Szinte semmit nem kíván elárulni a szegedi központú társasággal kapcsolatos szándékairól Leisztinger Tamás, az Arago Rt. elnöke. Ezért ma sem lehet még tisztán látni, hogy a fő tulajdonos folytatni kívánja-e a másfél éve megígért, ám azóta függőben lévő akvizíciós stratégiát, vagy inkább a Picket magát tette ilyen célponttá. Piaci körökben egyesek már tudni vélik, hogy előkészületek folynak a Pick más szakmai befektetőnek való továbbadására, s a háttérben ilyen tárgyalások zajlanak. Ennek ellentmond Leisztinger Tamás szűkszavú nyilatkozata, miszerint hosszabb távra terveznek a Pickben, és bízik benne, hogy a felvásárlásra felvett hiteleket a cég ki tudja majd gazdálkodni. Amennyiben azonban csupán üzleti megfontolásokból fogalmazott óvatosan az elnök, s valóban a Pick továbbadása a Leisztinger vezette befektetési holding végső célja, akkor legutóbb nagy lépést tett ennek elérése felé. A január elején zárult nyilvános felvásárlás során megszerzett részvényekkel együtt ugyanis közel 78 százalékosra (a Pick saját részvényeit nem számítva 84 százalék fölé) tudta emelni befolyását az Arago a Pick Rt.-ben. A hosszas huzavona után a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által is jóváhagyott vételi felhívásra közel 1,28 millió részvényt ajánlottak fel a befektetők.
SPÓROLÁS. Mivel időközben az Arago 700 forinttal, 4270 forintra volt kénytelen emelni a részvényenkénti ajánlati árat, a 36,3 százalékos részesedés megszerzésére ezúttal 5,47 milliárd forintot költött a befektetési cég. Számítások szerint az Arago korábban körülbelül 13 milliárd forintot fordított 41,3 százalékos részesedése megszerzésére, így összességében a befektetői csoport hozzávetőlegesen 18-19 milliárd forintért jutott hozzá a 33 milliárd forintot meghaladó saját tőkével rendelkező cég részvényeinek háromnegyedét meghaladó többségi csomagjához. Túl a 75 százalékos részesedésen az Arago egyedül képes meghatározni a Pick jövőjét – így például a februári közgyűlésen dönthet a tőzsdéről való kivezetésről -, ugyanakkor mivel részesedése nem éri el a 90 százalékot, egyelőre elkerülhette a kiszorítási eljárás lefolytatását, ahol esetleg az egy részvényre jutó saját tőkének megfelelő összegért, azaz a nyilvános felvásárlási ár több mint duplájáért kötelezően meg kellett volna vennie a maradék részvényeket. Mivel 560 ezer darab részvény sorsáról van szó, az Arago akár 3 milliárd forintot is spórolhat, ha a maradék menynyiségre nem kell kétszeres áron ajánlatot tennie.
Leisztinger Tamás a kivezetés szükségességét azzal indokolta, hogy az elmúlt időszakban a tőzsdei jelenlétnek csak a hátrányai érvényesültek: a nyilvánosság sértette üzleti érdekeiket, a szabályokat sokan ellenségesen értelmezték. Véleménye szerint az elismert magyar márka folyamatosságát az alapító tulajdonos leszármazottjának, Pick Tamásnak tiszteletbeli elnökké választása is garantálja.
HATALOMÁTVÉTEL. A most zajló végjáték távlatából visszatekintve korántsem érdektelen, hogy egyes elemzők szerint az Arago már 2000 első felében befolyással volt a Pick menedzsmentjére, ugyanis a cég közgyűlése az igazgatóság javaslatára még a 2000. évi rendes közgyűlésen – az Arago hivatalos megjelenése előtt – eltörölte az évek óta érvényben lévő 5 százalékos szavazati korlátot, ami addig az esetleges felvásárlásoktól védte a menedzsmentet. Amikor 2000 júliusában az Arago bejelentette, hogy 32,9 százalékos – tehát az akkori előírások szerint a felvásárlási kötelezettséget jelentő egyharmadot épphogy el nem érő – részesedést szerzett a Pickben, a szegedi cég részvényeinek árfolyama még 10 ezer forint körül volt. Elemzők egy része szerint a szegedi cég – a hazai húspiac legnagyobb szereplője – eredménytermelő képességét figyelembe véve azon az áron is alulértékelt volt. (Adózás előtti eredménye 1999-ben meghaladta a 4 milliárd, egy részvényre jutó saját tőkéje pedig a 9000 forintot.) Az Arago megjelenését a Pickben a piaci szereplők nem minősítették egyértelműen negatív hírnek, sokan úgy vélték, hogy a befektetési társaság segíteni fogja a Pick akvizícióit (Figyelő, 2000/29. szám). Márpedig a terjeszkedést az EU-csatlakozás előtt mindenki döntő fontosságúnak ítélte, hiszen a Pick csak magyar viszonylatban számít nagy húsipari cégnek, európai összehasonlításban a középmezőnynek is inkább csak az alsó felében található. Az Arago valószínűleg a befektetők bizalmát igyekezett növelni azzal, hogy nem kért igazgatósági helyeket és megígérte, hogy részesedését a 2000. nyári közgyűlésen megszavaztatott zártkörű alaptőke-emelés során sem fogja egyharmad fölé emelni.
