Gazdaság

Interjú a Vodafone Magyarország vezérével – Fair versenyt akarnak

Ellentétben versenytársaival, Vitai Attila, a Vodafone magyarországi vezérigazgatója a globális háttérre épít a hazai mobiltávközlési versenyben.

Harmadik, új szereplőnek nem sok babér terem egy jól felosztott területen. Márpedig a magyar mobilpiac ilyen volt két éve. Nem aggódik?

– A harmadiknak mindig nehezebb a helyzete, mint a piacon már pozíciókat kiépített versenytársainak, de ezért nincs okom az aggodalomra. A Vodafone világszerte több országban így volt kénytelen versenybe szállni, Ausztráliától Svédországon át Ausztriáig sorolhatnám a példákat. Különböző eredménnyel oldottuk meg ezeket a feladatokat. A szomszédos Ausztriában például be kellett látnunk, hogy sohasem fog megfelelő nyereségességgel működni az ottani Vodafone, ezért a piac elhagyása mellett döntöttünk. Ezek a tapasztalatok azonban nem vesznek el, a cég új terjeszkedési kísérleteinél – mint például Magyarországon – hasznosítja azokat. A legnagyobb hiba, amit egy ilyen harmadik mobilszolgáltató elkövethet az, hogy mindenáron piaci részesedést akar szerezni. Ezért Magyarországon a Vodafone mindig ügyelt arra, hogy lépésről lépésre haladjon. Soha nem csináltunk presztízskérdést abból, hogy valamilyen téren mindenáron megelőzzük versenytársainkat, így például a készüléktámogatási harcba sem szálltunk be.

Interjú a Vodafone Magyarország vezérével – Fair versenyt akarnak 1– Ezt meglepetéssel hallom, hiszen a magyar piacon értékesített telefonok legolcsóbbika éppen egy Vodafone-akció keretében került a kirakatokba. Nem lát ebben ellentmondást?

– Egyáltalán nem, és ezt meg is magyarázom. A Vodafone-nál úgy döntöttünk, hogy – bár természetesen nálunk is hozzá lehet jutni a legnépszerűbb modellekhez – más, kiváló minőségű és exkluzív telefonokkal lépünk a piacra. Például a Sonykkal, amelyek nagyon népszerűek, s nekünk sikerült vonzó ár/érték arányt kialakítanunk. Ehhez persze az is kellett, hogy a beszerzéseinkben támaszkodhatunk a globális anyavállalat forrásaira, valamint számunkra is a Vodeafone-nak kialakított kedvező árat számítják fel a gyártók.

– Vagyis Ön azt állítja, hogy már most is előnyt jelent a globális háttér. Sugár András, a Westel vezérigazgatója ezzel szemben azt fejtegette lapunkban (Figyelő, 2001/15. szám), hogy hiba a “londoni nagybácsi” segítségében bízni. Ezzel vélhetően a Vodafone-ra utalt…

– Bárkire is gondolt, azt nem hiheti komolyan, hogy a globális mobiltelefónia bármelyik szereplője is elfelejtené a piacgazdaság szabályait. Nincs itt semmiféle nagybácsi, aki pénzt tömködne a szegény kelet-európai rokon zsebébe; tulajdonosainknak világos elképzelésük van arról, milyen üzleti eredményeket akarnak látni, s – mint az osztrák példánk is mutatja – nem haboznak meghozni a legdrasztikusabb intézkedést sem, ha szükségesnek látják.

– Miután milliárdokban mérve is jelentős veszteséget könyvelt el a Vodafone Magyarországon…

– …ami természetes is, hiszen befektetési stádiumban vagyunk…

– …hasznos lenne ismerni a célkitűzéseiket, hiszen Ön is mondta, hogy piaci részesedésre nem “hajtanak” minden áron. Mit várnak el Öntől?

– Azt semmi esetre sem, hogy a Westel, vagy a Pannon GSM eredményeit produkáljam. A tulajdonosaim a világ különböző piacain tevékenykedő harmadik szolgáltatókhoz viszonyítanak, és az ottani tapasztalatok alapján dolgozták ki a terveket. A harmadik évben szeretném elérni, hogy az üzemi eredmény pozitívra forduljon – ez különben világviszonylatban kimagasló eredménynek számítana -, és öt év után már a befektetések is elkezdjenek megtérülni. Ez is sikerként lenne elkönyvelve nemzetközi összehasonlításban, hiszen Németországban és Nagy-Britanniában is ennél hosszabb ideje van a piacon ilyen harmadik szereplő és még mindig nem pozitív az üzemi eredményük, vagy ahogy mi szoktuk mondani, az EBIT-jük.

