Lassan két és fél éve már, hogy a tőzsde lejtmenetnek indult. A Standard & Poor’s 500-as indexe 2000 márciusában tetőzött, azóta több mint 40 százalékot veszített értékéből, és az esés szemmel láthatóan egyre gyorsabb. Még néhány olyan hét, mint az utóbbiak, és a hanyatlás a legnagyobb lesz az 1920-as évek végén kitört nagy válság óta.
FÉLELMEK. Természetes az a befektetői aggodalom, hogy az év hátralévő részében a trend csak folytatódik. A borúlátást több tényező is táplálja: a társaságok számviteli gyakorlatát és eredményeik hitelességét illető gyanakvás, a vállalatvezetők pénzéhsége miatt kialakult ellenérzés, valamint a gazdasági fellendülés szilárdságát érintő kétely. Hozzávéve mindehhez az újabb terrortámadásoktól való félelmet, megalapozottnak hat az a vélemény, hogy egyelőre nem látszik a süllyedés vége.
Az aggályok ellenére mégis jó esély van arra, hogy a tőzsde és az egész gazdaság a vártnál erősebben nekilódul az elkövetkező hónapokban. Először is a vállalati eredmények meglepően jók lehetnek. A bérnövekedés lassulása végre lehetővé teszi a társaságok számára nyereségük javítását, habár ez a változás nem feltétlenül lesz azonnal nyilvánvaló a folyamatos mérlegkorrekciók és számviteli módosítások közepette.
Másodszor, a technológiai szektor mostanra elérkezhetett a pozitív fordulat küszöbére, azzal együtt is, hogy az Intel július közepén újabb létszámleépítést jelentett be. Alan Greenspan, a jegybank szerepét betöltő Fed elnöke is arra mutatott rá egy kongresszusi meghallgatáson, hogy az ágazat a jelek szerint nagyrészt ledolgozta már a kilencvenes évek túlzott tőkeráfordításait. Ezenkívül a nyereségek emelkedése növelheti a vállalatok beruházási kedvét. Ráadásul az alacsony kamatoknak köszönhetően tetemes likviditás áll rendelkezésre ahhoz, hogy a piac újra szárnyalásnak induljon.
Vannak persze potenciális csapdák is. A két legnagyobb közülük az, hogy újabb terrortámadások történnek, illetve hogy a távközlésen és a közüzemi szolgáltatásokon kívül még valamely másik ágazatban is fény derül egy nagyszabású számviteli csalásra. Ha bármelyik bekövetkezik, az hosszú időre meggátolhatja a piac fellendülését.
A derűlátásra mindazonáltal több ok van, mint amennyit a dühös befektetők érzékelnek. Érdemes felidézni, hogy az elmúlt 10 évben az Egyesült Államok részvénypiaca és gazdasága nagy hajlandóságot mutatott a váratlan kilengésekre, mindkét irányban. Így például 1996-ban az amerikaiak erősen aggódtak a jövő miatt, látva a vállalati létszámleépítéseket. A Business Week/Harris az év februárjában készült közvélemény-kutatása szerint a lakosság 86 százaléka gondolta úgy, hogy a gazdaság lassulni fog, és 56 százalék tartott egy tőzsdei krachtól. Ehhez képest a történelem egyik legnagyobb expanziójának lehettünk tanúi. A másik oldalon 1999 decemberében, amikor a részvénypiaci buborék már közel volt a kidurranáshoz, az elemzők többsége még mindig igen optimista volt a kilátásokat illetően: egy akkori Business Week-felmérés szerint az S&P 500-as index 10 százalékos emelkedését várták 2000-re.
Milyen alapon lehet tehát arra számítani, hogy a piacok ismét éles kanyart vesznek? Mindenekelőtt a vállalati nyereségek miatt. A számviteli trükkök mögé pillantva, a legtöbb társaságnál a rendes üzleti tevékenység nyereségrátája két tényezőn múlik: az alkalmazottak termelékenységén és a béreken. A profit szempontjából az ideális eset a gyors termelékenységjavulás és az alacsony bérnövekedés kombinációja.
Márpedig a gazdaság jelenleg éppen efelé halad. A termelékenység évi 2,5-3,0 százalékkal javul, ugyanakkor a bérnövekedés számottevően lassul, mivel a vállalatok visszafogják a fizetéseket. A múlt év második felében az átlagos órabér 3,8 százalékos tempóban emelkedett, az idei első félévben viszont az ütem 2,8 százalékra lassult a legutóbbi adatok szerint, és előreláthatólag még tovább fog csökkenni, amíg a munkanélküliségi ráta 6 százalék körül marad.
