Nem a részvénylapoknak állt tavaly a zászló, nyerni ugyanis nem lehetett ezen a befektetési formán, legfeljebb keveset veszíteni – értékeli a részvényalapok 2001-es teljesítményét Fekete Attila. Az Alpok Alapot kezelő Erste Befektetési Alapkezelő Rt. ügyvezető igazgatóját igazolja a Figyelő felmérése is, mely szerint nem volt érdemes kockáztatni, sőt kifejezetten káros volt a részvényportfóliókat növelni. A tőzsde tavalyi vesszőfutása nyomán ugyanis azok a részvényalapok mutathatják fel a “legjobb” hozamot, amelyek csupán az előírás szerinti minimumot, a saját tőke felét fektették részvényekbe. Igaz, az év utolsó hónapjaiban tapasztalt értékpapír-piaci fellendülés valamelyest javíthatott a nagyobb részvényhányadú portfóliók teljesítményén.
A befektetési alapok előnyeiLIKVIDITÁS.
Az alapoknál könnyű pénzt elhelyezni és onnan kivonni; a nyílt végű alapok a folyószámlához hasonló likviditást biztosítanak. Ugyanakkor, a folyamatos visszaváltási lehetőség ellenére, a befektető részesedik a befektetések időarányos hozamából.
ELLENŐRZÖTTSÉG. Folyamatosan felügyelik a befektetést; a befektetési alapkezelők megfelelő technikai háttérrel és vizsgázott, gyakorlott szakembergárdával rendelkeznek.
KEDVEZŐ HOZ AMLEHETŐSÉG. A befektetési alapok a tőkepiac lehetőségeit teszik hozzáférhetővé, ezért hozamuk is ennek megfelelően alakul. A tőkepiaci befektetések hosszú évek nemzetközi tapasztalata alapján tendenciájukban magasabb megtérülést biztosítanak, mint a folyószámlák és a bankbetétek.
HOZZÁFÉRHETŐSÉG. A befektetési jegyek országszerte számos bankfiókban, brókercégnél hozzáférhetőek. A legtöbb befektetési jegy mindenféle minimum befektetési követelmény nélkül vásárolható a napi árfolyamon. A befektetések bármikor tovább növelhetők vagy csökkenthetők, és mivel a nyíltvégű alapoknak nincs lejáratuk, nem aprózódnak el a különböző időszaki befizetések lejárat szerint. A befektetési jegyek értéke, a nyilvánosan közzétett árfolyamoknak köszönhetően, lényegében naponta nyomon követhető, hozamuk ellenőrizhető.
BIZTONSÁG. A befektetési alapok működését szabályozó törvény több garanciális elemet tartalmaz. Többek között előírja, hogy a tőkét több különböző értékpapírba kell befektetni a kockázatok megosztása érdekében. Általános szabályként egy-egy részvény portfólión belüli aránya nem haladhatja meg a 10 százalékot. Ezáltal a befektető hozzájut egy olyan sokelemű (diverzifikált) portfólióhoz, amelyet maga közvetlenül nem tudna hatékonyan kezelni.
FOGYÓKÚRA. Egyébiránt a befektetési alapok piaca összességében jó évet hagy a háta mögött: a 2000-es értéknek közel a negyedével, 700 milliárd forintra emelkedett tavaly a nyílt végű befektetési alapok nettó eszközértéke. Ezzel szemben a részvényalapokra – érthető módon – egész évben a tőkekivonás volt a jellemző: egy év alatt 30 százalékos vagyonvesztést szenvedtek el, és december végére 20 milliárd forint alá süllyedt a kezelt vagyon. (Az apadásban szerepet játszott az árfolyamesés is.) A többi alaptípus látványos előretörését elsősorban a hazai kötvény- és pénzpiaci alapoknál tapasztalható vásárlási láz okozta, melynek hátterében a hazai infláció tartós és ütemes csökkenése húzódik meg.
