Nem hiszem, hogy hosszú távon az államnak szüksége van olyan kereskedelmi bankra, amelynek lakossági üzletága is van – adta meg a “privatizációs” alaphangot alig néhány nappal a parlamenti választások második fordulója után több nyilatkozatában is László Csaba. Az akkor még csak beiktatásra váró pénzügyminiszter szavai azt jelezhették a piac számára, hogy az új kormányzat “kíméletlenül” nekilát majd a még megmaradt – “családi ezüstnek” csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető – két kereskedelmi pénzintézet, a Postabank és a Konzumbank eladásához. Az egyetlen bizonytalansági tényező az maradt, hogy a “hosszú távon” kifejezés mit is jelent pontosan az új pénzügyi vezetés szótárában.
Ez ügyben azóta is legfeljebb további nyilatkozatokra lehetett hagyatkozni. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. – a Pénzügyminisztérium (PM) által egyébként június végére beharangozott – új üzleti terve ugyanis még nem készült el, márpedig a Postabank jövőjéről elvben ebben lehetne további részleteket olvasni. Valamiféle habozásra utal az is, hogy a PM illetékesei a Figyelő kérdésére a témát most a privatizációs szervezethez utalták, ahol viszont azt hozták tudomásunkra, hogy “sem a Postabank, sem a Konzumbank nem tartozik az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonába vagy tulajdonosi joggyakorlása alá”. Ezzel mintha azt jelezték volna, hogy az előbbi intézmény sorsa kizárólag a 96 százalékban tulajdonos Magyar Posta Rt., az utóbbié pedig a 100 százalékban birtokos Magyar Fejlesztési Bank (MFB) döntésétől függne. Kapaszkodóul maradnak tehát továbbra is a nyilatkozatok, így például az ÁPV Rt. vezérigazgatójáé: Kamarás Miklós a Napi Gazdaságnak a közelmúltban azt mondta, hogy a Postabankot valószínűleg már az év vége előtt magánkézbe adják.
KINEK SÜRGŐS? A privatizációs előkészületeknek vannak persze közvetett jelei is. A Postabanknál és a Konzumbanknál is tartottak már a választások óta rendkívüli közgyűlést; az előbbinél csak a 2001. évi eredményeket fogadták el, az utóbbinál azonban már a menedzsment cseréjére is sor került (ezt a Postabanknál egy újabb, július közepén megtartandó összejövetelen tervezik a tulajdonosok). A részvényesi találkozók eredményei mindkét esetben azt jelzik, hogy leginkább az államnak lenne sürgős a bankok magánosítása: a Postabanknál az eladással az újból megkezdődni látszó leszálló ágat lehetne megelőzni, a Konzumbankot pedig mintha éppen a “csúcson” lehetne értékesíteni, hiszen a pénzintézet kikeveredőben van az utóbbi évek válságából.
A Postabank június legvégén megtartott rendkívüli közgyűlésén a bankcsoport eredményeire bólintottak rá a tulajdonosok, és ekkor derült ki, hogy a csoport 365 milliárd forintos mérlegfőösszeg mellett 3,3 milliárd forintos veszteséget termelt, vagyis a 10 százalékos bővülés ellenére a bank előző évi, szerény 900 millió forintos nyeresége komoly veszteségbe fordult. Magyarázatképpen Madarász László elnök azt említette, hogy az elmúlt négy évben ugyan sikerült elérni, hogy a bevételek fedezzék a működési költségeket, de majdnem minden évben volt olyan rendkívüli tétel – tavaly éppen az 1998-ban megvásárolt Polgári Kereskedelmi Bank miatti kiadás -, amely lerontotta az eredményt. Ebben a tekintetben nem sok jót jósol, hogy a következő három évre további rendkívüli tételeket jelez előre a pénzintézet vezetése: legalább 10,5 milliárd forintot kell például költeni a bank informatikai fejlesztésére és a postai hálózattal való összekapcsolására, miközben a költségek további racionalizálásában nem sok lehetőséget látnak.
A legerősebb kétségek persze éppen a jelenlegi postabanki vezetés által továbbra is szorgalmazott stratégiát illetően fogalmazódnak meg. A Magyar Posta Rt. birodalmához és hálózatához való mind szorosabb kapcsolódást ugyanis az új kormányzat nem tartja feltétlenül követendőnek. Habár a Posta új vezetése még nem hozta nyilvánosságra erre vonatkozó elképzeléseit, az máris körvonalazódni látszik, hogy a társaság sokkal inkább az alaptevékenységére kíván koncentrálni és azon belül javítani a hatékonyságát, mintsem a banktól az utazási irodán át a biztosítóig újabb üzletágakba kezdeni. A piaci megfigyelők szerint a Postabank további sorsára vonatkozóan mindenképpen jelzésértékű lesz az, hogy a július közepére tervezett vezetőségcsere során kik, milyen pozícióba kerülnek majd: az új menedzsment összetétele megmutathatja, mennyire kell komolyan venni a privatizációt illető nyilatkozatokat.
