Fülfájás 30 ezer forintért; ez körülbelül a legolcsóbb tétel, amivel meg lehet úszni Nyugat-Európában egy orvosi kezelést – mondják utasbiztosítás vásárlására ösztönözve a biztosítók. Egy egyszerű, kórházi tartózkodást nem túl hosszan igénylő operáció, például vakbélműtét Európa fejlett országaiban nagyjából félmillió forintnak megfelelő összegbe kerül, Észak-Amerikában a duplájába. További 200 ezer, illetve 2 millió forint, ha haza is kell szállítani a beteget. Mindkét szám Európára vonatkozik, csak míg az előbbi egy mezei mentőautós utazás díja, az utóbbit a mentőrepülős fuvarért számítják fel.
Tömeges katasztrófa nem volt az idén nyáron – kopogják le a biztosítók. A “forró” évszakot általában rengeteg apró káresemény – napégés, megfázás, motorbaleset – jellemzi, a tél a nagyobb térítési vonzatú, ám darabra kevesebb káresemény ideje. Ennél többet azonban a társaságok nem árulnak el a kárstatisztikájukról; mint mondják, korai is volna még, hiszen hátravan az utószezon. Ugyanezen megfontolásból értékesítési adattal sem szolgálnak, ám míg a kárhelyzetről kedvezően nyilatkoznak, a forgalom alakulásáról korántsem örömteli a véleményük.
ÁTLAG ALATT. A kiutazóknak nagyjából 40 százaléka köt biztosítást. Minthogy ez az adat minden határátlépőt magában foglal – a nyaralót éppúgy, mint aki egy röpke bevásárlásra utazik át valamelyik szomszédos országba -, pusztán a turisták valószínűsíthetően nagyobb arányban gondoskodnak effajta védelemről. Általában a biztosítottak hányada emelkedni látszik: úgy három esztendeje a kiutazóknak még kevesebb mint egyharmada szerződött biztosítóval.
Hosszabb időtávot tekintve tehát kedvező folyamatok is mutatkoznak, ám a nyári szezon eddig alulmúlta a biztosítói várakozásokat. Egyes társaságok 25-30 százalékkal nagyobb forgalomra számítottak, másutt azt magyarázzák: a tavalyihoz hasonló, azt éppen csak meghaladó bevételt sokkal nagyobb erőfeszítések árán érték el. Azaz csökkent az átlagdíj, kisösszegű szerződésekből adtak el többet. Ez utóbbi okát pedig mindenekelőtt a lakáshitel-boomban látják: inkább építkeznek, mintsem hosszú, távoli nyaralásokra áldoznak az ügyfelek. Az egzotikus utak helyett maradtak tehát a néhány napos, európai, autós látogatások, és velük a néhány ezer forintos szerződések. Az OTP Garancia például 3 ezer forintos átlagdíjat ért el, s így az idei 15 százalékos bevétel-növekedéséhez a tavalyinál kereken az egynegyedével több biztosítást kellett kötnie.
Ugyanezt a tendenciát erősítették a háborús események és várakozások, az előszezon bevételeit pedig – mint minden negyedik évben – a futball-világbajnokság apasztotta. Ezzel együtt a nyári időszak nyilvánvalóan nem sikerült minden biztosítónak egyformán. Képtelenség ugyan ágazati adatokra bukkanni – van biztosító, amely még a Magyar Biztosítók Szövetsége felé is ódzkodik közölni bevételi számait -, a piacon azt rebesgetik, hogy változhat az utasbiztosítási élboly. Az idén erőteljes marketingmunkát indító Európai Utazási Biztosító (EUB) díjbevételben esetleg megelőzheti a hagyományosan első helyen álló QBE-Atlaszt, miközben őrzi harmadik helyezését az Allianz Hungária.
