Gazdaság

Pénzmosás bejelentési kötelezettsége – A könyvelő rémálma

Könyvelőből adatszolgáltatóvá minősíttetheti vissza magát sok ezer vállalkozás, hogy a pénzmosás-gyanú bejelentésének - akár szabadságvesztéssel is "honorálható" - felelősségét elkerülje.

Pénzmosás bejelentési kötelezettsége – A könyvelő rémálma 1Ha a gyóntatódnak nem is mondasz el mindent, a könyvelődnek és az adótanácsadódnak kénytelen vagy, máskülönben hiába is vársz tőlük segítséget. A pénzmosás elleni új rendelkezések azonban a könyvelők és ügyfeleik viszonyát, s akár e piaci “ősbölcsességet” is próbára tehetik. Mert bár a könyvelő a bűnök alóli feloldozásra eddig sem volt jogosult, nem volt viszont feljelentési kötelezettsége sem. Ezután azonban legelőször őt érheti vád, ha nem “fújja be” a gyanúsan ténykedő ügyfelét. A pénzmosás elleni törvény azt mondja ki, hogy a bérkönyvelést végzőknek – csakúgy, mint számos más foglalkozás képviselőinek (lásd külön) – a rendőrségen kell jelenteniük, ha bármelyik ügyfelüknél pénzmosásra utaló jelet észlelnek. Ha nem teszik, ezzel akár börtönbüntetést is kockáztathatnak.

Okok a gyanakvásraTAGI KÖLCSÖN FELVÉTELE.

Ha a vállalkozás tagi kölcsönt vesz fel, akkor elvileg visszaviheti a cégébe a számla nélkül termett, “adómentes” bevételét, ha arra a működéséhez éppen szüksége van. Természetesen a tagi kölcsön lehet “tiszta” is, olyan, amellyel tisztességes és rosszul működő vállalkozás próbál túlélni.

JELENTŐS TÖRZSTŐKE-EMELÉS. Ez akár arra is utalhat, hogy a cég, illetve tulajdonosa a kétes forrásból keletkezett pénzét akarja ily módon legalizálni. Ugyanígy felkeltheti az érdeklődést, ha a vállalkozásba ingatlant visznek be. Megint csak megjegyzendő, hogy mindez történhet legális forrásból is. E kategóriában egyébként a könyvelő előtt is van a rendszerben pénzmosási szűrő: a készpénz elhelyezésénél a bank, az ingatlanvásárlásnál annak a forgalmazója, végső soron pedig a cégbíróság, amelynek a hozzá beérkező adatok alapján eddig is kötelessége volt a pénzmosás gyanújának jelentése.

HIDEGZUHANY. A kényes feladat hidegzuhanyként érte az ilyen típusú felelősséghez eddig – legalábbis jogszabályi úton – nem szokott könyvelőket. Mind ez idáig viszonylag nyugodtan ténykedhettek, még attól sem kellett különösebben tartaniuk, hogy ügyfeleik felelősségre vonják őket. Nehezen becsülhető ugyanis a rossz könyveléssel okozható kár, mert abból kell kiindulni, hogy mit melyik rubrikába írnak. Az adóbevallást – mely már komoly “kockázatot” hordoz – viszont nem a könyvelő, hanem a könyvelt társaság képviselője írja alá, s innentől teljesen az utóbbié például az adóhatósággal szembeni felelősség.

