Duplázott és nyert – az OTP Bank részéről az elmúlt fél évben szlovákiai bankvásárlásra tett erőfeszítések röviden így foglalhatók össze. A vezető magyarországi pénzintézet többhónapos tárgyalássorozatot követő vételi ajánlatát a múlt héten végre elfogadta az Investicná a rozvojová banka (IRB) 92,55 százaléka felett diszponáló szomszédos állam kormánya. Ezzel szinte biztosra vehető, hogy az OTP Bank megteszi első lépését a több mint egy éve bejelentett régiós terjeszkedési tervek megvalósítása útján, a szlovákiai pénzintézet pedig esélyt kap arra, hogy egy valódi tulajdonos kezébe kerülvén nemzetközi mércével is versenyképes pénzügyi szolgáltató társasággá fejlődjön. Ettől ugyanis jelenleg meglehetősen messze áll. Az IRB 2001 tavaszára több életmentő műveleten is átesett ugyan, ám még mindig nem került kifogástalan állapotba. Siralmas helyzetével persze nem volt egyedül.
FELJAVÍTVA. A Meciar-korszakot lezáró 1998-as választások idejére az egész szlovák bankrendszer katasztrofális állapotban leledzett: a politikai alapokon történő osztogatások következményeképpen a szektor teljes hitelállományának már 40 százalékára ragasztották rá a “kétes”, sőt gyakran a “behajthatatlannak ígérkező” címkét. Az elkerülhetetlen bankkonszolidáció 1999-ben vette kezdetét, s az IRB-nél mintegy 40 milliárd koronát emésztett fel az életmentő művelet. Szlovákia korábbi harmadik legnagyobb bankja a beavatkozás következményeként némileg összezsugorodott, a rossz hitelek leírásával mérlegfőösszege több mint 20 százalékkal csökkent, majd 2000-ben 10 százalékkal ismét bővült. A pénzintézet eredménye ütemesen javult ugyan – az 1998-as 4 milliárd koronás veszteség (1 szlovák korona = 5,76 forint), 2000-re 24 millió koronás pozitívumba fordult a mérleg, s az idei első félév is 35 millió korona hasznot hajtott -, ám az IRB jövedelmezősége így is messze alulmúlja az OTP-ét. A szlovák pénzintézet eszközarányos nyeresége mindössze 0,6-0,7 százalékos, szemben az OTP-re jellemző 1,8-2,0 százalékos értékkel. Ma is aggasztó a kétes hitelek állománya: a 15-16 százalékos arány jónak tűnhet szlovákiai viszonylatban, de tragikusnak az OTP-nél kimutatott 4,7 százalékkal összevetve. A további boldoguláshoz az 1,8 milliárd korona körüli saját tőke sem elegendő.
A portéka tehát nem tökéletes, mégis érdekes, hogy az OTP ugyanazt a taktikát választotta a kedvező vételár eléréséhez, amelynek alkalmazásával a postabankos üzlettől 2001 elején elesett. Az itthoni akvizíciós lehetőség elszalasztását követően ugyanis ha lehet, most még nagyobb szüksége van az IRB-re. Mégpedig azért, mert profitja nőttön-nő – az 1998-as esztendőt 29,4 milliárd forint nettó nyereséggel zárta, 2000-et már közel 40 milliárdos haszonnal -, amit el kellene költenie, méghozzá okosan, hogy az a részvényesek számára is meggyőző legyen. A júniusi kicentizett árajánlatban is vélhetően főszerepet játszott a menedzsmentet erősen sakkban tartó tőzsdei barométer: a pesti tőzsdén jegyzett OTP esetleges túlköltekezését várhatóan a kurzus zuhanása követné. Ugyanakkor az OTP önbizalmát megalapozhatta, hogy nem alakult ki nagy tülekedés az IRB-ért, hiszen az OTP volt az egyedüli érdeklődő, majd hivatalos ajánlattevő.