A Konzumbank esetében éppen múlt pénteken zajlottak le ezek a változások, és a piac szerint a cserék minden valószínűség szerint az eladás irányába mutatnak. A pénzintézetet rendbe tevő Gerhardt Ferenc vezérigazgató nevével jelzett csapat részben távozott, helyüket elnökként Gaál Gyula, a bankfelügyelet korábbi elnökhelyettese és Ferenci Tibor vezérigazgató vette át. Az igazgatóságban a leköszönő vezérigazgató és Rédly Éva őrizte meg helyét, melléjük hét új tagot választottak. A Konzumbanknak egyébként éppen az elmúlt években, nem kis részben a tulajdonos MFB vállalati portfóliójára, az autópálya-építés alvállalkozóira, a kedvezményes agrárhitelekre építkezve sikerült egyenesbe jönnie. A mérlegfőösszeg a 2000. évi 58 milliárd forintról 2002 júliusára 100 milliárd fölé emelkedett, miközben a két évvel ezelőtti 3,3 milliárdos veszteség tavaly 1 milliárdos pozitív szaldóba fordult.
MOST VAGY SOHA. Mind a Postabankra, mind a Konzumbankra számos versenytárs ácsingózik. E körben egyébként az a vélemény, hogy még az őszig meg kellene kezdeni a privatizációs folyamatot, ha ugyanis az állam nem a mihamarabbi eladást választja, akkor az a választások előtti évre esne, ennek ódiumát pedig nehezebben vállalnák a politikusok. A Konzumbankra a legkomolyabb potenciális jelöltnek a Magyar Külkereskedelmi Bank számít, ez a pénzintézet a tavaly kudarcba fulladt eladáskor az Erste és a távol-keleti IC Bank mellett szállt be a versenybe, s a hírek szerint – szóban legalábbis – továbbra is fenntartja érdeklődését. A lehetséges vásárlók között kell számon tartani a németországi központú Allianz-csoportot is, amely Magyarországon a biztosítótársaságával, s annak a Takarékbankban birtokolt 5 százalékos részesedésével, továbbá a 100 százalékos tulajdonában lévő Dresdner Bankkal és a Hermes Biztosítóval van jelen. A 2001-es eladási kísérlet során a kiszivárgott hírek szerint a vártnál magasabb – 110-115 százalékos – árajánlatok születtek, a mostani Konzumbank-közgyűlésen azonban a leköszönő vezető a saját tőke 200 százalékát kitevő eladási árat is elképzelhetőnek tartott.
OTP ÚJRA. “Mindkét pénzintézet iránt érdeklődünk, de kizárólag a nyílt pályázatot tarjuk megfelelő megoldásnak” – erősítette meg lapunk kérdésére az Erste Bank szándékait Kisbenedek Péter vezérigazgató, akinek adott esetben valószínűleg az amerikai GE Capital érdekeltségébe tartozó Budapest Bank, a Magyarországon megjelenni készülő Bank of China és az OTP Bank ajánlatával kellene versenyre kelnie. A vezérigazgatónak a nyílt pályáztatásra vonatkozó szavai azért is különösen érdekesek, mert több forrás is arról számolt be, hogy az OTP Bank informális tárgyalásokon igyekszik meggyőzni a döntéshozókat: “mindenkinek az lenne a legjobb”, ha a Postabank eladására vonatkozó tárgyalásokat a legnagyobb hazai pénzintézettel kezdenék meg. Erre utalnak Csányi Sándor elnök-vezérigazgató szavai is, aki a Figyelőnek eljuttatott nyilatkozatában azt mondja, hogy szerinte “a pénzintézet helyzetét véglegesen, gyorsan és a költségvetés számára a legolcsóbban úgy lehet rendezni, ha az OTP Bankhoz kerül”. Ráadásul – hangzik az érvelés – az “ügyfelek érdekét, a fennakadások nélküli átmenetet is ez biztosítaná”.
A potenciális pályázók közül többen is arra figyelmeztetnek, hogy a Postabank igazi értékét csakis egy nyílt pályázaton lehet megismerni. Kinek érhet többet a széles lakossági fiókhálózattal rendelkező pénzintézet, mint amennyit megér az OTP-nek? Nos, egyrészt egy olyan, a piacon most megjelenő cégnek, amely a megvásárlásával az utolsó lehetőséget használja ki, hogy a magyar lakossági bankszektorban a következő tíz évben labdába rúgjon. Másrészt pedig egy olyan jelöltnek, amely a bank megszerzésével hirtelen képes jelentős, más módszerekkel csak sokkal drágábban megszerezhető piaci részesedéshez jutni. Az OTP ugyanis valószínűleg sokkal inkább azt árazza be, hogy a néhány százalékos piaci részesedés “hozzácsapásával” a saját hálózatát teheti hatékonyabbá, vagy éppen azt, hogy a Postabank megszerzésével ez a piaci részesedés nem kerül az ellenlábasokhoz.
