Nem tetszik a mostani? Csinálunk egy másik tőzsdét! – mondta félig viccesen egy karácsonyi fogadáson az egyik legnagyobb hazai tőzsdei cég első embere, aki azonban valószínűleg már átgondolta egyszer-kétszer ennek a “gondolatkísérletnek” a komolyságát. A legjelentősebb részvénykibocsátók, az OTP, a Mol, a Matáv vagy a Richter ugyanis csak marketing szempontból veszítenének azzal, hogy kivonulnak a Budapesti Értéktőzsdéről (BÉT). Csupán a hazai befektetői kör és a szélesebb értelemben vett közvélemény szemében számítana ez a döntés rosszpontnak, kibocsátói szempontból alig kockáztatnának valamit. A közvetlen magyar tőzsdei magánbefektetők rétege ugyanis immár rendkívül szűk. A hazai megtakarításokat egyre nagyobb arányban koncentráló alapok és a külföldi intézményi befektetők pénzét könnyűszerrel elérhetik a londoni vagy a frankfurti tőzsdén keresztül is. A BÉT számára azonban e döntés egyenlő lenne a halálos ítélettel: miközben új cég alig-alig jelent meg a parketten, két év alatt tízzel csökkent a forgalmazott részvények száma. Egyelőre persze csak a kisebb forgalmú papírok távoztak (tavaly az Aranypók, az Eravis elsőbbségi, a Graboplast és a Kékkúti) vagy tervezik kivezetésüket a tőzsdéről (IBUSZ, Skála, Csopak, Pick), a nagyok kivonulásának veszélye ténylegesen egyelőre nem fenyegeti a BÉT-et.
Nem a legjobb előjelekkel vág neki a BÉT a múlt heti közgyűlésen egyhangú döntéssel elhatározott részvénytársasággá alakulásnak. A tőzsdén jegyzett cégek ugyanis csak halkabb-hangosabb morgolódással nyugodtak bele abba, hogy az év végén elfogadott egységes tőkepiaci törvény alapján zártkörű részvénytársaság lesz a jelenleg még non-profit szervezetként működő tőzsdéből. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az április végére tervezett közgyűlésen létrejövő rt.-ben kizárólag a jelenleg is tőzsdei vagyonhányaddal bíró tagok – vagyis jórészt a brókercégek – jutnak a mostani arányoknak megfelelő mértékű részesedéshez, a nyilvános rt.-vé alakulásig a részvényeket csak egymás között adhatják-vehetik.
A kisebb tőzsdei cégeknél főleg azt sérelmezik, hogy az évek alatt befizetett magas forgalomban tartási díjak ellenértékeként nem juthatnak részesedéshez: ezeket a díjakat ugyanis szerintük leginkább a börzei infrastruktúra fejlesztésére fordították, a felhalmozott érték pedig most másokat gazdagít majd. A részvénytársaság tulajdonosai egyébként valószínűleg tényleg jól járnak, tulajdonrészük értéke hirtelen megtöbbszöröződhet majd. A BÉT teljes vagyona 2 milliárd forint, ráadásul egyelőre 125 millió forintos értéken tartják nyilván az immáron 10 milliárd forintos saját tőkéjű elszámolóházban, a Keler Rt.-ben meglévő 25 százalékos vagyonhányadot, amelynek felértékeléséről éppen a múlt heti közgyűlés döntött.
KIBOCSÁTÓI ÉRDEKEK. Több kibocsátó képviselője – mint például Érsek Ákos, a NABI társasági igazgatója – kifejezetten furcsának találja, hogy a tőzsdei szereplők, tehát a befektetők, a kibocsátók és kereskedők közül az utóbbiak jutnak kitüntetett szerephez, a tulajdonosi döntésekben tehát még inkább csak ennek a körnek az érdekei jelennek majd meg. A jelek szerint a nagyobb cégeknél is fejtörést okoz, hogy az új társaságban hogyan sikerül majd megfelelőképpen érvényesíteni a kibocsátó cégek érdekeit: a Matáv befektetői kapcsolatok osztályán azt közölték a Figyelővel, hogy az alapszabályba mindenképpen szerepeltetni szeretnének erre vonatkozó kitételeket, a Molnál pedig nemzetközi példákra hivatkozva elképzelhetőnek tartják, hogy például a cég felügyelőbizottságába a tőzsdei cégek közös képviselőt delegálhassanak. Az olajtársaságnál arra is rámutatnak, hogy a BÉT az átalakulás után versenyhelyzetbe kerül, ami még inkább arra készteti, hogy a legjobb szolgáltatásokat nyújtsa.
Éppen a szolgáltatások szükségszerű fejlesztése és a tőzsde nemzetközi integrációja szempontjából vélik egyesek aggályosnak azt, hogy csak a tőzsdét alapító és jelenleg is vagyonhányaddal bíró brókercégek szerezhetnek majd – legfeljebb 10 százalék erejéig – részesedést a cégben. A kereskedők ugyanis nem feltétlenül abban lesznek érdekeltek, hogy az amúgy is szűkös forrásaikat esetleg zártkörű alaptőke-emelésre költsék, a tulajdonszerzési korlátok pedig esetleg éppen egy másik börzével létrehozandó együttműködésnek lehetnek gátjai.
REMÉNYKEDÉS. A tőzsde vezetése hallott a kisebb-nagyobb morgolódásokról, de – mint Horváth Zsolt ügyvezető igazgató hangsúlyozta – a törvény keretei nem tették lehetővé a nyilvános részvénytársaság azonnali létrehozását, így a kibocsátók esetleges tulajdonszerzését sem. “Elemi érdekünk azonban a legjobb kapcsolat kialakítása, ezért a részvénytársaság készülőfélben lévő alapszabálya részletes előírásokat tartalmaz majd” – mondja az ügyvezető, aki szerint ezek a kitételek megnyugtatóak lesznek a cégek számára. Részben egyeztetési kötelezettséget írnak elő bizonyos esetekre, részben pedig megfelelő képviseletet biztosítanak számukra a BÉT vezetésében. Az ügyvezető szerint egyébként a nemzetközi gyakorlatban leginkább az itthon is követett út a jellemző, vagyis, hogy első körben az alapítók – tehát többnyire a kereskedők – jutnak a társasággá alakulás után tulajdonrészhez, más cégek csak azután, hogy a tőzsde részvényeit forgalomba hozzák a börzén. Horváth Zsolt egyébként úgy értékeli: az átalakulás leginkább azért fontos, mert profitorientált szolgáltató céggé változtatja a jelenleg még non-profit szervezetként működő tőzsdét, így a BÉT a mostaninál sokkal inkább érdekelt lesz a forgalom élénkítésében, a szolgáltatások színvonalának javításában, esetleg a kínálat bővítésében is.
Abban persze a BÉT sorsát szívükön viselők egyetértenek, hogy a főként technikai jellegű átalakulás leginkább csak a lehetőségét teremti meg annak, hogy a hosszabb távon valószínűleg önállóan életképtelen piac társra találjon a nemzetközi porondon. A válasz azonban olyan kérdésekre, hogy miért hasznos a BÉT-tel szövetséget kötnie egy nagyobb börzének, vagy, hogy a hazai magánbefektetőkön és a kisebb magyar cégeken kívül kinek, miért van szüksége egy helyi piacra – továbbra is várat magára.
