Egység az új és a régi vezetőség között, az átadás-átvétel zökkenőmentessége, a bankszakmában oly fontos folyamatosság és nyugalom – ezt volt hivatott jelképezni a CIB Bank Rt. múlt heti közgyűlése után megtartott sajtótájékoztató. Ezen nemcsak a pénzintézet április elsejétől felálló új vezetőségét mutatták be (lásd külön írásunkat), hanem – a tavaly kinevezett elnök, az egykori jegybanki vezér Surányi György méltatása mellett – alkalmat adtak a leköszönő vezérigazgató, Zdeborsky György számára is, hogy értékelje a mögötte álló 12 évet. A “nálunk minden rendben van” demonstrálása azért volt különösen fontos, mert az egyébként üzletileg rendkívül sikeres bank eddigi első emberének távozásáról továbbra is csak találgatások keringenek, ráadásul a homály eloszlatásában az érintett sem igen segédkezett. Újságírói kérdésre válaszolva most is csak annyit mondott, hogy mandátumának meghosszabbítását “bizonyos külső körülmények hatására” nem kérte, amit tehát ezek után is mindenki saját belátása szerint értelmezhet.
Annyi bizonyos, hogy a pénzintézet olasz tulajdonosa, az Intesa BCI képviselői aligha lehettek elégedetlenek a CIB üzleti eredményeivel, hiszen – amint Zdeborsky saját összegzéséből kiderült – imponáló évtizedet zárhattak vele. A bank exkluzív, kicsiny offshore pénzintézetből a hazai szektor meghatározó szereplőjévé vált, mérlegfőösszege, eredménye, hitelportfóliója és betétállománya is hússzorosára emelkedett, miközben – a költségeket erős kézzel kordában tartó vezetésnek köszönhetően – létszáma alig hétszeresére bővült.
Társvezérek”Elképzelni sem tudom az életemet a jegybank nélkül” – mondta kissé elkeseredetten 2001 márciusában, a szobájában tornyosuló, becsomagolásra váró irathalmok között Karvalits Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) akkori ügyvezető igazgatója, alig néhány órával azelőtt, hogy a Surányi-csapat tagjaként, az elnökkel együtt távozott a jegybankból. A Wallis Rt. vezérigazgatói-helyettesi posztjára átigazoló szakember akkor még aligha sejthette: egy év sem telik bele és ismét egy bankban találja magát régi kollegáival. Az MNB-t irányító egykori vezetőkből hárman ismét egy szekeret tolnak: április elsejétől Karvalits Ferenc és Farkas Ádám – szintén egykori jegybanki ügyvezető – a CIB Bank társvezérigazgatói, elnökük pedig egykori főnökük, Surányi György.
Farkas Ádám kinevezése nem keltett igazi meglepetést, hiszen a Surányi bizalmi emberének számító és a jegybanki karrierje előtt a londoni EBRD-nél pénzügyi tanácsadóként dolgozó – alig 34 éves – szakember 2001-től a CIB ügyvezető igazgatója volt. Karvalits színre lépését viszont váratlannak tartják a piacon, hiszen a Wallis befektetési kontrollereként remek állása volt, s a cégnél is elégedettek voltak vele. “Sokat küzdöttünk, hogy maradjon, de a CIB ajánlata fizetésben és pozícióban is jobb volt” – árul el valamit az indokokról Bajnai Gordon, a Wallis vezérigazgatója. A jegybanki munkája előtt a Magyar Hitelbanknál és a Világbanknál is dolgozó, 38 éves szakembert egyébként a politika szele is megcsapta. Habár már régen nem politizál aktívan, ifjú korához szorosan hozzátartozik, hogy alapító tagja volt a Fidesznek, ám később, az irányító mag bírálójaként hátat fordított a pártnak.
A bankszakmában szokatlan kettős irányítás okairól a pénzintézet elnöke nem sokat árult el, mindössze annyit mondott, hogy a két szakember szakmai múltja jól kiegészíti egymást: Farkas Ádám az üzleti, Karvalits Ferenc pedig a funkcionális területekért lesz felelős, de – mint Surányi György fogalmazott – számos kérdésben közös lesz a döntés.
