Régóta tisztában voltak a tengerészgyalogságnál azzal, hogy sok a megoldatlan szervezési probléma. Négy évvel ezelőtt, amikor a San Diego mellett lévő Camp Pendletonban egy katona rendelt egy pótalkatrészt, egy hétbe tellett, míg megkapta – a bázis másik feléről. Ennél is nagyobb baj volt, hogy a haderő 207 számítógéprendszerrel dolgozott világszerte. Legtöbbjük ráadásul nem tudott kommunikálni a többivel, s így a katonáknak telefonon vagy faxon kellett leadniuk a rendelésüket, ami pontatlansággal és időveszteséggel járt.
JUST IN TIME. Közben a magáncégek folyamatosan “olajozták” ellátó láncukat, hogy pont a megfelelő időben történő (just-in-time) beszállítást valósítsanak meg, és a tengerészgyalogságnál is tudták, hogy van mit javítaniuk. Ezért tíz évre szóló technológiai stratégiát dolgoztak ki a logisztika területén, annak érdekében, hogy a több mint 170 ezer katona jókor megkapja, amire szüksége van, anélkül, hogy tonnányi felszerelést kellene közelebb szállítani a harctérhez. A terv kivitelezésére tanácsadókat fogadtak, és olyan cégeket tanulmányoztak, mint a Wal-Mart áruházlánc vagy a United Parcel Service csomagkézbesítő szolgálat. Ahogy az afganisztáni háború közeledett, megkétszerezték erőfeszítéseiket. “Egy forradalom közepén vagyunk” – mondja Gary S. McKissock altábornagy, az amerikai haditengerészet logisztikáért felelős helyettes parancsnoka. Szerinte akkor beszélhetnek majd győzelemről, ha az információ gyors áramlása lehetővé teszi, hogy bárhol is legyenek a csapatok, 24 órán belül megkapják a szállítmányokat. Cél az is, hogy e haderőnem raktárkészletét a felére csökkentsék, megtakarítva ezzel 200 millió dollárt és átirányítva kétezer tengerészgyalogost logisztikai területről az aktív katonáskodásra 2004-ig.
Utánozzák a kereskedelmetKISEBB KÉSZLETEK.
A haditengerészet kevesebb könnyen beszerezhető árut halmoz fel.
MODERN RAKTÁRAK.
Automatikusan csoportosítják majd és keresik ki az árut, a nyilvántartást kézi számítógépek segítik.
EGYSZERŰSÍTETT TECHNOLÓGIA.
A haditengerészet teljes logisztikai hálózata mindössze harminc számítógéprendszeren is elférhet a mai 165 (korábban 207) helyett.
Azt követően, hogy 1998 szeptemberében megbízást adtak a Sapient Corp. tanácsadó cégnek és a Pennsylvania State University egy csapatának, a haderő több mint két évet töltött el annak tanulmányozásával, hogyan is működik – azaz nem működik – az ellátó lánc. A legfontosabb céljuk az volt, hogy racionalizálják a belső folyamatokat, amelyek tízezer cikket továbbítanak 450 egységhez 30 elosztó központon és öt nagyobb lerakaton keresztül, majd pedig új technológiát alkalmazzanak, hogy minden óramű pontossággal menjen. A számos szintet jelentő papírmunka, ellenőrzés és jóváhagyás helyett, amely miatt egy terepjáró javítása 50 napig is eltarthatott, egyetlen szintnek is elegendőnek kell lennie. A korábbi biztonsági politikának megfelelően mindenből 60 napos készletet kellett tartani. A Sapient rámutatott, hogy felesleges a mindenütt könnyen beszerezhető áruk, így például az irodai cikkek felhalmozása.
EREDMÉNYEK. Az Öböl-háború után bevezetett néhány technológiai korszerűsítés már Afganisztánban is segített. Konténerek küldése esetén rádiófrekvenciás transzpondereket alkalmaznak, s ezek segítségével rákapcsolódnak egy adatbázisra, amely megmondja, mit tartalmaznak a konténerek. Így nem kell számolni azzal a kockázattal, hogy a szállítmányt kísérő papírok elvesznek az úton. Annak érdekében, hogy hatékonyan tarthassák nyilván az áru mozgását, mobil helyi hálózatokat alkalmaznak, amelyeket rákapcsolnak egy nagyobb ellátási hálózatra. Ha egy katona újabb takarókat rendel, választ kap arról, hogy mikorra fognak megérkezni. A legközelebbi ellátási pontról fogják neki elküldeni, minden valószínűség szerint az Indiai-óceánon tartózkodó valamelyik hajóról. A hajó készletét pedig a bázis raktáraiból töltik fel. Ez ugyan még nem felel meg teljesen a just-in-time rendszerű szállításnak, de már közelít hozzá.
