Balatonaligai Zenit 2000, Feind Borház

Ellentmondásosan fejlődő (gyönyörű színek mellett mély strukturális problémák) borkultúránk egén, zenitjén, mondhatni, remek jelenség száguld mint az üstökös mintegy, ez a Feind Borház.#<# Feltűnő ugyanis, hogy a széles spektrumon mozgó műhely a könnyed nyári Irsai Olivértől a nehezebb fajsúlyú, töppedt szőlőből sajtolt borokon át a kékfrankosig sok mindent készít, jól. A technológia alapvetően reduktív, nézetünk szerint a jövőben a színképet tovább kellene tágítani az érlelhető, kis- és nagyhordós borok irányába, de ne szakmázzunk. Magyar viszonyok között jelentős, 60 hektáros aktív ültetvény fölött diszponálnak a megszállott Feindék, akik minden állami támogatást és minden fillér hasznot visszaforgatnak a borászatba, sokféle palackjaik sokféle mallok polcain és a gasztronómiában szaporodnak, jó minőség/ ár arányokban. A teljesítmény értékét növeli, hogy Balatonfőkajár és Aliga nem is borvidék, bár a hírek szerint komoly lobbizás folyik, hogy a Balatonfüred-Csopaki borvidékhez csatoltassék. A bőtermő, jó cukorgyűjtő és szép savakkal rendelkező hírében álló Zenit különben abszolúte magyar innováció, Király Ferenc közvetítette a savas és nem jelentéktelen ezerjó meg az ültetvényes fajták között számon tartott, tehát egy grádiccsal alacsonyabban álló lágy és szeszes Bouvier közötti mésalliance-t, így jött létre ez a illatos-zamatos-savas hungarikum, amely még sok örömet fog okozni a winelovereknek. Egyelőre többnyire valamely küvé komponenseként szokott feltűnni a színpadon, ritka, hogy önálló produkcióra vállalkozna. A szép zöldesarany bor telt illatában, melyben némi palackbuké, erős szeszeket, a hőben, tehát cukorban tobzódó extra kétezres év 14,5 százalékos szeszeit érezhetni. Komoly extraktot (34 g/l) jelző korona csorog a pohár falán, a szép savakra (7,5 g/l) fűződő kellemesen fanyar íz némi kesernyében végződik. A testes bor nem édes karakterű, lecsengése nem túl hosszú, általában a fajta nem túl nagy komplexitását érezni. A Feind Borház 2000. évi Zenitje a töppedt szőlőből sajtolt borok örvendetes divatjának sajátos, maszkulin képviselője a maga nem édes karakterével. Ezt a sajátos karaktert talán bab- és magyaros káposzta-ételekhez, májételekhez, töltött palacsintákhoz lehetne ajánlani.