A táblázat száz, legalább egymilliárd dollárt érő globális márkát tüntet fel. A márkák kiválasztása két kritérium szerint történt. Először: globálisaknak kellett lenniük, ami azt jelenti, hogy az eladások minimum 20 százalékát az anyaországon kívül realizálják. Másodszor: rendelkezésre kellett állniuk a nyilvánosan hozzáférhető, az értékelés alapját képező marketing és pénzügyi adatoknak. E követelmény miatt kiesett néhány nagy márka, mint például a Visa, a BBC, a Mars és a CNN. Az egyes márkák listáját követi a vezető márkaportfóliók táblázata, tekintettel arra, hogy néhány társaság sok márka fenntartásával ér el tetemes márkaértéket. A Procter & Gamble-hez tartozik többek közt a Pampers, a Crest és a Tide.
A márkák rangsorolásának számos módja van. A listák készítői olykor szinte semmi másra nem támaszkodnak, mint a közvélemény-kutatásokra vagy a reklámkiadások nagyságára. A Business Week azért választotta az Interbrand márkaminősítő cég módszerét, mert ennek segítségével a márkákat ugyanúgy lehet értékelni, mint ahogyan az elemzők az egyéb vagyonelemeket értékelik: abból a szempontból, hogy várhatóan mekkora nyereséget hoznak a jövőben. Ezeket a jövőbeli nyereségeket aztán le kell szállítani a jelenlegi értékre egy kockázati faktor függvényében, vagyis aszerint, hogy mekkora valószínűséggel termelik meg a megjósolt nyereséget.
Az értékelés kezdetén az Interbrand először kiszámítja, hogy a teljes árbevétel hány százaléka tulajdonítható a márkának. Aztán a Citigroup elemzőinek segítségével megállapítja a nettó nyereséget az üzletnek erre a szegmensére vonatkozóan. Ezt követően levon egy tételt a megfogható vagyonok birtoklásának és fenntartásának költségei címén, azt feltételezve, hogy az e költségen felül keletkező jövedelem a megfoghatatlan tényezőknek köszönhető. Ez lesz az a gazdasági érték, amelyet az olyan megfoghatatlan javak képviselnek, mint a szabadalmak, a fogyasztói listák és természetesen a márkák.
A következő feladat: elkülöníteni a márka generálta nyereséget a más, megfoghatatlan tényezők által generált nyereségtől. Kérdés például, hogy az emberek a márkanév miatt vesznek-e Shell benzint, vagy azért, mert a kút jó helyen van. Az ilyenfajta változók feldolgozásához az Interbrand piackutatást végez, és interjúkat készít ágazati vezetőkkel.
A harmadik és egyben utolsó fázisban elemezni kell a márkák erejét annak megállapítása végett, hogy mekkora kockázat tartozik ama jövőbeli márkanyereségek valóra válásához. A márka erejének kiszámításakor az Interbrand hét tényezőt vesz figyelembe, köztük piaci élpozícióját, stabilitását, és képességét arra, hogy átnyúljon földrajzi és kulturális határokon. A kockázatelemzés kiad egy leszámítolási rátát, s végül ennek a márkanyereségre való alkalmazásával megkapható a márka jelenlegi értéke. A Business Week és az Interbrand reményei szerint e szám a lehető leghívebben tükrözi a márkában összpontosuló motívumok komplexumának tényleges gazdasági értékét.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az értékelésekkel az Interbrand semmilyen tanácsot nem ad sem a nevezett márkák eladására, licencelésére, franchise-ba bocsátására vagy bármilyen kereskedelmi hasznosítására, sem az érintett társaságokba történő befektetésekre vonatkozóan. Az értékelésekben foglaltak nem jelenthetnek olyan hivatkozási alapot, mintha bemutatnák vagy ígéretszerűen megelőlegeznék a márkák vagy a társaságok jövőbeli kilátásait. Az értékelések pénzre válthatóságáért az Interbrand nem vállal garanciát, azokkal kapcsolatban nem fogad el reklamációt.
