Amennyiben a halálbüntetés

visszaállításáról lehetséges amolyan gondolatkísérleteket végezni, úgy azon is érdemes volna elgondolkodni – még ha tudjuk is, hogy kérdésfeltevésünk kissé naiv és minden jogelméleti bölcsességet nélkülöz -, hogy az államháztartási és a költségvetési törvény megszegésének vajon miért nincsenek büntetőjogi szankciói.#<# Hogyan lehetséges az, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint egy vállalat tisztségviselői magánvagyonukkal, egyetemlegesen felelnek az általuk vezetett cég vagyonáért és gazdálkodásáért, addig mondjuk egy pénzügyminisztert csak politikai felelősség terhel. Például, ha minden külső ok nélkül – azaz pusztán politikai felelőtlenség okán – már az év ötödik hónapjának végére a költségvetési kiadási előirányzatok több mint 80 százaléka teljesül, és az éves várható költségvetési hiány 172 milliárd forinttal ígérkezik többnek, mint azt tervbe vették. Egyáltalán, milyen költségterv az, amelyet a körülmények megváltozása nélkül, a tulajdonos felhatalmazása nélkül több mint 30 százalékkal túl lehet lépni? Elgondolkodtató továbbá, hogy mindazon tisztségviselők (politikaiak vagy köztisztviselők), akik ezt nem tették szóvá, sőt tevőlegesen segítették, nem tekintendők-e “bűnsegédi bűnrészesnek”. A gondolatkísérletek persze többnyire csak arra jók, hogy egy morális természetű problémára felhívják a figyelmet. Mi sem óhajtunk politikusokat rács mögött tudni. Az önkéntes némasági fogadalmat azonban kellő penitenciának éreznénk.