Megelégelte a dolgokat a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) egyik kiemelt ügyfele nemrégiben, a forint néhány napos gyengülését követően. Úgy döntött, nem nézi tovább tétlenül, miként nő a tartozása percről percre, ezért deviza alapú hitelét azonnal forint kölcsönre cseréli. A bank nagylelkű volt, és engedélyezte, hogy ezt megtegye, holott a szerződés szerint e lépéssel várni kellett volna a kamatperiódus lejártáig. Ám míg e rövid procedúra lezajlott, a nemzeti valuta egy éles kanyart véve erősödésnek indult, a kliens pedig mégsem élt a kivételes lehetőséggel. A dilemma viszont vélhetően azóta is foglalkoztatja: átlépni vagy maradni, vajon nem fordul-e meg ismét a kurzus?
Ebben az idegtépő játékban persze a bankok magánügyfelei közül egyelőre nem túl sokan vesznek részt – mindössze néhány tízezren -, ami nem igazán meglepő, hiszen a kínálat sem túl nagy, csupán néhány pénzintézet palettáján szerepelnek deviza alapú hitelkonstrukciók. Nagyok továbbá az eltérések a termék propagálását illetően: vannak bankok például, amelyek egyáltalán nem rakják ki a polcra, csupán egy kisebb kör számára teszik elérhetővé e hitelféleséget. “Legfeljebb a kiemelt ügyfelek kérésére kötünk ilyen szerződést” – mondja Katona József, a CIB Bank lakossági üzletágának vezetője. A Raiffeisen Banknál is csupán a vagyonosabb ügyfeleket kiszolgáló private banking (pb) üzletág kliensei tartoznak a “szerencsések” közé. Az ABN Amro viszont az átlagpolgár számára is elérhető standard banki terméket, úgynevezett (fedezet nélküli, szabad felhasználású) személyi hitelt indított 1999-ben a korábbi deviza alapú hitelek helyett. Az ottani érdeklődés nyomán kialakult néhány ezres állományt az egyesüléssel az utód Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) vette át, és a szerződések száma azóta is ütemesen gyarapodik. A Magyar Külkereskedelmi Banknál (MKB) szintén könnyen hozzáférhető a portéka, és ezt ki is használják az ügyfelek: a (saját forrású) jelzáloghitelek kétharmada a deviza alapú változatban lelt gazdára. A gépkocsi-finanszírozásnál végképp nem fér kétség e kölcsönféleség népszerűségéhez. E piaci szegmens meghatározó szereplőjénél, a Merkantil Banknál például a mintegy 23 ezer ügyfél 62 százaléka törleszt stabil forint részleteket, 38 százalék viszont úgy döntött, hogy inkább deviza alapú hitellel adósodik el. Pedig a siker e területen sem volt magától értetődő, sokat elárul a kezdeti bizonytalanságokról, hogy maga a pénzintézet is tartott némileg az árfolyamkockázattól, komoly rizikófaktornak látta továbbá a hosszú, akár négy évet elérő futamidőt, így aztán jó darabig megmaradtak a biztonságos forinthitelezésnél, a devizás területen pedig inkább tapasztalatot gyűjtöttek – külső szemlélődőként. Azt nézték, mi történik a nagyobb kurázsival megáldott, 1997-ben induló konkurenseknél, a Merkantil pedig csupán két évvel ezelőtt vágott bele a deviza hitelezésbe (egészen pontosan a deviza alapú pénzügyi lízingbe).