MegosztvaAkiket a pénzmosási törvény érint…



• Adószakértők

• Bankok

• Befektetési és pénzügyi szolgáltatók

• Biztosításközvetítők

• Ékszerészek

• Ingatlanügynökök

• Könyvelők

• Könyvvizsgálók

• Kultúrcikk- és műkereskedők

• Ügyvédek

…És akiket mégsem

• Adótanácsadók

• Egyéni vállalkozóknak könyvelők

Polgári pert persze indíthat könyvelője ellen az – adó- és/vagy mulasztási bírsággal, no meg késedelmi pótlékokkal sújtott – ügyfél, ám ez nem túl gyakori. Azért nem, mert a bíróság legfeljebb kármegosztást szokott kimondani, és ennél is valószínűbb, hogy semmit nem ítél meg a peresített öszszegből. A leggyakoribb indoklás: a vállalkozónak fel kellett volna ismernie, hogy hiba van az elszámolásban. Persze nem ez az egyetlen oka annak, hogy ritkák a perek. Nyilván az ügyfél sem ágál túl hangosan éppen az ellen, aki pontosan ismeri kisebb-nagyobb adóstiklijeit. Ezzel együtt történt már olyan, hogy könyvelőtől kártérítést nyertek. Ennek azonban inkább csak a felelősségbiztosítási piacra volt hatása: a könyvelőkre szakosodott biztosító, az Allianz Hungária mindezek nyomán kihátrált e területről, igaz, a könyvvizgsálók felelősségbiztosításában még mindig e társaság a legnagyobb. A könyvelőknek is kínálja, igaz legfeljebb 3 millió forintra köthető biztosítását a Generali-Providencia. Itt általában fél- és egymillió forint között járnak a kárkifizetések, melyek száma rendre évi száz alatt marad. A könyvelőknek mindazonáltal nem kötelező felelősségbiztosítást kötniük, s a most megteremtett feljelentői feladatukra pedig úgysem terjednek ki e termékek.

A könyvelőcégek teendőiBELSŐ PÉNZMOSÁSI SZABÁLYZAT KÉSZÍTÉSE.

Valamennyi könyvelőnek készítenie kell ilyet, amelyhez a Pénzügyminisztérium mintaszabályzatát kell alapul venniük. Ennek első tervezete elkészült, ám hogy miről ismerszik meg a pénzmosás, arról nem közöl praktikus információkat, csupán a büntető törvénykönyv pénzmosási kommentárját tartalmazza. Esetek, példák híján a könyvelő azonban nem tudhatja, mire is figyeljen (két lehetséges példáról lásd táblázatunkat a túloldalon), igaz, ez jó magyarázatot adhat alkalmasint arra, miért is nem ismerte fel a gyanús ügyletet. Egyelőre nem tudni, miként küldik ki a mintaszabályzatot valamennyi könyvelőnek, lévén a cégbírósági adatok szerint 34 ezer vállalkozás tevékenységi körében szerepel ez a kategória, ám ezek fele sem végez ilyen tevékenységet. A szabályzat pedig titkos, tehát nem kaphatja meg akárki. Igaz, ez azt is felveti, hogy a könyvelőknek vajon kell-e titoktartási nyilatkozatot tenniük.

RENDŐRSÉGI K APCSOL ATT ARTÓ KIJELÖLÉSE. Ilyen – az ORFK nyilvántartásába kerülő – személyt valamennyi bérkönyvelő irodának ki kell jelölnie, ám nincs rá szankció, ha nem teszi. A kapcsolattartónak a pénzmosásra utaló minden adatot, tényt és körülményt jelentenie kell a rendőrségnek, s ha az ennek nyomán további információkat kér, akkor azokkal is szolgálnia kell. Következésképpen olyan felhatalmazású illetőnek kell lennie, akinek megfelelő jogköre van a cégen belül az adatok hozzáféréséhez. A kapcsolattartó azért felelős, hogy ha a cégen belül valamelyik ügyfelet illetően bármely munkatársban felmerül a pénzmosás gyanúja, s ezt a tudomására hozza, akkor azt továbbítania kell. A bejelentést elmulasztván szándékossággal vagy gondatlansággal vádolható, mely utóbbi annyi is lehet, hogy elfelejtette az adatlapot postára adni. Ha megállapítja a bíróság a felelősségét, a büntetés megrovástól pénzbírságon át – attól függően, hogy gondatlanságot, vagy szándékosságot állapítanak meg – akár 2, illetve 3 évi szabadságvesztés is lehet.

A PÉNZMOSÁS FIGYELÉSE ÉS JELENTÉSE. A belső pénzmosási szabályzat ismeretében valamennyi könyvelőnek figyelnie kell az ügyfelek ügyleteit, s ha pénzmosási gyanúja támad, a jelentéshez szükséges adatokat meg kell adnia a rendőrségi kapcsolattartónak. Amennyiben nem jelenti gyanúját, gondatlansággal vagy szándékossággal vádolható, mely utóbbit nehéz bizonyítani, ám az már gondatlanságnak számíthat, ha átsiklik egy, a belső pénzmosási szabályzatban leírthoz hasonló eset felett. Büntetése ugyanaz lehet, mint a kapcsolattartónak. A könyvelő ugyanakkor nem tartozik büntetőjogi felelőséggel akkor sem, ha megalapozatlan gyanút adott tovább.

Az ügyfelével szemben a könyvelőnek egyébként ezután sem lesz büntetőjogi felelőssége. Ebből a szempontból tehát bátran jelentheti gyanúját, nem kéri rajta számon senki, ha az megalapozatlan volt. Polgári pert viszont indíthat az elszenvedett károk miatt az ügyfél, kérdés persze, hogy az ilyen ügyekben az eddigieknél bátrabb lesz-e.

