Ismerjük be: vannak olyan pillanatok, hogy kifogynak az ember készletei, és nem esik útba egy igényesebb vinotéka#<#, avagy nincs mód kirongyolni valamelyik mallba, hogy az ember a szomját csillapítsa. Nem arról van szó, hogy nagy úr a dipszománia, inkább, hogy egy nehéz nap estéjének orvossága lehet egy szép bor, és a mallokban mégiscsak látni a borológiai szortiment koncepciózusabb felépítésére utaló jeleket. Kézügyre csak a valamely közértszerű hálózat boltjai esnek, rögtön látszik, hogy van még mit tenni a borkultúráért.
Csúf címkék és különös italok kavalkádját láthatni, a minőség jórészt, tisztelet a kivételnek (ilyen például a Hilltop-Neszmély, Nagyréde, a Hungarovin vagy a Liszt Pincészet) vacakok a borpolcok. A minőség szűk szegmensekre korlátozódik, ahogy maga a polgári lét is, márpedig polgár és bor jegyesek, minden külön értesítés helyett.
Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, és a polgári attitűd, a középosztályosodás áthatja e vesztbalkáni félperiféra szélesebb köreit, oh, akkor a borpolcok is megemelkednek, a hétköznapi élet kultúrájának újra szerves része lesz a szép borok szép ivása, s a haza fényre derül.
Egyelőre azonban a hétköznapi borok ihatósága a Villányi Borászat Rt.-nél kezdődik. A rendszerváltó hajdani kombinát termékpiramisának csúcsán igen szép vörös gasztroborokat találhatni a Chateau Teleki kategóriában, ezek inkább az ünnepi alkalmak borai. Egy nehéz nap estéjén elfogadható megoldás egy 98-as merlot-val orvosolni bajainkat. A Merlot eredendő könnyedségével eleve inkább a hétköznap műfaja. Nagy divata ezért Bordeaux-ban futott fel, közelebbről Pomerolban, egyfelől, hogy a férfias cabernet sauvignonnal alkotott küvének némi nőies lágyságot adjon, másfelől önálló entitásként, mert lágy, gyümölcsös, csúcsformájában telt málnás-szilvás asszociációival magában is boldogul.
Szóban forgó merlot-nk, mely szerény rovatunk egyéves történetében bizonyos értelemben a záróakkordot jelenti (jövő héttől megújult vizualitással, az absztrakt megoldások felé tett lépéssel, valamint a külföldi borok bevonásával némi belső paradigmaváltásba fogunk) élénk rubinszínű, málnás illatú, egyszerű ital, egységes és egyszerű vörösbor, melyben a cserzőanyag, a 12 százalékos alkohol, a szerény 98-as év korrekt egyensúlya szép piros pontot tesz a hétköznap végére. 16-18 fokon diskurálóborként, de egy jó pörkölthöz kiváló kísérőként is elképzelhető a tűrhető minőség/ár arányú, a siralmas közértes borpolcokon némi vigaszt nyújtó, korrekt ital.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