Az ábrák jól mutatják, hogy a devizában történő eladósodás “békeidőkben” nem veszélyes. Igaz ez még akkor is, ha sávszélesítés előtti csekély kockázat 2001. május 3. után megnőtt, és az árfolyam immáron komolyabb bakugrásokra képes (lásd az 1. számú grafikont). A szakemberek pedig optimisták, és ha az idő őket igazolja , azaz az – egybecsengő – elemzői és kormányzati várakozásoknak megfelelően szerényebb erősödést hoz a közeljövő, akkor a bátorság is hozhat a konyhára egy kisebb összeget, a fiktív árfolyamokkal számolt példa szerint összességében mintegy 100 ezer forinttal lenne kevesebb az euró alapú hitel törlesztése a forint alapúénál (2. számú grafikon). Ha a forint ennél is keményebb pénznek bizonyulna, és árfolyama közelebb kerülne az intervenciós sáv széléhez, az elérhető előny még nagyobb lenne (4. számú grafikon). De akkor sincs ok pánikra, ha a nemzeti valuta lassacskán lefele araszoló mozgásba kezd, a forinthitel még ez esetben is drágábbnak bizonyulhat a devizásnál (3. számú grafikon). Sőt, a sáv másik széléhez fokozatosan közelítő valuta is csak azzal járna, hogy a forinthiteléhez hasonló magasságokba emelkedne az euró alapú hitelnél visszafizetendő teljes összeg (5. számú grafikon). Baj csak akkor támadhatna, ha sokkhatás érné a gazdaságot, a forint hirtelen megroggyanna, s azután tartósan gyengélkedne.
Az óvatosság mind a pénzintézetek, mind az ügyfelek részéről érthető, hiszen a lakossági bankolás szereplői évtizedeken át csupán forintügyletekhez szokhattak. Ám ahogy oldódtak a jogi kötöttségek, két nyomós érv is a devizás eladósodás mellett szólt. Közülük az egyik (ez máig sem évült el) a piszkos anyagiak miatt tűnhetett meggyőzőnek: ha valaki alaposabban szemrevételezte a hitelkínálatot, láthatta, hogy mintegy 5-6 százalékkal olcsóbban veheti fel a deviza alapú hiteleket, mint a forintban rögzítetteket. A deviza alapú gépkocsihitelek ára például 11,4-13,1 százalék volt, szemben a 16-19 százalékos forint alapú megfelelőjükkel – vázolja az elmúlt egy-két év indulókondícióit Révész Tamás, az Autófinanszírozási Rt. vezérigazgatója. A szakember szerint azonban a megszerezhető előny csak rövidebb futamidő esetén volt szembetűnő, a két-három évnél hosszabb konstrukcióknál a törlesztés összege – a forint éves szinten 2,4-3,6 százalékos leértékelése okán – már közelítette a forint alapú kölcsönökét.
A rizikóvállalásban még nem túl tapasztalt banki ügyfelek meggyőződését – a mérlegelésnek ez volt a másik fő szempontja – a csekély kockázat is abba az irányban terelte, hogy érdemes letérni a megszokott útról. A nagyobb bukás veszélyét ugyanis a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2001. május 3-áig fenntartott plusz-mínusz 2,25 százalékos árfolyam-lebegtetési sávja kizárta.
