Következő csúcsértekezletét december derekán Brüsszelben, a Laeken királyi palotában tartja az Európai Unió tizenöt tagállama. Már a “nekifutás” napjaiban kiderült, hogy az unió kiterjesztése körüli zűrzavar egyre fokozódik. Fischer német külügyminiszter minapi – a magyar-német fórumon tartott – beszédének lényegét például így értelmezte címében a Magyar Nemzet: “Német igen az egyedi elbírálásra”. Ugyanerről a Népszabadság címe: “Fischer a “big bang” híve”. Márpedig a két felfogás kizárja egymást.
Az egyedi elbírálás az eredeti, hatos bővítési koncepció része (amelybe Magyarország, Lengyelország, Csehország, Észtország, Szlovénia és Ciprus tartozik). Azt jelenti, hogy 2004 táján azokat az országokat veszik fel, amelyek 2002-ben befejezik az egyeztetést, ezeknek tehát nem kell megvárniuk a lemaradókat. Magyarország az élen halad a tárgyalási menetben, s ezért érdeke az egyedi elbírálás elvének érvényesülése. Ám a hatok egyetlen középhatalma, Lengyelország lemaradt ebben a folyamatban, és a konkrét gazdasági vitában mutatkozó zavar így ütközött azzal a politikai ténynyel, hogy Lengyelország nélkül nincs kiterjesztés. Ez a németek számára elfogadhatatlan, hiszen Berlint a lengyel belépés helyezi az EU széléről a centrumába, s garantálná befolyását a hatok szférájában. Ez viszont Párizst irritálta, mert szembe kellett volna néznie a német túlsúly újabb növekedésével.
FELEMÁS KOMPROMISSZUM. Így született meg néhány héttel ezelőtt a “big bang” koncepció. Ez a kifejezés eredetileg az univerzum születésének egyik hipotézisét, az ősrobbanást jelenti. Ezúttal azonban arra az elképzelésre alkalmazták, hogy a hatok mellett további négy ország (Litvánia, Lettország, Szlovákia és Málta) is befejezhetné a tárgyalásokat, s így tízen csatlakozhatnának az unióhoz. A “nagy robbanás” (ebben az esetben inkább durranás) a lengyel problémát feloldaná, de a keleti német befolyás primátusán nem változtatna.
Ma ugyan a tízes változat van előtérben, de francia szempontból ez csak félmegoldás. Ezért javasolta Védrine francia külügyminiszter, hogy Románia és Bulgária is legyen EU-tag. Ez ellentmond minden gazdasági racionalitásnak, ezért így értelmezhető: Párizs igazi célja az uniót egyelőre megtartani mai keretei között, megakadályozván, hogy a keleti kiterjesztéssel együtt az új belépők régiójában megjelenjék a német hegemónia.
Az Economist például ezt írja: “A franciák nyíltan megmondják, hogy félnek egy nagyobb Európai Uniótól. Védrine javaslata az egész kiterjesztés integritását kétségbe vonja. A dolog úgy működnék, mint Franciaország közvetett vétója.” Ez a jelenlegi létszámon befagyasztaná az uniót, és ezzel megőrizné a francia befolyás mai szintjét. Párizs a múlt héten ezért utasította el azt a dokumentumot, amelyet “Európa válaszúton” címmel a belgák terjesztenének a Laeken-csúcs elé. Ez a “nagy durranás” tízes változatából indul ki és reformokat javasol, amelyek lehetővé tennék egy immár 25 tagú unió működését.
STÁTUSKÉRDÉS. Az esélyes tízes és az esélytelennek tűnő tizenkettes Védrine-változat pikantériája, hogy különös hatása lenne Budapest kapcsolatára Pozsonnyal, illetve Bukaresttel (Románia egyébként a franciák hagyományos barátságának gesztusaként ünnepelte a Védrine-koncepciót). Budapestre komoly próbatételek várnak. A legvalószínűbb variáció, a tízes “big bang” esetén egy EU-ba tartó Szlovákiával szemben legfeljebb két évig élhetne a státustörvény, miközben az EU-n tartósabban kívül maradó államok irányában értelmét veszítené, mert azokkal szemben be kellene vezetni a vízumkötelezettséget és a schengeni határvédelmet. Ha az érdekeinknek leginkább megfelelő, de halványuló esélyű hatok sorában lennénk EU-tagok, akkor mindez (vízumkötelezettség, Schengen és befulladó státustörvény) Szlovákia irányában is érvényesülne. Ha a Védrine-terv valósulna meg, akkor az EU-taggá váló Románia felé sem tartható a státustörvény. Ha 2002 folyamán blokkolják a kiterjesztést, akkor végig lehet küzdeni a törvény csatáit, de nincs uniós tagság. Ezt a változatot Magyarországon ma (legalábbis nyíltan) csak egyetlen párt üdvözölné: a MIÉP.
És amivel szembe kell néznünk: lehet majd választani. Elfogadni, vagy elutasítani. Azt az egy forgatókönyvet, amelyet elénk tesznek.
Endre
