Még dúl a lépfene-pánik Amerikában, a múlt héten már hivatalos forrásokból is elhangzott, hogy újabb terrortámadástól tartanak. Nem tartja túlzónak a tengerentúli reakciókat?
– Egy újabb terrorakció realitása benne van a levegőben. Tény ugyanakkor az is, hogy Amerikában nem tudják még, miként kell kezelni egy ilyen teljesen új helyzetet, mint a jelenlegi. Be kell vallanom, az afganisztáni hadjárattal kapcsolatban nekem is vannak kétségeim, de valamit mégiscsak tenni kell. Igaz, szerintem a régi hidegháborús gondolkodás helyett sokkal kifinomultabb eszközökkel és többoldalú stratégiával kellene ezt a problémát megoldani. A bombázások Oszama bin Laden malmára hajtják a vizet, hiszen az ott élő emberek szemében egyre inkább áldozat lesz a terroristavezér.
– Sokan a terrortámadáshoz kötik a recesszió erősödését. Ön is lát összefüggést?
– Pontos adataim nincsenek a gazdaság alakulásáról, nem ülök Greenspan székében. Az emberek azonban az esemény óta pszichésen nincsenek olyan hangulatban, hogy fontosabb vásárlásokba kezdjenek. Amerikában ráadásul a legutóbbi Fed-döntés nyomán már évtizedek óta nem látott mélységbe kerültek a kamatok, miközben magas a munkanélküliség, a cégek pedig rossz eredményeket közölnek. Biztos vagyok abban, hogy recesszióban vagyunk, s szerintem a kilábalás jeleire legalább 2003 második feléig várni kell.
– A Financial Timesban a napokban közzétett elemzés szerint a tudás alapú gazdaság növekedési kilátásait tekintve Magyarország meglepő módon a hatodik helyen áll. Ön miként látja, milyen szerepet kaphatunk a fejlett világban?
– A munkám miatt sokat járom ezt a régiót, s bár magyar származásom miatt elfogultsággal vádolhatnak, mégis azt kell mondjam, hogy ebben a térségben a magyar gazdaság a legszabadabb, a privatizáció is itt volt a legsikeresebb. E tényezők nagyon ígéretessé teszik a kilátásokat, viszont az üzleti kultúra terén még rengeteget kellene fejlődnie Magyarországnak.
– Jó, hogy szóba hozta az üzleti kultúrát. Mit gondol arról, hogy Schlecht Csaba cégvásárlási ügyében végül nem emeltek vádat?
– Nem kívánok konkrét ügyekről nyilatkozni, de általánosságban az a véleményem, hogy az ország hírnevének nem használnak azon ügyek, ahol sérül az átláthatóság demokratikus követelménye. Hozzá kell tennem azonban, hogy az efféle botrányok száma ma jóval alacsonyabb, mint 5-8 évvel ezelőtt volt.
– És mi a helyzet az adópolitikával? Ön szerint jó megoldás a szülőknek felajánlható adószázalékok ötlete?
– Az adópolitikában véleményem szerint az egyszerű megoldás a legjobb megoldás. Ez az elképzelés inkább anyagi és adminisztrációs többletterhet jelent. Talán nem a legjobb példa, de Oroszországban az adókat nagyon alacsony szintre csökkentették, így most szinte mindenki be is fizeti az adóját. Nem mondom, hogy itthon is azonnal 13 százalékra kellene csökkenteni a személyi jövedelemadót, de nálunk is inkább arra kellene koncentrálni, hogy visszaszoruljon a feketegazdaság.
– Az euró bevezetésére már csak pár hetet kell várni. Ön szerint okoz-e komoly fennakadásokat az átállás?
– Nehéz előre látni az eseményeket, de mivel az átállás előkészítése rendkívül alapos volt, én inkább azt tartom problémának, hogy az emberek számára szokatlan egységekben kell gondolkodni, ami lehetőséget ad a kereskedőknek a visszaélésekre. Magam is felültem a “trükknek”, amikor a minap Németországban jártam, hiszen az olcsónak tűnő szállodáról kiderült, hogy már euróban adta meg a szoba árát…
