Sötét viharfelhőket

festenek napok óta a bővítés egére az Európai Unió illetékesei.#<# Günter Verheugen, az Európai Bizottság bővítésért felelős tagja nyitotta a sort, midőn így nyilatkozott: az európai integrációt, azon belül a tagjelöltek felvételét előszeretettel támadó szélsőséges erők előretörése Európa-szerte azzal a veszéllyel jár, hogy a tagjelöltek előtt bezárul a közösségbe vezető kapu. A bizottság szóvivője e baljós kijelentéssel egy időben drámai hangon arra figyelmeztetett, hogy az egész bővítési folyamat kudarccal végződhet, ha az írek az ősszel esedékes népszavazáson ismételten elutasítják az új tagok felvételéhez szükséges intézményi reformokat tartalmazó nizzai szerződést. De valóban akkora veszélybe került-e a bővítés, mint az az uniós nyilatkozatokból sejthető? Az Európai Bizottságnak megvannak az eszközei arra, hogy elhárítsa a tagjelöltek felvételére leselkedő veszélyeket. Joschka Fischer német külügyminiszter a hírek szerint már fel is vázolt egy forgatókönyvet erre az esetre. Eszerint a nizzai szerződésből a csatlakozási megállapodásokba csoportosítanának át minden olyan reformdöntést, amely a tagországok egyhangú jóváhagyását igényli, majd az így “kivéreztetett” nizzai egyezség már az írek nélkül is életbe léphet. A bizottsági vészharang-kongatás tehát leginkább politikai nyomásgyakorlás: azt az érvet adja az uniópártiak kezébe, hogy a Nizzát elutasítók a tagjelölteknek fordítanak hátat. Miként politikai nyomásgyakorlás az is, hogy Brüsszel minden alkalmat megragadva igyekszik felhívni a figyelmet a szélsőségesek előretörésének – valós – veszélyeire. Jean-Marie Le Pen szereplése a francia elnökválasztás első fordulójában azt mutatja: Európa elkényelmesedett hagyományos demokratikus pártjainak megoldást kell találniuk azokra a társadalmi problémákra, amelyeket meglovagolva a szélsőséges pártok pozícióba juthatnak. A franciák a második fordulóra felébredtek. A bizottság most azt szeretné, hogy másutt ne kelljen hasonló vészcsengőnek megszólalnia. A brüsszeli figyelmeztetés sokkal inkább a jelenlegi tagországoknak, mintsem a tagjelölteknek szól.