Versenyt korlátozó lépései miatt az Európai Bizottság csaknem 72 millió eurós pénzbüntetést szabott ki a DaimlerChrysler (DC) cégre. Brüsszel 1998 óta immár negyedszer marasztal el autógyárat a közösség versenyjogi szabályainak megsértése miatt. A Volkswagent már két ízben is komoly pénzbírsággal sújtották, első alkalommal 102 millió eurónak megfelelő összegre, amit utólag 90 millióra mérsékelt a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság. A legújabb “áldozatot”, a német-amerikai társaságot három különböző szabálysértésben is vétkesnek találta az Európai Unió (EU) versenyhivatala.
A DC először azzal vétett a rendelkezések ellen, hogy Mercedes személyautókat árusító németországi hálózatának tagjait körlevélben szólította föl: ne adjanak el gépkocsikat a saját illetékességi területükön kívül. A központ arra is utasította a kereskedőket, hogy külföldi vásárlóiktól a gépkocsi megrendelésekor 15 százalékos előleget kérjenek. Ez az intézkedés diszkriminatívnak minősül, hiszen a német ügyfeleknek nem kellett előleget fizetniük. “A fogyasztók teljes joggal bírálják az egységes piac működését, ha olyan hivatalos márkakereskedőkkel van dolguk, akik nem akarnak nekik gépkocsit eladni, vagy ha hátrányosan megkülönböztetik őket a helyi vásárlókkal szemben” – kommentálta az ügyet Mario Monti, a brüsszeli bizottság versenypolitikáért felelős tagja.
KORLÁTOZÁS. Az autógyártó cégnek azt is felróják, hogy németországi és spanyolországi márkakereskedőit és ügynökeit korlátozta abban, hogy független lízingcégeknek Mercedes típusú autókat adjanak át, ameddig azok nem találtak vevőt a szóban forgó gépkocsira. A DC ezzel a lépéssel akadályozta a versenyt a tulajdonában lévő és a független lízingcégek között, hiszen az utóbbiaknak nem lehetett raktárkészletük. Brüsszel súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy a Mercedesek túlnyomó része lízingcégeken keresztül talál gazdára a piacon.
Az autógyár harmadik bűne az, hogy Belgiumban árrögzítő megállapodásban vett részt, azért, hogy mérsékelje a helyi leányvállalata és az ottani márkakereskedők által a vásárlóknak nyújtott viszszatérítési kedvezményeket. A DC álvevőkkel szimatoltatta ki a belgiumi márkakereskedők üzletpolitikáját, majd viszszafogta szállításait azoknak a dílereknek, akik 3 százaléknál nagyobb visszatérítést adtak a vásárlóknak. (A Volkswagent ez év júniusában részben hasonló gyakorlat miatt ítélte pénzbírságra az Európai Bizottság.)
A versenyhatóság az EU-szerződés azon cikkelye alapján marasztalta el az autóipari multit, amely a gazdasági szereplők között megtilt minden, a tagállamok közötti kereskedelmet érintő megállapodást, és szankcionálja az egységes piaci verseny kiküszöbölésére, akadályozására és torzítására irányuló egyezségeket. Brüsszel a pénzbírság nagyságának meghatározásakor különböző objektív paramétereket vesz figyelembe, így azt, hogy mennyire súlyos és versenykorlátozó a szabálysértés, illetve, hogy milyen hosszú időn keresztül tart a törvényellenes állapot. A még 1996-ban indított vizsgálat kiderítette, hogy a 15 százalékos előlegfizetési kötelezettség már 16 éve érvényben volt.
KRITIKUS IDŐSZAK. A DC megfegyelmezése kritikus időszakban éri az európai autógyártást, hiszen jövőre jár le a szektornak a versenyjogi szabályok alól adott csoportos mentesség. Ez az átmeneti könnyítés ad lehetőséget az autógyáraknak arra, hogy exkluzív márkakereskedői hálózatokat működtessenek, és ne kelljen például a nagyáruházakkal osztozni az autók eladásából származó hasznon. Az Európai Bizottság a következő hetekben hozza nyilvánosságra a jövőre vonatkozó ajánlásait, márpedig a sorozatos szabálysértések miatt szinte bizonyos, hogy jelenlegi formájában nem javasolja majd az autóiparnak nyújtott kedvezmények meghosszabbítását. A nagy kérdés az, hogy Mario Monti és kollégái mennyire élesen akarnak szakítani a jelenlegi, számos viszszaélésre lehetőséget adó gyakorlattal.