Az alaphelyzet azonban időközben kétszer is gyökeresen megváltozott. Először akkor állhatott volna be fordulat, amikor ez év májusában az MNB plusz-mínusz 15 százalékra szélesítette ki a forint intervenciós sávját. Maguk a banki szakemberek is aggódtak, vajon e kiterjedt tartományban lebegő forinttal drasztikusan megnövekvő kockázat lényeges változást hoz-e a deviza alapú hitelek megítélésében. A félelmek nem voltak alaptalanok, hiszen az ügyfeleket sokkolhatja a lehetőség, hogy a forint komolyabb gyengülésével látványosan megnőhet a fennálló tartozásuk. Kis fejszámolással arról is meg lehet győződni, hogy szélsőséges esetben egy autó vásárláskor a leggyakrabban alkalmazott 30 százalékos induló tőkebefizetés egésze is elúszhat akár. Egy ilyen csapáshoz persze igazán pechesnek kell lenni, ami esetünkben három feltétel egyidejű teljesülését feltételezi. Jelesül azt, hogy Pechvogel Pál épp akkor vegye fel hitelét, amikor a forint ereje teljében van – a sávközéptől 15 százalékra áll -, új autójával hazafelé tartva pedig azt hallja a rádióban, hogy nemzeti valutánk a nemzetközi válságok és a belső problémák nyomán létrejött erős eladási hullám miatt 30 százalékot gyengült, s végül azzal is sújtsa balsorsa, hogy az árfolyam az első kamatfizetés napjáig változatlan marad. A példa egyidejűleg azt is mutatja, hogy a csapássorozat kis körültekintéssel elkerülhető – például nem ajánlott nagyon erős forint idején felvenni a hitelt, mert akkor nincs tere a további erősödésnek. A szakember szerint azonban az ügyfelek egy része nem fárasztja magát a napi kurzusok figyelésével. “A gépkocsi megérkezését követően legalább egy hetet vesznek igénybe az átvétellel és a szerződések megkötésével kapcsolatos procedúrák, a vevő viszont alig várja, hogy új autójába ülhessen, és nem foglalkozik a napi árfolyamokkal” – ecseteli Köntös Péter, a Merkantil Bank vezérigazgatója az autós hiteleknél szerzett tapasztalataikat.
A statisztikák viszont egyenesen azt mutatják, hogy az aggodalom feleslegesnek bizonyult: nemhogy megtorpant volna az üzletág kezdődő lendülete, de még népszerűbbek lettek a devizában felvett hitelek a sávszélesítés óta. “Hihetetlen, de a devizafinanszírozás iránti igény, ha lehet, még jobban megnőtt a sávszélesítés óta” – állítja Révész Tamás. A többi pénzintézetnél is ugyanerről számolnak be: a Merkantil Banknál például május óta 35-ről 38 százalékra nőtt a deviza alapú hitelek aránya, a Kereskedelmi és Hitelbanknál pedig az április végi 5,6 ezres szerződésállomány augusztus végéig 7,5 ezerre gyarapodott – holott még reklámkampány sem zajlott a háttérben.
A bankárok persze tudják az okát a növekvő sikernek, jelesül azt, hogy sávszélesítést követően a forint rögtön erősödésnek indult, ami sokaknál a deviza alapú hitelek törlesztő részletének látványos csökkenését hozta. “Még mindig lendületben tartja a piacot, hogy ezen az ügyleten mind a sávszélesítés előtt, mind pedig közvetlenül utána szinte csak nyertek az ügyfelek, dacára annak, hogy az elmúlt hetekben már olyanok is voltak, akik rosszul jártak” – indít a legfőbb érvvel Aczél Gábor, az MKB igazgatója. “Az embereket ma is meggyőzi a kamatkülönbözet” – teszi hozzá Bíró Péter, aki a K&H személyi hiteleinél szerezte tapasztalatait. Ebben a bankban például 8,5 százalékpont az előny az euró fedezetű hitelek javára, amelyek akciós kamatlába 14,5 százalék, míg a forint alapúaké 23 százalék; az MKB deviza alapú jelzálog fedezetű magánhitelénél 7 százalékpontos a rés, hiszen a devizás hitelkamat 9 százalék, ennek forintos párja 16 százalék.
Talán éppen a kedvezően alakuló számok miatt int óvatosságra Bálint Attila, a Raiffeisen Bank pb-részlegét irányító főosztályvezető. A szakember megítélése szerint a forint intervenciós sávjának kiszélesítése mind eszköz-, mind forrásoldalon felmérhetetlen kockázatot jelent. “Ilyen libikókára pedig nem szabad felülni, csak olyan mértékig ajánlatos devizában eladósodni, amilyen mértékben devizabevételekkel is számolni lehet” – vélekedik. Vagyis ő a józanul gondolkodó devizás ügyfelek körét a jövedelmük egy részét vagy nyugdíjukat külföldi pénznemben megszerző polgárokra korlátozza. Tanácsai – a szolgáltatásnak ez is része – pedig a jelek szerint meghallgatásra találtak, hiszen a néhány ezer főnyi pb-klientúrának május elejéig ötöde vett fel deviza alapú kölcsönt, azóta viszont e vállalkozó szellemű ügyfelek fele meghátrált, és forint alapúra alakíttatta át szerződését. Az új devizás ügyfelek gyarapodásának lendületében azonban mégsem érzékelhető számottevő változás, amit a szakember azzal magyaráz, hogy a kockázatokat fedezeti ügyletekkel mérsékelik a hitelek felvevői.