A könyvelők nem is e következményektől tartanak főként. Nem túl örömteli azonban, ha valaki – még ha több tízezer társával együtt, s csupán kapcsolattartóként – bekerül a rendőrség nyilvántartásába. Az aggodalom nagyobbrészt tehát abból fakad, hogy a jelentés elmulasztásáért már bizony felelősségre vonhatók a könyvelők. Az pedig, hogy mi is számít gyanúnak, nem beszélve arról, hogy mi értékelendő pénzmosásnak, korántsem világos. Krimiken nevelkedve azt hihetnék az utóbbiról, hogy e tevékenység prostitúcióból, drogkereskedelemből, illegális szerencsejátékból és hasonlókból származó illegális jövedelmek fehérítését jelenti. Ma Magyarországon azonban nem kizárt, hogy szinte bármilyen adóelkerülés is e kategóriába tartozik. Ha szabadságvesztés jár érte, akkor egyúttal fennáll a pénzmosás esete is – mondják az adóvisszaélésekről a szakértők.

Felelősséggel egyébként nem csupán a kapcsolattartók tartoznak. Sőt, övék a kisebb rizikó, hiszen nekik csupán a feljelentés továbbítására kell ügyelniük. Maga a könyvelő kerülhet bajba, ha nem veszi észre a pénzmosást (a teendőkről és szankciókról lásd táblázatunkat). Ez pedig képesítéstől függetlenül minden olyan könyvelőre vonatkozik, aki más vállalkozás papírmunkáit végzi. Nem számít, hogy mérlegképes-e, vagy egyáltalán képesített-e az illető, azaz felkészültsége ad-e rá némi esélyt, hogy az illegális ügyletet felismerje. Két kibúvó van csupán. Ha egyéni vállalkozó könyvelését végzi, vagy ha belső munkatársként dolgozik annál a cégnél, amelynek a könyvelését készíti. Rájuk ugyanis nem vonatkozik sem a törvény, sem a végrehajtási rendelet.

KISKAPU. S habár lám, megleltük a kiskaput, e kivételek, pontosabban az utóbbi, meglehetősen aggályos. Az következik belőle, hogy egy csapásra ketté lehet osztani a könyvelő társadalmat, egyúttal a könyvelt cégek sokaságát is. Lesznek a jelentésre kötelezett könyvelők, illetve a másik oldalon azok, akik akár csukott szemmel is dolgozhatnak. Mint ahogy lesznek olyan vállalkozások, amelyeket árgus szemmel figyelnek, és olyanok, amelyeknél nem kell ilyentől tartani. “Ez pedig alkotmánysértő” – veti fel Zara László, az Adótanácsadók Országos Egyesületének elnöke. Becslése szerint a mintegy 300 ezer kettős könyvelésű hazai vállalkozásnak legalább a fele dolgozik külső könyvelővel: ezek a kisebb cégek egészen 100 millió forintos éves árbevételig. A nagyobb, kiváltképpen pedig a félmilliárdos árbevétel fölötti társaságoknál többnyire saját belső könyvelés van.

Nemcsak e cégek oszlanak meg, hanem a vélemények is. Van, aki szerint a piacon az első botrányig, az első könyvelő meghurcolásáig semmi sem változik. Mások szerint erre egy percig sem kell várni. A kisebbek, de leginkább a legfeljebb 3 alkalmazottal dolgozó irodák egy-két órás állásra bejelentik az ügyfelükhöz egy könyvelőjüket, s így az már mint a belső apparátus tagja, jelentési felelősségtől mentesen végezheti a dolgát. Ez a kör pedig nem kicsi. Becslések szerint ma 10 és 20 ezer között lehet a könyvelő cégek száma. Ezek kétharmada apró vállalkozás, amelyek túlnyomórészt csupán az elmúlt években bújtak elő a feketegazdaságból: addigi megbízási szerződéseiket cserélték legális cégre. Ugyanígy velük az is megtörténhet, hogy ügyfeleiknek nem könyvelést, hanem valami más szolgáltatást, mondjuk adatrögzítést számláznak – ismerjük el, a könyvelők egy része tulajdonképpen nem is csinál mást. Ez megint csak nem kíván rendőrségi kapcsolatot, arra pedig semmi nem kötelez egy vállalkozást, hogy a könyvelését könyvelő tartsa rendben.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik