Az AIESEC magyarországon – Három évtizednyi pezsgés

Egyből szimpatikus lett Széni Zoltánnak Mexikóban a mellette búvárkodó fiatalember, amikor kiderült, hogy ő is az AIESEC tagja volt. “Rögtön találtunk közös témát, s úgy éreztem, valami összeköt bennünket a különböző nyelv és kultúra dacára is” – meséli Széni, aki ma az Ernst & Young emberi erőforrás igazgatója. A nyolcvanas években diákként tevékenykedett a szervezetben, sőt, betöltötte annak elnöki tisztét is. “Talán az a legemlékezetesebb, amikor részt vettem egy nemzetközi találkozón, ahova a világ 70 országából érkeztek az elnökök, Pápua Új-Guineától Chiléig. Ezekkel a diákokkal angolul vitázni és nekik előadást tartani olyan élmény volt, amit egy szerencsés ember is csak pár év munka után tapasztal meg.” Későbbi elhelyezkedésénél sokat segített, hogy szakmai gyakorlatát 1988-ban egy finnországi banknál töltötte, hiszen akkor még kevesen rendelkeztek nemzetközi tapasztalattal.

Széni Zoltán tizenhárom évvel a diploma után is kötődik a diákszervezethez, jelenleg tagja az AIESEC stratégiai tanácsadó testületének. “Engem is inspirál és visszafiatalít, amikor tehetséges fiatalokkal dolgozom együtt. S izgalmas a testületben a hozzám hasonló harmincas-negyvenes vezetőkkel együtt gondolkodni a diákszervezet jövőjén” – magyarázza.

ELŐNY A FELVÉTELNÉL. Talán nem véletlen, hogy cége, az Ernst & Young Kft. anyagilag támogatja az intézményt, továbbá szakértőként is segít a tréningek, tanfolyamok szervezésében. “Az AIESEC értékrendje közel áll a céghez, a nyitottság, a nemzetközi gondolkodás és a szakmai igényesség fontos a számunkra” – mondja Széni. Emberi erőforrás igazgatóként úgy véli, hogy a diákszervezeti múlt egy felvételi interjún egyértelmű előnyt jelent, hiszen aki már egy másik kultúrában is megállta a helyét, az nagy valószínűséggel az átlagosnál nagyobb önbizalmat, nyitottságot és több tapasztalatot tudhat magáénak.

Sajátosan definiálja a szervezetet Benedek Lilla, a Vivendi HR menedzsere: “Az AIESEC olyan megszállott diákok gyülekezete, akik meg akarják váltani a világot, és el is hiszik, hogy képesek rá.” Benedek Lilla alapította a soproni helyi bizottságot 1998-ban. “Büszke vagyok rá, hogy részt tudtam vállalni az azóta is működő szervezet elindításában. Ebben az időszakban fogalmazódott meg bennem az is, hogy a HR-rel szeretnék foglalkozni” – teszi hozzá. Szerinte a magyarországi elméleti jellegű oktatást nagyon jól kiegészíti az AIESEC révén megszerezhető gyakorlati tapasztalat, mivel a diákok többféle területen kipróbálhatják magukat és tudatosan fejleszthetik képességeiket.

Szívesen emlékszik vissza az AIESEC-es évekre Zala Ákos, a Human Telex Consulting Kft. ügyvezető igazgatója is. Ő 1982 és 1988 között járta végig a szervezet szinte teljes ranglétráját: a beutazó gyakornokok nyári programszervezésétől a Közgáz helyi bizottságának cserefelelősi, majd elnöki posztján át a magyar AIESEC elnöki pozíciójáig. Karrierje csúcspontjaként a szervezet nemzetközi központjában dolgozott mint Európa és Észak-Amerika régióigazgatója. “Persze, a dicsőségnek megvolt az ára: kétszer is évet halasztottam az egyetem alatt. Minden egyes munkakör más-más tapasztalattal gazdagított, például itt tanultam meg veszíteni.” Zala Ákos a szervezési és vezetési gyakorlatnak későbbi munkája során is sok hasznát vette, saját bevallása szerint az AIESEC indította el azon a pályán, amelyen ma is dolgozik. Szerinte a szervezetfejlesztési, tanácsadási és tréningpiacon ma is meghatározóak azok a vállalkozások, amelyeket a különböző AIESEC-es generációk indítottak el.

HŰSÉG. Zala Ákos nem lett hűtlen az intézmény szellemiségéhez, cége már négy alkalommal fogadott külföldi diákokat, akik itt töltötték szakmai gyakorlatukat. “Mindig pezsdülést, felfrissülést hoznak ezek az alkalmak. A más kultúra, az új megközelítés, a diákság frissessége bennünket is feltölt energiával.” A diákszervezet biztos utánpótlási bázist is kínál, a cég jelenleg félállásban foglalkoztat egy aktív AIESEC-est, akit tanulmányai végeztével várnak a csapatba. Zala Ákos szerint az AIESEC kiváló gyakorlópálya leendő vezetőknek, s a csereprogramon túl fontosnak tartja a gondolatébresztő koncepciók – mint például a fenntartható fejlődés eszméje – felkarolását is.