A társvezérek kinevezésére egyébként azután került sor, hogy még egy-két héttel ezelőtt is tartották magukat azok a hírek, miszerint a CIB Bank megüresedő vezérigazgatói posztjára a legesélyesebb jelölt Jaksity György, az univerzális bankok között még független brókercégként, afféle utolsó mohikánként működő ConCorde Rt. ügyvezető igazgatója. Értesüléseink szerint a végső megállapodás kerékkötője végül is maga a brókercég volt, hiszen az egyezség egyik feltétele az lett volna, hogy a bank megvásárolja az ügyvezető kezében lévő 15 százalékos részvénypakettet. A pénzintézet azonban a hírek szerint nem volt hajlandó megadni az 1999-et még 507 milliós, a múlt évet viszont már “csak” 143 millió forintos adózott eredménnyel záró, egymilliárd forintos jegyzett tőkéjű cégért a kért összeget. Részben azért, mert ezzel beárazták volna a piacon a ConCorde-részvényeket, egyebek mellett azt a közel 40 százalékot is, amelyet egyik offshore cégén keresztül Várszegi Gábor birtokol.
A ma már 45 fiókkal rendelkező bank 20 ezer vállalati és 100 ezer lakossági ügyfelet kezel, a hitelezésben 11,7, a betétoldalon pedig 8,5 százalékos piaci részesedéssel bír. A tulajdonosoknak panaszra a 2001-es esztendő miatt sem igen lehetett okuk, hiszen a CIB remek évet zárt: a bankcsoport mérlegfőösszege a magyar számviteli szabályok szerint az inflációt meghaladó ütemben, 12 százalékkal növekedett és december végén 767,5 milliárd forintot tett ki. Ráadásul mind a vállalati, mind a lakossági ügyfelek számában több mint 30 százalékos növekedést sikerült elérni. Egyedül a 11,8 milliárd forintos adózás előtti eredmény marad el kissé az előző évitől, de az összeggel aligha lehet gondjuk az olaszoknak, az a szokásoknak megfelelően magas.
SIKERCSAPDA. Furcsa módon, könnyen elképzelhető azonban, hogy – a sors drámai fintoraként – a rendkívül eredményes (s ma is mindössze 56 éves) bankár távozását leginkább saját sikerei “ágyazták meg”: a profitot és a pénzt mindenek fölé helyező üzletember valószínűleg olyan frontokat is nyitott, amelyeket nem kellett volna.
Az első viharfelhők 2001 januárjában kezdtek el tornyosulni, amikor a CIB – a hatóságok nyílt tiltakozása ellenére – szerepet vállalt az orosz Gazprom érdekeltégébe tartozó Szibur cég magyarországi részvényvásárlásában. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) akkori gyanúja szerint a bank a hazai felvásárlási szabályok kijátszásában nyújtott segédkezet a BorsodChemre szemet vető oroszoknak.
“Aki itt etikátlanságról beszél, nem tudja mi az, hogy üzlet” – hangoztatta akkor magabiztosan Zdeborsky György, akinek valószínűleg csak az ügylet pénzügyi következményei lebegtek a szemei előtt. A sokat vitatott tranzakció ugyan állítólag több százmillió forintos hasznot hozott a pénzintézetnek, de – pénzben nehezen kifejezhető kárt is okozva – magára vonta a felügyelet haragját. A PSZÁF perre ment a CIB ellen, amelyet a bank elvesztett, s a hatóság vezetői nem nézték jó szemmel azt sem, hogy a bankvezér a kezdetek kezdetén a kifejezett figyelmeztetések ellenére ugrott bele az üzletbe. “Kiszekírozzuk őket” – mondták rossznyelvek szerint ezután a hatóság vezetői. Felügyeleti ellenőrzések sora, kisebb-nagyobb bírságok követték egymást a CIB-nél, sőt – értesüléseink szerint – Zdeborsky ellen nem hivatalos diplomáciai panaszok is mentek Olaszországba.
HÁTTÉRBE SZORULVA. Piaci pletykák szerint a Szibur-botrány után egyéb belső problémákra is fény derült a banknál, ráadásul a vezérigazgatónak nem volt felhőtlen a viszonya a tavaly kinevezett – gyökeresen más habitusú bankár hírében álló – Surányi György elnökkel sem. Mindez vezethetett el addig, hogy Zdeborsky a múlt év végén bejelentette: tavasszal kiszáll a ringből és nem jelölteti magát újra a vezérigazgatói posztra. A bankvezér háttérbe szorulásának egyébként olyan külső megnyilvánulásai is voltak, hogy az utóbbi hónapokban már nem a Medve utcai központban, hanem az Andrássy úton dolgozott.
Néhány hete pénzügyi berkekben még olyan hírek is elterjedtek, hogy Zdeborsky György a legfőbb ellenlábashoz, az OTP Bankhoz igazol át. E pletykát a Figyelő kérdésére Zdeborsky nem erősítette meg, hangsúlyozva: elnöki tanácsadóként kitart a CIB-nél.