A másik sorsfordító lehetőséget magában hordozó krízishelyzet, az Amerikát ért szeptemberi terrortámadás sem indított útnak új tendenciákat. “Minden megy abban a kerékvágásban, ami a sávszélesítéssel kialakult” – mondja Bíró Péter, hozzátéve, hogy a forint árfolyammozgása a korábbinál sokkal bizonytalanabbá, hektikusabbá vált. Eleinte ritkaságnak számított, most viszont gyakrabban fordul elő, hogy két eredetileg hajszálra pontosan megegyező hitel havi törlesztő összegében szemet szúró különbség támadjon, pusztán azért, mert egy nappal eltér a fizetés időpontja. (A K&H-nál például mindig a kamatperiódus lejárta előtti nap árfolyamát veszik alapul a soron következő részlet megállapításához.)
Így ma már az is jól látszik, hogy előbb-utóbb lesznek, akik túlzottan kockázatosnak ítélik majd a forintkurzus mozgását, és inkább azokra az egérutakra lépnek, amelyeket valamennyi érintett pénzintézet kiépített ügyfelei számára. A K&H-nál például rögtön egy kétköröset: az elbizonytalanodók a kölcsön futamideje alatt egy alkalommal átaraszolhatnak a forint alapú hitelre, de onnan vissza is kanyarodhatnak a devizás területre. Hasonlóképpen a Merkantil-ügyfelek is visszatáncolhatnak a devizás kiruccanásból a biztonságosabb forint-ügylethez. Az MKB-nál pedig gyakorlatilag szabadon lehet ugrálni a különböző devizanemek között, méghozzá annyiszor, ahányszor ezt az ügyfél szükségesnek érzi. Ám ez gyakorta már csupán “eső után köpönyeg” megoldás – jegyzik meg a szakemberek -, hiszen az elszenvedett veszteségen mit sem enyhít, inkább csak arra alkalmas, hogy a további bukásoknak vegye elejét.
A szeptember eleje óta eltelt egy hónap nem volt tanulság nélküli. Az ügyfelek eufórikus állapotukból felocsúdva ráébredhettek: a világban kiszámíthatatlanabbá váltak a pénzügyek, a döntéseket nem ajánlatos arra építeni, hogy eddig a többség számára jól sültek el a dolgok. A szakemberek szerint a forint rövidebb-hosszabb jövőjébe vetett hiten kell alapulnia a választásnak. Rövid távon úgy tűnik, egyelőre minden marad a “régiben”, Tóth Gyula, az IE-New York Broker munkatársa szerint például a forint árfolyama az idén a mostanában megszokott tartományban – a centrumtól számított 5-8 százalékos sávban – mozoghat. Jövőre a növekvő állampapír-kibocsátások és a kormány keresletélénkítő intézkedései – még a választások idején tapasztalható bizonytalanságok mellett is – a forint további erősödését válthatják ki. Pénzügyes körökben abban is biztosak, hogy az uniós normák miatt a jegybank sem hagyná magára az esetlegesen gyengélkedő forintot.
A kérdés azonban – forintban vagy devizában eladósodni – mai formájában pár éven belül lekerülhet a napirendről. Az infláció remélt csökkenésével ugyanis a hazai devizakamatok versenyképessé válhatnak a külföldiekével, így hitelfelvételkor a deviza nemének megválasztását már csak az befolyásolja, hogy a pénzt melyik országban kívánják elkölteni.