SRÓF. A magyar pénzintézet úgy kalkulált, hogy elegendő lesz 333 millió korona vételárat kifizetni, bevállalni 1 milliárd koronányi tőkeemelést, illetve további 250 millió koronát félretenni a kétes hitelekre, mindenek előtt a mohovcei (mohi) atomerőmű behajthatatlannak tűnő tartozásaira. Az OTP illetékesei abban bíztak, hogy a nyár közepére már tető alá is hozhatják a megállapodást, ám a szomszédos ország kormányának tagjai olyannyira felháborodtak a bank könyv szerinti értékének felére tehető árajánlaton, hogy elutasították a megkeresést. A szlovák bankrendszer eseményeinek követőit ez a fejlemény sem lepte meg. A bankprivatizáció 2000 végén megtett első sikeres lépése, a Slovenská sporitelna (SP) értékesítése ugyanis ennél szebb reményeket adott a magánosítás további résztvevőinek. (Szlovákia legnagyobb, a piac csaknem negyed részét ellenőrző bankjának 87 százalékáért az Erste a könyv szerinti érték dupláját fizette a részvényeket kézben tartó államnak.) Ilyen előzmények után tulajdonképpen szerencsésnek érezhette magát az OTP menedzsmentje, amenynyiben az eladó nem hátrált ki végleg az üzletből, csupán az ajánlat reálisabb alapokra állítását kérte.
Elemzők szerint nem is kívánt lehetetlent a vevőjelölttől, amikor éreztette, hogy ez esetben a könyv szerinti értéknek megfelelő árral már elégedett volna. Az OTP a következő, az árat megkétszerező ajánlatát augusztusban nyújtotta be. A szerződés megkötése azonban továbbra is a levegőben lógott, mert a megállapodás egyik fontos sarokpontja, az új tulajdonos által vállalandó tőkeemelés pontos mértéke mindaddig kérdéses volt, amíg le nem zárult az IRB átvilágítása. Végül az utolsó, mindenre kiterjedő – miként azt Csányi Sándor nyomatékosította -, végleges és megmásíthatatlan ajánlat szeptember 21-én került a szlovák privatizációs miniszter asztalára. Az OTP a vételárat (júniushoz képest) megduplázta – 700 millió koronára emelte -, az alaptőke 2003-ig, 1 milliárd koronával történő megemelésére tett korábbi ígéretét tartotta, viszont sikerült elérnie, hogy a kétes hitelekre a szlovák állam garanciát vállaljon, ezzel a 250 millió korona elkülönítése szükségtelenné vált. Összességében így a magyar pénzintézet 1,7 milliárd koronát (mintegy 9,8 milliárd forintot) áldoz az IRB 92,55 százalékára. Bár a kormánydöntés hétről hétre halasztódott, az viszonylag gyorsan kiderült, hogy az ajánlat kedvező fogadtatásra talált. A kormány végül november 7-i ülésén adta áldását az ügyletre.
Az illetékesek szerint most már tényleg csak egy-két hét kérdése, hogy Magyarország legtekintélyesebb mérlegfőösszegű pénzintézete birtokba vegye Szlovákia jelenlegi – közepes méretűnek számító – ötödik legnagyobb bankját. Azt követően pedig az alapvetően vállalati ügyfelek kiszolgálására szakosodott pénzintézetet komoly műtétnek vetik alá. Bár olyan mértékű változásokra nem kell számítani, mint az SP-nél, ahol a piac a több száz egységből álló fiókhálózat felének bezárásáról és a 6 ezres alkalmazotti stáb drasztikus méreteket öltő karcsúsításáról beszél, a racionalizálás azonban itt is elkerülhetetlen lesz, ami az eddigi jelentéktelen lakossági profil kifejlesztésével is együtt már majd – e téren az 53 egységet számláló fiókhálózatra alapozhatnak.
BIZALOM. Az OTP menedzsmentje két-három évet adott magának ahhoz, hogy jövedelmezővé tegye az új stratégiájú IRB működését. A hazai elemzők erre látnak is esélyt, mondván: az OTP komoly tapasztalatokat szerzett a működési és szervezeti ésszerűsítések terén. Vélhetően a részvényesek is bíznak az OTP vezetőiben, elemzők szerint az árfolyam múlt szerda óta tapasztalható állandósága azt jelzi, hogy a kurzusba a vásárlásról szóló korábbi hírek hatására beépült bizalom nem ingott meg.
A régiós álmok kiteljesedésének azonban ezzel nincs vége. A bankhoz közeli források szerint ugyan újabb konkrét vásárlási célpont még nincs, ám a hitelintézet szakértői tovább pásztázzák a közép- és kelet-európai terepet.
