Hazajővén a gyárból az űzött vad jellegzetes arckifejezésével (copyright Karinthy), lassan lemondva arról az illúzióról, hogy a dolgok jóra fordulhatnak.#<#
Ha felismerjük, hogy a lét szerkezete ilyen és nem személyes pechünkről van szó, gyomrunkban a jól ismert szorító érzéssel, amelyről tudjuk, hogy az infarktus és a biztos halál felé vezető utat jelzi – nos, ilyenkor vegyünk magunkhoz egy pohár (két pohár stb.) máslást.
Mindjárt más színben látjuk a dolgokat, de a máslást nem ezért hívják máslásnak. Ez a roppant sajátos szóképződmény azt a tokaji technikai eljárást, pontosabban az ennek nyomán születő borkülönlegességet jelenti, melynek lényege, hogy az aszúbor seprőjét újra felöntik musttal, és kierjesztik.
Ez látszatra kicsit olyan, mint ha a filteres teát takarékos kezek reciklálják, és megpróbálnak kihozni belőle még valamit, de a máslással születő végeredmény – szemben a kávézaccból kelt kávéval – csodálatos.
Olyan, az Oremus mestereinek tehetségét dicsérő, könnyű tokaji borról van szó, amely hozza az új stílusú tokajik minden szépségét. (Az Oremus a spanyol Ve-ga Sicilia magyarországi vállalata, szép, meleg, rőt zempléni kövekből emelt, építészetileg is komoly értéket képviselő borvára Tolcsván emelkedik. Az Oremus mára felnőtt az olyan mérvadó borvárak mellé, mint a Disznókő vagy a Hétszőlő: szép, sajátos nyelvezetű szortimentje immár a legmagasabb színvonalon mozog.)
A halvány szalmasárga színt finom, a botrytis emlékét őrző és a 16 hónapos hordós érlelésből fakadó avarillat kíséri, ízében a nagyon tiszta édesség tökéletes, könnyed egyensúlyba olvad némi kellemes-citrusos fanyarsággal. Az Oremus máslása sajátos átmenet a könnyed beszélgetőborok és a komplexebb tokajik között – ez a tokaji beszélgetőbor.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
