Farmogradra keresztelt, Moszkva közeli gyárát a Richter Gedeon Rt. két héttel ezelőtt avatta fel, az üzemet az ünnepség keretében a helyi pópa is felszentelte. Lehetséges, hogy kevésbé ünnepélyes körülmények között kerül átadásra az oroszországi 18 millió dolláros invesztíciónál minden bizonnyal nagyobb befektetést igénylő lengyelországi gyár, a GZF Polfa – már amennyiben egyáltalán a Richter nyeri a privatizációjára kiírt pályázatot. A lengyel cég magánosítását még a most leköszönő jobboldali kormány kezdeményezte, az ügylet ezért – hasonlóan a szintén folyamatban lévő Mol-PKN fúzióhoz (Figyelő, 2000/41. szám) – nem mentes politikai kockázatoktól, még akkor sem, ha az olajiparival összevetve sokkal kisebb volumenű üzletről van szó. A Richter sikeres pályázat esetén kevesebb mint egy hónap alatt két jelentős piacán is javítaná helyzetét.
BENT MARADTAK. Elemzők szerint ugyanis az oroszországi gyárépítés és a lengyelországi cégvásárlás egyaránt a piaci pozíciók megerősítését szolgálja. Oroszországban nem mellékesen azzal a céllal, hogy a Richter akkor is növekedni tudjon egyik legfontosabb piacán, ha ott politikai megfontolásokból a külföldi gyógyszerek terjesztését korlátozó intézkedéseket hoznának. A Richter hosszú távú stratégiájában Oroszország már a kilencvenes évek eleje óta kiemelt helyet foglal el, amin az 1998-as orosz válság sem változtatott. A krízis előtt, 1997-ben a Richter Oroszországba és a többi FÁK-tagállamba 100 millió dollár értékben exportált, amivel a legnagyobb piaci szereplők egyike volt. Versenytársai egy részétől eltérően a válságot követően sem vonult ki Oroszországból, sőt, az 1996-ban még közös cégként alapított vegyes vállalat, a Farmograd orosz tulajdonosának 1999. márciusi kivásárlásával növelte is befektetéseit. A tablettázóval és csomagolóüzemmel felszerelt Farmograd az anyavállalat gyógyszereit, továbbá a Richter nyugat-európai partnereinek licenctermékeit kezdi gyártani. Ezek oroszországi forgalmazását a Richter a jelenleg 250 fős – s ezzel ott az egyik legnagyobbnak számító – orvoslátogatói hálózata további bővítésével kívánja segíteni.
LENGYEL KALAND. Az oroszországinál kisebb, de legalább olyan ütemben bővülő piac a lengyelországi is. A magukat regionálisként meghatározó magyar nagyvállalatok érdeklődése nem véletlenül fordult a sokkal nagyobb vásárlóerőt képviselő piac felé. Ez a magyarázata annak, hogy a GZF Polfa akkor is jó vételnek számít, ha egyébként nem tartozik a lengyel gyógyszerpiac legnagyobb szereplői közé. Tavalyi részesedése a humán gyógyszerek ottani piacán 1,2 százalék volt. Ennél jelentősebb másik üzletága, az állatgyógyászati termékek gyártása, részesedése ebben a szegmensben 7 százalékos. Igaz e csekély piaci részesedés mellett is 34,7 millió dolláros árbevételt ért el a GZF Polfa 2000-ben, azaz a Richter megfelelő évi 262 millió dolláros árbevételének 13 százalékát teszi ki. Ezek a számok jól jelzik a két ország közötti nagyságrendi különbségeket, s ez akkor is igaz, ha a GZF Polfa termelésének egy része exportra, főként Oroszországba megy. A Richter az idei első félévben 8,9 millió dollár értékben exportált Lengyelországba, ami az ottani teljes gyógyszerforgalomnak kevesebb mint egy százaléka. Ha sikeres lesz a gyárvásárlás, a Richter lengyelországi piaca megtriplázódhat, s eléri azt a küszöbszintet, ahonnan kezdve már érdemes tartósan jelen lenni egy piacon – mutat rá Dani Katalin. A CA IB elemzője fontosnak tartotta kiemelni, hogy a lengyel a régió második leggyorsabban bővülő gyógyszerpiaca.
A lengyel gyógyszerpiac lehetőségeit jelzi, hogy amíg Magyarországon az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás évi 77,3 dollár, addig Lengyelországban 62,1 dollár. A Richternek a magyarországihoz sok tekintetben hasonló lengyel piacon is a multinacionális cégek lennének a versenytársai, a GZF Polfa tulajdonosaként azonban könnyebben tudná érvényesíteni érdekeit a honihoz hasonló támogatási rendszerrel működő lengyel piacon – teszi hozzá Szilágyi György. A Takarékbróker elemzője szerint nem probléma az sem, hogy a két cég termékportfóliója jócskán eltér egymástól.
Azt, hogy a cégvásárlás rövid távon hogyan befolyásolná a Richter eredményét, azért is nehéz megjósolni, mert ameddig nem került pecsét a szerződésre, addig számos fontos részletet homály fed. Kérdés, milyen kötelezettségeket vállalt a magyar cég a Varsó melletti, 1070 főt foglalkoztató vállalattal kapcsolatban. A feltételek nem lehetnek roszszak, ha az óvatosságáról híres Bogsch Erik most látta elérkezettnek az időt arra, hogy az 1997-es alaptőke-emelésből befolyt – eredetileg is terjeszkedésre szánt – összeg nagy részét a régióban befektesse.
