A természet még a zsivajos strandokon is élvezhető, a kristálytiszta tengervízben tíz méter mélyre lelátni, fürdés közben is csodálhatjuk a tengeri sünöket, rákokat.
Cres egyébként a második legnagyobb horvát sziget, a Kvarner-öbölben fekszik Krk sziget mellett, nem meszsze Rijekától. Földrajzi helyzetének megfelelően a szigeten olasz, osztrák és horvát uralom váltotta egymást az évszázadok alatt. A főváros (szintén Cres) egyértelműen a turizmusból él: a parton végig éttermek, fagyizók, szállodák húzódnak, s jó néhány nyestet (ezt jelenti magyarul a kuna, a horvát pénz) itt hagyhat az utazó, aki végigeszi az étlapot, az előételnek hozott füstölt sonkától, a prsutától kezdve a rántott tengeri herkentyűkön át a fogalomnak számító zsenge cresi bárányig.
A kikötő nyüzsgését megelégelő utazónak érdemes felmenni a sziget tetején fekvő, évszázados nyugalmat árasztó kis faluba, Lubenicébe. A föld mintha ontaná magából a köveket, egyenesen a sziklás talajból nőnek ki a lakóházak, s a kerítések is egymásra rakott kövekből készülnek. Az egyutcás település két tizenötödik századi templommal is büszkélkedhet. Lubenicében minden talpalatnyi termőföldet kihasználnak, még a sziget csodás panorámát nyújtó tetején is sziklafalakkal elválasztott vetemények húzódnak, ahol pedig a föld nem megművelhető, ott repkénnyel befuttatott tyúkólak állnak sziklaalapon, vagy igénytelen vadrózsa virít. Hasonló békét a cresi ferences kolostor középkori kerengőjében érezni. A kőoszlopok közt álmos muskátlik, a templomablakon bújócskázik a fény. Itt ma is szerzetesek élnek, egyikük kérésre még a kolostor udvarába is bevezet: középkori napóra, ötcsillagos szökőkút és mintaszerűen gondozott szőlőtőkék, gyümölcsösök. S ismét a csend.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
