők személycserék.
DRÁGA SZAKEMBER. A végkielégítések kapcsán szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy az érvényes munkajogi szabályok az állami vállalatok topmenedzsereinek fizetését nem korlátozzák. Az alkufolyamatban mindenki annyit kaphat, amennyit kiharcol magának. Mindemellett a szigorításnál a kormánynak arra is tekintettel kell lennie, hogy egyetlen munkaerőpiac van, s az állami cégek hátrányba szorulnak, ha kedvezőtlenebb feltételeket kínálnak, mint magántulajdonban lévő vetélytársaik. Ráadásul – mint az egyik munkajogász fogalmaz – az állami tulajdonban maradt társaságok jó része akut gazdasági gondokkal küzd, amit csak válságmenedzseléssel lehet megszüntetni. Az ilyen szaktudású emberek azonban drágák, meg kell őket fizetni. Ellenkező esetben igen hamar megmutatkoznak a vezetőválasztás következményei, ami összességében jóval nagyobb károkat okoz a költségvetésnek, mint amennyibe egy rátermett topmenedzser különféle pluszpénzekkel megemelt esetleges majdani végkielégítése kerül.
A bérfeszültség már most megmutatkozik. Az egyik állami társaság vezérigazgatója helyetteseit keresi. Azt mondja, a saját fizetésénél 80-100 százalékkal több bérért tud csak jó szakembereket találni a piacon.
