Aki alig néhány évvel a rendszerváltás után Red Baron, azaz Vörös Báró névvel céget alapít Magyarországon, az vagy nagyon bátor, vagy egyszerűen nem hisz az előítéletekben. Forintos Péter, aki 1996-ban Törökbálint határában egy háromméteres vörös, bajuszos, bukósisakos óriásfej alatt kiépítette az ország jelenleg legnagyobb márkafüggetlen motorkerékpár-kereskedését, kicsit persze tartott attól, hogy az elnevezés hátrányára válhat. A motoros berkekben jól ismert cégnév azonban csak idehaza cseng furcsán, Japánban – ahonnan valójában származik – egy nagy múltú ottani motorkereskedő hálózat viseli ezt a nevet.
TABUTÖRÉS. Sok százezer kilométert kellett megtennie a Külkereskedelmi Főiskola spanyol-japán szakán végzett Forintos Péternek, amíg a Red Baron Hungary Kft. ügyvezető igazgatója lett, karrierjét ugyanis Japánban kezdte. Ma sem számít szokványosnak, hogy egy fiatal kereskedő, friss diplomájával a zsebében, egy japán társaságnál pályázza meg élete első állását. A rendszerváltás idején ez még inkább szokatlan volt, de a fiatalember nagy szerencséjére egy ottani cég éppen ekkor próbálkozott magyar porcelánok távol-keleti bevezetésével, és ehhez kerestek ígéretes magyar munkatársat.
A japán mentalitásból fakadt, hogy csak egyedülálló és természetesen férfi kollégára vadásztak, mondván: az olcsóbb, mint a családos munkatársat megfizetni. Forintos Péternek akkor már volt felesége és két gyermeke, de tekintve, hogy a többi jelentkezőnél jobb pozícióból indult, mégis versenyben maradt. Amikor pedig az állásinterjúra Budapestre érkezett a japán Hoshi Shoji cég vezetője, Suzuki Takeo, és a felvételi beszélgetésen megvitatták a japán munkaadók számára legfontosabb kérdéseket – milyen tiszteletet érez a szüleivel szemben, mennyire fontos számára a tanulás -, végül rá esett a választás.
Pénzről japán szokás szerint egy szó sem esett, így – mint később kiderült – az egyedülálló kollégára megszabott alacsonyabb bérért kezdte el a munkát Nagoja városában. Ezzel máris rekordot döntött Forintos Péter, hiszen 1989-től, a Japánban eltöltött hét év során az első kelet-európai volt, aki megkapta a legális munkavállalói engedélyt a szigorú hatóságoktól.
A munka érdekes volt, hiszen a társaság kuriózumnak számított Japánban. A cég olyan különlegességnek számító távoli termékeket akart elterjeszteni a helyi piacon, mint a magyar Herendi porcelán, vagy a cseh Moser kristály. Nem is eredménytelenül, mert a Herendi bombasiker lett a felkelő Nap országában. Elég gyorsan kiderült viszont, hogy a négytagú család nem tud megélni az egy főre méretezett fizetésből. Japán közegben szentségtörésnek számított, hogy ezt Forintos el is mondta a főnökének, kérve: vagy adjon fizetésemelést, vagy engedje hét végén más cégeknek dolgozni. Ezzel egy csapásra két tabut is sikerült ledöntenie, de a főnök európai gondolkozásmódjáról árulkodik, hogy engedélyezte a hét végi “maszek munkát”, sőt később a fizetését is jelentősen megemelte.
TÚLÉLÉSRE SZAKOSODOTT. A hét végi pluszmunkákkal Japán egy egészen más dimenziója nyílt meg Forintos Péter előtt, aki felmelegítette ifjúkori, be nem teljesült szerelmét a motorkerékpárok iránt. Munkája során egyebek között a Red Baronnal, a Japánban kétszáz üzlettel rendelkező motorbirodalommal is kapcsolatba került. A Hoshi Shoji idillnek egy bürokratikus formaság vetett véget: a főnöke, boldog hat év után, újabb öt évre meg akarta hosszabbítani a szerződését. Szívesen maradt volna, de nem tudta előre, meddig. A kislánya idő közben hatéves lett és alig tudott magyarul, inkább japánul beszélt jól. Félelemmel töltötte el az ifjú apát, hogy ki sem alakultak a gyermek magyar beszédhangjai. Még néhány év, és vissza sem tudna illeszkedni egy magyar iskolába, gondolta. A munkaszerződésbe foglalandó időszak pedig, úgy érezte, fél évtizedes kőbe vésett elkötelezettséget jelent. Japánosan értelmezve a szerződést, nem tartotta volna tisztességesnek esetleg idő közben otthagyni a céget. Így nem írta alá a szerződést, az viszont azt jelentette, menni akar, így végül egy év múlva eljött a cégtől.
Mit tehet egy állástalan magyar a kilencvenes évek közepén Japánban? Hitelt vesz fel és céget alapít. Állampolgárságra nem is számíthatott: olyan szigorúak az előírások, hogy ezt hatvan év ott tartózkodás után sem adták meg például az egyik nyolcvanéves ismerősének. Forintos Péter Nagojában bejegyzett Pannon Corporation Limited elnevezésű társasága saját megfogalmazása szerint a “túlélésre” szakosodott. Az ennek nyomán igen sokrétű külkereskedelmi tevékenységén keresztül került ismét kapcsolatba a japán Red Baronnal: az akkori legnagyobb magyarországi robogókereskedelmi cég számára mint exportőr vásárolt a társaságtól.
