Misur Gábor 
Független devizaszakértő:
A hazánkban egyre inkább kibontakozó tendencia, nevezetesen a fizetési mérleg deficitjének és az államháztartás hiányának egyidejű romlása, fűszerezve az inflációs ráta emelkedésével, klasszikusan a forint gyengüléséhez vezethet. Bár ez a folyamat az új kormány, illetve a mögöttük álló, a gyengébb forintért lobbizó exportőrök számára kedves lenne, mégsem várható a forint számottevő gyengülése. A még mindig magas, és a jegybank kamatemelése után megnőtt kamatprémium, az EU-konvergencia és a hazánk iránt érezhető külföldi befektetői bizalom a beáramló működő- és portfólió tőke révén a forintot tartósan erős szinten tarthatja.
A Magyar Nemzeti Bank május elején megváltoztatta inflációs előrejelzését, és utalt arra, hogy a korábbiakkal szemben az előre jelzett pályának 2002-ben az 5,5 százalék, 2003-ban pedig a 4,3 százalékos ráta felel meg. A Monetáris Tanács május második felében a jegybanki alapkamatot fél százalékponttal, 9,0 százalékosra emelte. Az ezt kiváltó kockázati tényezők között az expanzív fiskális politika, a magasabb importált infláció, az emelkedő olajárak, a versenyszektorban is megfigyelhető gyors bérkiáramlás és az ezzel együtt járó keresetnövekedés említhető.
A forint árfolyama már jelenleg is a sáv erős széléhez van közel, további jelentős erősödésre nincs lehetőség, a cél inkább a forint stabilan tartása lehet.
A monetáris aggregátumok az év eddigi időszakában kivétel nélkül nőttek. A készpénz, a betétek és a banki értékpapírok együttes állománya egy év alatt 17,9 százalékkal gyarapodott. Az állampapír-piaci referenciahozamok minden lejáratnál emelkedtek, a háztartások hitelállományának 4 százalékos bővülése (37,3 milliárd forintos növekedés) abszolút értékben is meghaladta a vállalati szektorét (32,3 milliárdos bővülés). Az első negyedév végén az éven túli vállalati hitelkamatok egyszámjegyűvé váltak (9,5 százalék), a betéti kamatok átlaga pedig 5,4 százalékosra mérséklődött. Az egy évnél hosszabb lekötésű, átlagosan 7,1 százalékos kamatú lakossági betéteken 1 százalékot némiképp meghaladó reálkamatot lehetett elérni.
Finances and lending – Risk factors
The Hungarian National Bank has adjusted its inflation rate forecast to 5.5 and 4.3 percent for 2002 and 2003, respectively. The Monetary Council raised the prime rate by half a percentage point to 9.0 percent in the second half of May. Among the risk factors necessitating this move are the government’s expansive fiscal policy, higher imported inflation, rising oil prices, fast-growing wages in the private sector and the corresponding rise in demand.
The exchange rate of the forint is already near the strong end of the currency band. As there is no room for further strengthening, the goal is much rather stabilising the national currency at the current rate.
So far this year monetary aggregates have kept increasing without exception. Cash, deposit and bank securities stocks have altogether risen 17.9 percent during the past year. Government security reference yields rose for all terms, the 4 percent (37.3 billion HUF) growth of the household loan portfolio has surpassed that of the corporate sector (32.3 billion HUF).
By the end of the first quarter, rates for long-term (over 12 months) corporate loans dropped to the single-digit range (9.5 percent), the average deposit rate fell to 5.4 percent. The average 7.1 percent long-term deposit rate means a real interest rate of slightly over 1 percent.