Kártyához csatolva A bankkártyával rendelkezőknek ma már többé-kevésbé van elképzelésük arról, hogy a plasztiklap birtoklása egyúttal valamilyen biztosítást is jelent. Arról azonban, hogy mit tartalmaz ez a szerződés, általában fogalmuk sincs. Éppen ez teszi egyébként e konstrukciót a biztosítók számára kifejezetten előnyössé. Ezekben az esetekben a bank a szerződő, s ez állandó tömeges vásárlót, tehát biztos bevételt jelent. Baj esetén viszont a kártyás ügyfél nem biztos, hogy éppen e biztosítására gondol. Habár pontos kárstatisztikával a Figyelő által megkérdezett biztosítók nem rukkoltak elő, azt azért nyilvánvalóvá tették: az utasbiztosítási kárbejelentéseknek csupán kis része származik kártyás biztosításból. Egyaránt nagy az elmaradás, ha a plasztikok révén, illetve a közvetlenül eladott biztosításokat vetjük össze, miként az összes kárhoz képest is.
Minthogy az ügyfeleknek e biztosítás léte és tartalma éppen csak dereng, a kártya ráadásul egyáltalán nem fogja vissza az egyéb utasbiztosítási forgalmat. Jóllehet, volt eset, amikor az utazó éppen a bankkártyájára hivatkozva nem vásárolt utasbiztosítást, ez azonban korántsem általános. Vélhetően nyaralás előtt egyszerűbb néhány ezer forintért biztosítást venni, mint a valamikori kártyaszerződés, s benne a biztosítás tartalmának utána járni. Valójában pedig nem csak kényelmesebb ez az eljárás, hanem a kártyák többségénél kifejezetten helyénvaló is. Igencsak vegyes ugyanis e termékek tartalma és színvonala. A konstrukciót a biztosítók a bank elvárásai alapján rakják össze. Egy-egy cég több bankkal is kapcsolatban áll; a legtöbb banki ügyfele piaci hírek szerint az Ahicónak akad, ám ez a társaság valamennyi vonatkozó adatát bizalmas üzleti információnak nyilvánította.
Kiváltképp a mezei Cirrus Maestro és Visa Electron kártyáknál – a Magyarországon forgalomban lévő plasztiklapok több mint felénél, mintegy 2,7 millió darabnál – minimális szolgáltatást takar az automatikus biztosítás. Sokszor csupán asszisztenciát, ami leginkább információnyújtás, de fedezetet nemigen ad a kárra és a felmerülő költségekre. Máshol pusztán balesetbiztosítást tartalmaz, ami viszont külföldön nem segít túl sokat, hiszen sebesülés, rokkantság után itthon fizet, orvosi ellátásra pedig seholsem. E konstrukciók ugyanakkor többnyire magukban hordozzák a kedvezményes biztosításvásárlás lehetőségét. Így van ez például az OTP Bank, OTP-Garancia biztosító kettősénél. Ez utóbbi 10 százalékos díjkedvezményt ad, és éppen ez az, ami miatt az ügyfelek immár megjegyezték a biztosítás létét – mondják az OTP Garanciánál. Ez a termék azonban itt is csak némi alapot, leginkább információt nyújt. Mindössze három esetben térít (akkor, ha valamely itthoni tragikus esemény a nyaralót idő előtti hazautazásra kényszeríti, ha külföldi tartózkodását egészségügyi okból kell meghosszabbítania, illetve családtagja látogatását fedezi, ha a beteg tíz napnál hosszabb kórházi ápolásra szorul). Nem így persze a magasabb színvonalú kártyáknál. Az OTP hatféle kártyája így baleset- és betegbiztosítást is ad, az Allianz Hungária tapasztalata szerint van bank, ahol mindezen túl jogvédelmi biztosítással, gyorssegélyre jogosító elemmel is felvértezik a kártyát.
KEVÉS A PANASZ. Mindez nyilvánvalóan az utószezoni hajrától is függhet, amelynek megítélésében mutatkoznak különbségek. Kiváltképp abban, vajon a West Travel csődje elveszi-e a kedvét a kései utazóknak. Azt mindenesetre biztatónak tartják, hogy az iroda utaztatói tevékenységének törlése nyomán várható kárigény nem haladja meg a 98 millió forintos biztosítási keretet.