– Érdekelne, mivel akarja ezt elérni, hiszen lassan nem lehet új ügyfelet szerezni, ráadásul abban is rosszabb a helyzete versenytársainál, hogy nincs vezetékes szolgáltatása.

– Vezetékes szolgáltatóra nincs is szükségünk; a Vodafone már évek óta arra fókuszál, hogy a mobil távközlési piacon erősödjön. Szerintem mára világszerte, Magyarországon pedig kifejezetten bebizonyosodott, hogy egyre kevesebben használják a vezetékes készüléküket, sőt akár le is mondják az előfizetést és csak “prepaid” mobilt tartanak. Az új ügyfelek megszerzése még egy ideig hoz ugyan növekedést, nem tartom kizártnak a 65-70 százalékos lefedettség elérését sem, de valóban igaza van, nem ez a kitörési pont. Számunkra az jelent óriási esélyt a versenyben, hogy a Vodafone a világ számos országában kidolgozta már azokat a szolgáltatásokat, amelyeket mi is igénybe vehetünk, ha elérkezettnek tartjuk erre az időt. Ráadásul úgy, hogy a fejlesztés nem kerül semmibe. Azt se felejtse el, hogy a marketing terén is előnyben vagyunk, hiszen a cég neve olyan sporteseményeken jelent meg, mint a Forma-1 és a Manchester United révén a Bajnokok Ligája, amelyek nálunk is nagyon népszerűek. Ezzel ingyen jutunk olyan publicitáshoz, amelyről versenytársaink álmodni sem tudnak.

– A reklám és a marketing bizonyosan nagyon fontos, de a szolgáltatásokról érdemesebb lenne többet is mondani.

– Még az idén várható a GPRS beindítása, és merem állítani, hogy a Vodafone elsőként fog e szolgáltatásban roamingot is nyújtani. Aztán az olyan értéknövelt szolgáltatások, mint például a Nyugat-Európában sikeres játékok, szintén hamarosan igénybe vehetőek lesznek. Eddig azért nem tudtunk e téren lépni, mert ügyfeleink egy része a Pannon hálózatán keresztül telefonált. Rövidesen azonban nem lesz szükség a belföldi barangolásra, és saját hálózaton belül tudjuk nyújtani ezeket a technikailag bonyolultabb szolgáltatásokat is.

– Ha már a szolgáltatásokról beszélünk, szólni kell az UMTS-ről is. Elbír Ön szerint a magyar piac három szolgáltatót ebben a prémium szegmensben?

– Nagyon távoli kérdés ez, és ma még abban sem vagyok biztos, hogy a Vodafone-t egyáltalán érdekli-e majd Magyarországon ez a lehetőség. Elképzelhető, hogy az elkövetkező időszakban olyan tapasztalatokat gyűjtünk a GPRS-szel, hogy teljességgel kihagyhatjuk a 3. generációs technológiát. Elméletileg azonban mindenre van megoldás, hiszen járható út, hogy a szereplők közösen építsék ki a hálózatot. A szakma azért lobbizik, hogy a szabályozó minél kevésbé írja elő a teendőket, hagyja a piacot önállóan fejlődni. És persze az is világos, hogy az állam komoly bevételt nem remélhet ettől a koncessziótól, mert azzal már elkésett.

– A szakma tehát együtt lobbizik. Eszerint a sajtóban megjelenő éles szócsatákat nem kell olyan komolyan venni? Vagy arról van szó, hogy a szabályozás hiányosságai kényszerítik egy platformra a versenytársakat?

– Leginkább mindkettőről. Az a legtermészetesebb dolog, hogy szakmai kérdésekben egyeztetünk, még ha kemény versenyt is folytatunk. Ám a honi szabályozás minőségével sem vagyok elégedett. Nem lehet látni a konzisztens távközlési stratégiát, ráadásul a magyar lobbizás kifejezetten szokatlan nemzetközi összehasonlításban. Az az érzésem, mintha mindenkinek mindent megígérnének. Így például egy nekünk fájó ügyben, a vihető telefonszámok kérdésében, évek óta nincs elmozdulás. Pszichikailag jobb lenne, ha az európai gyakorlathoz hasonlóan Magyarországon is mindenki megtarthatná telefonszámát, még ha lecseréli is szolgáltatóját. Ez a verseny érdeke.

– Az is a verseny érdekében állna, ha piacra léphetnének a virtuális mobilszolgáltatók. Önök mégis ellene lobbiznak.

– Nem mindegy, milyen feltételek mellett jelenhet meg egy új szereplő. Mi eddig 600 millió eurót fektettünk be itt, és még nincs vége. Az nem fair verseny, ha valaki rizikó nélkül kiállhat velünk szemben. Elvben nem vetem el tehát a virtuális mobilszolgáltatók engedélyezését, de a hendikepes verseny a lovira, illetve a golfpályára való.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik