Összesen 4 milliárd euró vándorolt 26 eurózónán kívüli ország központi bankjába a múlt év végén. A jegybankoknak szállított euró azonban csak egy része annak a pénzmennyiségnek, amely még az egységes valuta fizikai megjelenése előtt útra kelt az euróövezet határain túlra. “A kereskedelmi bankok által terített pénz mennyiségéről pillanatnyilag nincsenek megbízható adatok” – ismerte el a Figyelőnek az Európai Központi Bank (ECB) egyik szóvivője.
Euró az EU-n kívülA Balkánon…
• Montenegró
• Koszovó
…és az európai miniállamokban:
• San Marino
• Andorra
• Lichtenstein
• Vatikán
• Monaco
sajátos helyzet. Frankfurtban azt is bizalmas információként kezelik, hogy az egyes országokba mekkora mennyiséget szállítottak a közös pénzből. Az viszont már kevésbé titok, hogy két sajátos helyzetű “ország” súlyához képest jóval nagyobb mennyiséget rendelt a ropogós bankjegyekből és a csillogó érmékből. A Jugoszláviától való elszakadás gondolatával kacérkodó Montenegróról és az ideiglenesen ENSZ-közigazgatás alatt álló, de ugyancsak függetlenségre törő Koszovóról van szó, ahol az elmúlt években és hónapokban a német márka vált az egyetlen hivatalos (Montenegró) vagy – mint a zömében albánok lakta tartomány esetében – de facto fizetőeszközzé. (Becslések szerint egyébként a német márka hozzávetőleg 40 százaléka az anyaországon kívül volt forgalomban.) A koszovói albánok és a montenegróiak a franciákkal vagy a hollandokkal egy időben kezdték használni az új pénzt, amely után a náluk sok szempontból előnyösebb helyzetben lévő nemzetek lakosai még csak sóvárognak.
KFOR-hadművelet Az euró kampányának indult, mégis sok fejfájást okozott a Koszovó közigazgatását is ellátó ENSZ békefenntartóknak a Zeri című pristinai napilap akciója. Közvetlenül az euró bevezetése előtti napokban az újsághoz sok ezer borítékot mellékeltek, bennük az új, immár Koszovóban is hivatalos fizetőeszköz, az euró papírpénzeinek színes, kétoldalas fénymásolatával. A bankók nyomdai kivitelezése ugyan távolról sem volt tökéletes, ám mégis sok helyen elfogadták fizetőeszköznek. A rendőrségnek kellett közbelépnie és felszólítania a lakosságot a Zeri-féle másolt pénz “beszolgáltatására vagy megsemmisítésére”.
Bár a koszovói tévében és a rádióban naponta több tucatszor is elhangzott egy reklámszlogen – “a márka órái meg vannak számlálva” -, a KFOR-ra hárult az euróval kapcsolatos ismeretterjesztés egy része. A helyi albánok és szerbek villongásainak megakadályozására a térségben tartózkodó “káforosok” Koszovó legeldugottabb zugaiban is megjelentek katonai járműveikkel, de most csak azért, hogy kitegyék az euró bevezetéséről informáló posztereket és kiosszák a lakosságnak a brosúrákat, illetve az átváltási kalkulációt segítő, pénztárcabarát méretű kártyákat.
A kampány sikerére jellemző, hogy 2001 utolsó hónapjában 100 ezer új bankszámla nyílt, míg az év korábbi részében csupán ezer. Mivel Koszovóban még nincs személyi jövedelemadó és máshogyan sem regisztrálják a lakosság bevételeit, a német márka euróra váltásakor sem kell igazolni a pénz eredetét, ami a tartományt könynyen a pénzmosás paradicsomává teheti.
Montenegróban, a másik jugoszláv tagköztársaságban, ahol 1999 novembere óta a német márka volt a hivatalos fizetőeszköz, az euró bevezetése komoly problémát szüntet meg: bár a montenegrói központi banktanács adatai szerint 180 millió márka készpénz forgott a gazdaságban, ennek csak töredéke volt az aprópénz, így a pfennig kiváltására a boltokban elfogadottá vált a török gyártmányú rágógumik és hasonló csecsebecsék használata. Most az európai jegybank elegendő mennyiségű aprópénzt is juttat Montenegróba.
Az euró bevezetését itt is óriási kampány előzte meg. “Euró: a mi pénzünk” – harsogta a média, de még gyakorlatiasabb módon az árakat már hónapok óta márkában és euróban is feltüntették. A hivatalos átváltási időszak első öt napjában hosszú sorok kígyóztak a bankok előtt és összesen 20 millió márkát cseréltek euróra.
A Vijesti című podgoricai lap decemberi felmérése szerint a polgárok 40 százaléka helyesel valamiféle szövetséget Szerbiával, de a jugoszláv dinár visszatérését csak 17 százalék látná szívesen.
Szekeres W. István
Az EU leginkább érintett intézményei, a brüsszeli bizottságtól kezdve az ECB-ig nem repesnek ugyan a boldogságtól a “levelező tagok” léte miatt, minthogy azonban a dolog csekély gazdasági horderejű, nem is nyugtalankodnak emiatt. “A 2 millió lakosú Koszovó éves GDP-je mindössze 1,5 milliárd euró és Montenegróban is csak 650 ezren élnek. Ennélfogva nem látok különösebb gazdasági hatást az euró ottani bevezetése miatt” – mondta lapunknak az Európai Bizottság egyik, ezzel a témával foglalkozó szakértője. Az unió főleg gazdasági okokból (a valuta túlzott felértékelése miatt) általában igyekszik lebeszélni a tagjelölt országokat az euró gyors átvételéről, a hosszas átmenet legutolsó állomásának tekintve az egységes valuta bevezetését. “A teljes gazdasági szétesés állapotában lévő országokban azonban van értelme az euróizációnak” – ismeri el egy bizottsági szakértő. Fokozottan érvényes ez a megállapítás a polgárháború utáni állapotban lévő Koszovóra, ahol az euró a gazdasági stabilitás egyik fontos garanciája lehet.
AKI KÉR, KAP. Politikai szempontból azonban nem mentes minden ellentmondástól az “euróernyő” kiterjesztése a két különutas tartományra. Az euróban mindkét entitás Jugoszláviától való elszakadásának újabb kézzelfogható jelét láthatja, miközben az Európai Unió érdeke – s így hivatalos politikája is – Jugoszlávia egyben tartása. Miután a gazdasági kockázatokat elhanyagolhatónak ítéli, Frankfurt nem tulajdonít különösebb jelentőséget az egységes valuta megjelenésének az eurózóna határain kívül. “Az euró a piacon van, és aki kér belőle, az kap is” – erősítette meg ezt a pragmatikus hozzáállást az ECB egyik szóvivője. Az európai jegybank a pénzhamisítás és a pénzmosás szempontjából is ugyanúgy kezeli Koszovót és Montenegrót, mint bármely más országot, ahol fizikai valójában is felbukkant az egységes valuta.
Az ECB szerint egyébként Koszovóban garantáltan jó kezekbe került a pénz, hiszen az ottani ENSZ-közigazgatás (UNMIK) volt a szállítmány a címzettje. A hatóság aztán továbbadta a pénzt a tartományban időközben működési engedélyt kapott 7 banknak. Koszovóban és Montenegróban – akár az eurózónán belül – maximum két hónapig tart majd a kettős valutaforgalom, amelyet követően a német márka végképp megszűnik törvényes fizetőeszköz lenni. Az UNMIK még nem döntött arról, hogy az elértéktelenedett bankjegyek meddig lesznek beválthatók euróra.