A bérnövekedés alakulása óriási jelentőségű a profit tekintetében, minthogy a kifizetett bérek együttesen körülbelül az adózás előtti nyereség nyolcszorosára rúgnak. Következésképp a bérnövekedés 1 százalékos lassulása – minden mást változatlannak feltételezve – a nyereség 8 százalékos emelkedését vonja maga után. Az április-júniusi negyedévre vonatkozó első jelentések csakugyan ilyen javulást tükröznek: a Nextel Communications, a Merrill Lynch és a General Motors a várakozásokat felülmúló eredményekről számoltak be.
Optimista érvekPROFITKILÁTÁSOK.
A csökkenő ütemű bérnövekedés nyomán a második félévi nyereségek a vártnál jobban alakulhatnak.
TECHNOLÓGIAI KIADÁSOK. E tételek ismét nőhetnek, miután a vállalatok felélték a kilencvenes évek többletkiadásait.
KAMATOK. Az alacsony kamatlábak nagy likviditást biztosítanak.
SZÁMÍTÓGÉP-BOOM? Ha a profitnövekedés tovább tart, annak a technológiai szektor lesz az egyik fő haszonélvezője. Részben az alacsony nyereség, részben az előző évek túlköltekezése miatt a vállalatok 2000 vége óta drasztikusan megnyirbálták a számítógépekre, szoftverekre és kommunikációs eszközökre fordított kiadásaikat. A technológiai ágazat minden idők legsúlyosabb visszaesését élte meg ennek következtében. Mára azonban a beruházások lefaragása nyomán olyan helyzet állt elő, hogy a cégek jelentősen csökkentették vagy akár meg is szüntették a fölösleget az eszközök és a szoftverek terén. A Business Week számításai szerint 1995 és 2000 között a vállalatok a kelleténél 100 milliárd dollárral többet költöttek technológiára, ilyen jellegű beruházásaik messze meghaladták az évi 12 százalékos hosszú távú növekedési trendet. Azóta viszont a ráfordítások meredeken visszaestek, nem kevesebb mint 20 százalékkal a hosszú távú trendben implikált szint alá.
Ennek megfelelően a társaságok nyereségességének javulásával párhuzamosan az információs technológiai igazgatók valószínűleg ismét a kiadások növelését fogják szorgalmazni. Miután 2002 első felében kevesebbet költöttek, mint amennyit büdzséjük engedett, okkal várható, hogy az év vége felé fokozzák a beruházásokat.
Vannak már jelei a technológiai újjáéledésnek. A Fed legfrissebb kimutatása szerint a szektorban márciustól júniusig 6 százalékkal nőtt a termelés, szemben az egyéb feldolgozóipari ágazatok kibocsátásának mindössze 1 százalékos emelkedésével. A kapacitáskihasználtság szintén javul a technológiai cégek körében.
Az Intelnél bejelentett leépítést nem szükségszerű negatívan értékelni. Először is más technológiai vállalatok, mint például a Motorola, az árbevétel növekedését prognosztizálják a második félévre. Emellett az ágazatban – miként a gazdaság más területein is – gyakran előfordul, hogy a karcsúsítások csak bizonyos késéssel követik a visszaesés mélypontját. Amikor 1996-ban kezdett kibontakozni a történelem legnagyobb technológiai és távközlési konjunktúrája, a Texas Instruments, az Apple Computer, a Motorola, az IBM és más társaságok továbbra is az alkalmazottak tízezreinek elbocsátásával vagy idő előtti nyugdíjazásával igyekeztek csökkenteni költségeiket.
OLCSÓ HITELEK. Végezetül még a kamatpolitika is az erős fellendülés mellett szól. A Fed tavaly december óta jóval az infláció alatti szinten, 1,75 százalékon tartja az alapkamatot. Ezáltal a hitelfelvétel rendkívül olcsó, ami azt jelenti, hogy rengeteg pénz áramolhat a tőzsdére, mihelyt az árfolyamok emelkedni kezdenek. Nem mellékesen az alacsony kamatok védelmet biztosítanak a kereskedelmi bankok, a Wall Street-i befektetési bankok, a biztosítók és más pénzintézetek számára a részvénypiaci visszaesés hatásaival szemben. Hiszen amíg olcsón juthatnak pénzhez, addig e társaságok folytathatják a hitelezést, és nyereségesen működhetnek. A gazdaság egészére nézve ez nagyon sokat számít.
Tény, hogy a befektetők bizalma alaposan meggyengült a utóbbi időben lelepleződött vállalati csalások miatt. De a tőzsde mozgásának irányát nem mindig a bizalom szabja meg. Amikor a piac a csúcson van, a befektetők rendszerint túlságosan nagy reményeket táplálnak, amikor pedig összeomlik, túlságosan reményvesztettek. Meglehet, ez történik most is.
A tőzsde teljesítményét, akárcsak az egész gazdaságét, olyan mérhető és kézzelfogható tényezők határozzák meg végső soron, hogy miként alakul a termelékenység, milyen a kamatszint, és mennyire ítélik fontosnak a vállalatok a technológiai beruházásokat. Mindhárom tekintetben van ok a bizakodásra.