Nem így történt. A korábbi igazgatósági tagok és a menedzsment tapasztalt, a céget az elmúlt tíz évben vezető kulcsfontosságú tagjai a következő fél évben sorra távoztak a Picktől. A tavaly januári alaptőke-emelést pedig korábbi ígéreteivel szemben mégis egyedül az Arago jegyezte le, részesedését 40 százalék fölé emelve. Ráadásul mivel az árfolyam az Arago megjelenése óta folyamatosan esett, Leisztinger cége az egy évvel korábbinál legalább 30 százalékkal alacsonyabb árfolyamon tudott jegyezni. (Megjegyzendő persze, hogy a szóban forgó időszakban, ha kisebb mértékben is, de az összes tőzsdei cég árfolyama csökkent.)
ALAPOK ÉS AGGÁLYOK. A 2001-es év gazdálkodása ugyanakkor katasztrofális volt, a Pick az első kilenc hónapban a korábbi évek többmilliárdos eredményével szemben mindössze néhány százmilliós profitot ért el (lásd táblázatunkat). Az Arago és a Pick vezetése a több mint 80 százalékos eredménycsökkenést a sertéshúsárak emelkedése miatt bekövetkezett fedezetcsökkenéssel, az agrártámogatások elmaradásával, a forint felértékelődésével és a kereslet visszaesését ellensúlyozó jelentős árengedmények profitcsökkentő hatásával magyarázta. Ezeket a folyamatokat a Vágóállat- és Hús Terméktanács 2001-ről szóló, nemrég megjelent jelentése azonban nem támasztja alá teljes körűen. A publikált rossz eredmények és a közölt profitfigyelmeztetések hatására a részvény árfolyama már nyárra megfeleződött, esése jóval nagyobb mértékű volt az ugyancsak süllyedő BUX index veszteségénél. Az Arago kivásárlási ajánlata – megspékelve a tőzsdei kivezetésről szóló közgyűlési előterjesztéssel – ilyen körülmények között nem csoda, hogy a nagy intézményi befektetők többsége számára vonzóbb volt, mint vállalni azt a kockázatot, hogy bennragadnak egy tőzsdén kívüli cégben. Ráadásul a PSZÁF többször visszadobta a vételi ajánlatot, amely végül a mai helyzetben már igen előnyös, a piaci árat 700 forinttal meghaladó 4270 forintos összeget tartalmazott. Ennek ellenére a hosszabb távú részvényár-alakulást szem előtt tartó intézményi befektetők szorított helyzetbe kerültek, hiszen a tőzsdei kivezetés kilátásba helyezésével akár szándékaik ellenére is a részvények mai áron történő felajánlására kényszerültek.
Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy melyek voltak az Arago eredeti szándékai, hiszen a múlt év elejéig Leisztingerék is az elemzőkhöz hasonlóan elsősorban a Pick további terjeszkedésének szükségességéről beszéltek. Lemorzsolódó árak és drasztikusan csökkenő forgalom mellett, olcsóbb a tőzsdei cégeket bankhitelekkel finanszírozni, mint a tőkepiacról. Ha egy működő cégnél a tőzsdei kapitalizáció – az összes részvény árfolyamértéke – a saját tőke értéke alatt van, akkor a tőzsdei kivezetés önálló üzletággá válhat, ahogyan a Graboplast és a Pick példája is mutatja. Időközben a BorsodChem esete azt is bebizonyította, hogy a fejlett piacokkal ellentétben Magyarországon egy nagybefektető megjelenésének és esetleges felvásárlási ajánlatának hírére csökkennek az árak, ahelyett, hogy – a magas felvásárlási ár iránti bizakodás jegyében – emelkednének.
FELÜGYELETI CSATÁK. Ezt a helyzetet igyekezett orvosolni a PSZÁF az új értékpapír-piaci törvény ide vonatkozó szabályozásának kidolgozásával. E törvény bizonyos rendelkezéseit kifejezetten az utóbbi néhány esetre szabva dolgozták ki. A Pickre vonatkoztatva ez összefüggésben lehet azzal, hogy egyes államigazgatási szervek és az Arago kapcsolata nem túl rózsás az 1998. végi BÁV-ügy óta. (A Bizományiban akkor részesedést szerző Arago – nem kis részben a cégnél akkoriban lezajlott adóhatósági vizsgálat nyomán – végül úgy döntött, hogy a BÁV-ban meglévő kisebbségi tulajdonrészét eladja az állami Magyar Fejlesztési Banknak.) Bizonyára nem javultak most sem a kapcsolatok, hiszen az Arago jogi érvekre hivatkozva megtagadta, hogy a PSZÁF ellenőrizze a Pick számláit.