Noha Magyarországon a nyaraláshoz kapcsolódó károk sorába többé-kevésbé rendszeresen bekerül az utaztató cégek bedőlése, ez mégsem olyan fajta esemény, amit az utazónak magának kellene biztosítással fedeznie. A betegség és a poggyászkár viszont már ebbe a kategóriába tartozik, s bár a káresemények gyakoriak, kevés a kifizetésekkel kapcsolatos ügyfélpanasz. A Figyelő által megkérdezett biztosítók évente nagyjából tucatnyi fogyasztói elégedetlenkedést rögzítenek, s hozzávetőleg ennyi a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez befutó panasz is. Ez utóbbinál az idei első félévben több mint 300 ügyfélbejelentést regisztráltak, amiből csupán néhány vonatkozott utasbiztosításra. Mindez annak ellenére van így, hogy a károk ellentételezése lassú. Betegbiztosításnál, ha az ügyfél nem az asszisztencia szolgáltatást veszi igénybe és maga fizet, a tempósabb Németországból is minimum 1, de inkább 2,5 hónap alatt érkezik meg egy orvosi számla, egy olasz kórházban pedig fél év is eltelik, mire hozzáfognak a számla kiállításához.
FALS BEJELENTÉSEK. A panaszokat az sem gyarapítja, hogy poggyászkárok esetében az ügyfél gyakran távozhat dolgavégezetlenül. A bejelentett esetek 70 százaléka mögött visszaélés van – szól a meglepő, ám állítólag szerte a világon szinte egységesen valós statisztika. Hazai híján brit adatot idézve: egy kutatás szerint az utasbiztosítások alapján bejelentett kárigényekből évi 50 millió fontnyi hamis. Az egyre szigorúbb biztosítási rostán mégis átcsúszó fals bejelentések, valamint a vizsgálódás költségei egyfelől drágítják a biztosítást, másfelől csökkentik a “hatósugarát”. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a biztosító nem vállal teljes körű kockázatot: a nagy értékű tárgyakat – ékszert, hitelkártyát – kizárja a biztosításból. Ezzel együtt a visszaélések java részéről messzire lerí, hogy problémás az eset. Gyanús, ha nagyon drága fényképezőgép tűnik el, főleg akkor, ha ez egy “fapados” túrán történik. Szemet szúr, ha a legutolsó napon esik meg a baj, és érdeklődve figyelik a biztosítók azt a nem ritka esetet is, amikor a bejelentett kár bőven meghaladja azt az összeget, amelyet a szerződésben a biztosító egyáltalán vállalt. Az elkövetői kör is népes, sok köztük a fiatal, és nem ritka a diplomás, kiváltképp a jogi végzettségű, akik kifejezetten tudásuk fitogtatása végett, próbatételként játszanak a poggyászkárra.
Visszaélésre mindazonáltal a betegbiztosítás is teret ad. Jó néhány éve próbálkoznak vele, de az idén, kiváltképp a görög partokon, tömeges méreteket öltött a következő módszer. Ezen az orvosokkal meglehetősen benépesült helyszínen ajándékot, illetve ingyenes szolgáltatást ígérve csalogatják a rendelőkbe a potenciális pácienseket, akik ellentételezésképpen a biztosításukat bocsátják rendelkezésre. Az orvosok aztán nagyobb beavatkozás, vagy éppen a szerződésben szereplő összes személy – mondjuk egy teljes család – nevére számlát állítanak ki. A szűkössé váló piacon az idén a megbízható partnernek számító kórházak is rákaptak erre. A biztosítók az esetek felderítésével, csupán a valós költségek megtérítésével védekeznek, a következő szezonra pedig az orvosoktól árkedvezményt követelnek.