A részvénytulajdonosok sorstársaiként a részvényalapok hívei is méltán érzik, hogy nem az ő évük volt a tavalyi: utóbbi befektetések átlagosan mintegy 10,3 százalékot veszítettek értékükből, szemben például a hazai kötvény- vagy pénzpiaci alapok 10 százalékos hozamával. Az újesztendő azonban fordulatot hozott a részvényalapok életében: míg 2001 folyamán szinte egyikük sem tudott növekedést felmutatni, addig – februárral bezárólag – az utolsó 12 hónapot nagyító alá véve már szép számmal találunk olyanokat, amelyek profitot termeltek (lásd táblázatunkat). A kép azonban korántsem egységes, és az alapok szélsőségesen eltérő teljesítményét, valamint a BUX-tól való elmaradását firtató befektetők kérdése többnyire jogos. A szakemberek a tőzsdeindextől számított eltérést azzal magyarázzák, hogy az alapok vagyonuknak csak egy részét fektetik részvényekbe – a többit likvid eszközökben, például állampapírokban tartják -, így lehetetlen a piaci indikátor pontos követése. Az alapok eredményességében látható különbségeket pedig az eltérő befektetési stratégiákkal indokolják.
ELTÉRŐ ÉS HASONLÓ. Az utolsó 12 hónap éllovasai közül a ConCorde részvényalapjának láthatóan kifejezetten jól jött, hogy csupán márciusban indult, és ennek köszönhetően kimaradt az esztendő első felét jellemző őrlődésből. “A részvények aránya jelenleg is mindössze 53 százalékos, ám – mondja Móricz Dániel, a ConCorde Befektetési Alapkezelő Rt. elemzője – igen aktívan kezelik e portfóliót.” Jellemzően 2-3 naponként igazítanak rajta, és sok esetben a kisebb likviditású részvényeket is előnyben részesítik, bízva azok hosszú távon kecsegtető hozamában. Az alap vagyonának 5-5 százalékát tartják például az Émász, a Brau, a Prímagáz illetve a Danubius részvényeiben; hasonló a súlya az OTP, a Mol, a Matáv és a Richter papírjainak is.
A többi alapkezelő kulisszatitkaiba betekintve kiderült, hogy a konkurensek portfóliójának összetétele annyiban hasonló, a többség a 4-5 nagyobb (az előbbiek az Egis-szel kiegészülve) társaság papírjai mellett további 8-10 cég részvényeiből vásárol. Az alapkezelők kezét ugyanis januárig megkötötte az értékpapírtörvénynek az a passzusa, mely szerint egy-egy papír legfeljebb 5 százalékot képviselhet a kezelt vagyonból (mára ez a küszöb 10 százalékra emelkedett). A minősítéshez szükséges 51 százalékos részvényarány eléréséhez tehát tavaly év végéig legalább 10 papírt kellett tartani, így a bóvlirészvényekből is kénytelen-kelletlen bevásároltak a szakemberek. A változásoknak köszönhetően a legtöbb alap már megkezdte a kisebb részvények kiárusítását, és a felszabaduló vagyont is a nagyobb társaságok papírjaiba csoportosítja át. Némileg más filozófiát követ a piacvezető Budapest Alapkezelő Rt.; Szöllősi Ferenc portfóliómenedzser szerint a kisebb társaságokban is van fantázia. A szokásosnál például több Mezőgép- vagy a Pannonflax-papír van ma a Budapest Növekedési Részvény Alapban.
KITARTANAK. Az elmúlt év tapasztalataiból okulva egyik megkérdezett sem változtatna jelentősen jelenlegi portfólióján; szerintük ennek csak akkor volna értelme, ha újabb társaságok lépnének a parkettre. A tőzsdei cégek kis száma miatt az elmúlt évben is több alapkezelő – például a CA-IB, a Union-Takarék vagy az OTP Alapkezelő – is tartott külföldi részvényeket portfóliójában, igaz csak elenyésző súllyal.
A részvényalapok megítélésének egy másik fontos szempontjára hívja fel a figyelmet Fatér Gyula. A Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének elnöke szerint ilyen befektetésben minimum 3 éves távlatban érdemes gondolkodni a tőkepiacok folyamatos ingadozása miatt. Ami pedig az alapok összehasonlítását illeti, Fatért szerint legalább 12 hónapot kell nagyító alá venni, hogy kiderülhessen, valójában mire képes egy alapkezelő szakembergárdája.