FORINTOS PÉTER 36 éves, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségizett, majd a Külkereskedelmi Főiskolán japán-spanyol szakon végzett. 1989-től 1995-ig Japánban a nagojai Hoshi Shoji cégnél a magyar Herendi porcelánok értékesítésével foglalkozott, mellette hétvégenként aktívan kereskedett saját szakállára. 1995-ben alapította nagojai székhellyel saját export-import cégét, a Pannon Corporation Limited-et.
Magyarországra 1996-tól települt végleg vissza, s lett a Red Baron Hungary ügyvezető igazgatója. Azóta három gyermekével és feleségével budaörsi házában él.
Japánul anyanyelvi szinten, spanyolul és angolul pedig jól beszél. Számos ifjúkori hobbijából mára a család és a munka maradt, no meg a Suzuki 750 GSX, azaz az Inazuma túra motorkerékpár. Tiszteli a japánokat és a buddhizmust. Lelki békében élő, boldog embernek vallja magát.
INGAJÁRATBAN. Ez a kapcsolat alapozta meg Forintos Péter karrierjét. Később ugyanis emlékeztek rá a Vörös Bárónál, és amikor az akkorra 230 üzletes hálózattá duzzadt, külföldi érdekeltségekkel is rendelkező cég magyarországi piacra lépése szóba került, a tulajdonos csak úgy volt hajlandó létrehozni a japán-magyar vegyes vállalatot, ha Forintos Péter lesz az ügyvezető. Elvállalta, annál is inkább, mert ekkor már gondolkodtak a hazaköltözésen: 1996-tól nekifogott kiépíteni a Red Baron első kelet-európai bázisát. Közben azonban még másfél évig kinti cégében is kellett dolgoznia, így szinte kéthetente ingázott Magyarország és Japán között, saját cége üzleti ügyei miatt. A Pannon Corp. ügyvezetését később átadta japán kolléganőjének.
Kezdetben a magyar társaságnál egyedi névválasztáson gondolkodtak, még a cégvezető neve is felmerült. Forintos Péter azonban átvágta a gordiuszi csomót: miért ne hívhatnák itthon is Red Baronnak az ott három évtizede működő márkafüggetlen Yamaha kereskedőhálózatot. Talán a meghökkentő név, talán a nehéz piaci helyzet is közrejátszott abban, hogy nem volt könnyű megnyerni a magyar vevők bizalmát. A kezdetben a robogókereskedésre koncentráló Red Baron Hungary ma már szinte csak nagymotorok adásvételével foglalkozik. Évente 500-700 motorkerékpárt értékesítenek, ezzel mintegy félmilliárd forintos forgalmat bonyolítanak le.
Nálunk csak az a néhány műkedvelő vesz akár több millió forintért motorkerékpárt, akinek már van autója, rendezett az egzisztenciája. A lehetséges vevők 90 százaléka ezért le is mond a vásárlásról. Új, a vevők bizalmát, érdeklődését felkeltő módszereket kellet bevezetni az értékesítésben, illeszkedve a magyar motorosok igényeihez. Először is ahhoz, hogy a legtöbb vevőnek nincs elég pénze, s új helyett, elérhető áron, inkább néhány éves használt motort keres. Ám a magyar hobbi motorosnak ez a használt gép is drágább, mint a nyugat-európaiaknak az új, még nagyobb biztonságot szeretne a motorjához kapni. Így vezette be a Red Baron a használt motorokra is a fél évtől három évig terjedő garanciát, az országúton rekedt ügyfelek “megsegítésére” pedig az év 365 napján hívható “Road Service” szolgáltatást, amely helyszíni javítást végez (ha nem sikerül megoldani a helyszínen a problémát, akkor egy speciális furgon haza is hozza a beteg acélparipát). A biztonság nem csak azt jelenti, hogy a motorlopás ellen lezárható ponyvatakarót kínál a vörös báró, hanem motoros “passport” névvel kis “tagsági” könyvecskét vezetett be, amelybe a fontos tudnivalók mellett mint egy szervizkönyvben rögzítik a motorral kapcsolatos garanciális javításokat. A vásárlás finanszírozásával is próbálkozott a társaság, de kellően rugalmas pénzintézet híján ez mindig elakadt. Egyszerűbb, ha a páciens személyi, vagy a családban baráti kölcsönnel szedi össze a motorra valót.
“E virágzó szolgáltatáscsomag sokba kerül a cégnek, de elvárják a vevők, s a jutalom nem is marad el, mert a vásárlók fele már visszatérő kuncsaft és gyarapszik a vevőkör” – mondja az igazgató. Forintos Péter tudja, hogy az üzleti sikerhez időre van szükség, de most kell áldozni ahhoz, hogy pár év, vagy évtized elteltével is elégedett lehessen a fogalommal.
“Érdekes, művelt ember, aki gondolkodásában japánabb lett a japánoknál” – Csikos Zsolt autós és motoros szakíró így summázta Forintos Péterről alkotott véleményét. Forintos ma is japán módon él. Sokat elárul róla, hogy japán nyelvű Windows fut számítógépén. Sőt, a feleségének most is megvan az a jobb kormányos ódon Toyotája, amelyet még Japánból hoztak.
