Édeskevés a sikeres karrierhez, ha valaki csak szakmájában eredményes – mondja Pintér Zsolt karrierszakértő, akinek értelmezésében az angol eredetű kifejezés – career – lényegét leginkább az életpálya vagy pályafutás szavak fejezik ki. A karrier triásza a magánélet, a szakmai pályafutás és az azt megfelelőképpen honoráló anyagi elismerés. Vagyis az mondhatja el magáról, hogy sikeres, aki életének mindhárom területével elégedett – foglalja össze a szakértő.
ÁLLANDÓ VÁLTOZÁS. A rendszerváltással elmúltak azok az idők, amikor bizonyos idő elteltével mindenki automatikusan haladt felfelé a vállalati hierarchiában. A korábbi időszakot stabil életutak és élethosszig tartó foglalkoztatás jellemezte, egyszóval a lépegetés a szamárlétrán. Ezzel szemben ma már folyamatos változásokra, állandó kihívásokra, akár új szakmák elsajátítására kell felkészülniük az alkalmazottaknak. A mai fiatal – vagy kevésbé fiatal – tehetségeknek önmaguk kezébe kell venniük karrierjük építését. “A tudatos karrierépítés nem csak a szakmai előrehaladást segíti elő. Azok, akik tudatosan irányítják sorsukat, állásuk elvesztése esetén könnyebben találják meg a számukra megfelelő új munkahelyet is” – mondja Pintér Zsolt.
A karrierszakértő szerint a lehető leghamarabb el kell kezdeni a tudatos építkezést, hiszen fiatal korában mindenki könnyebben alkalmazkodik, és sokkal rugalmasabban kezel nehéz helyzeteket is. “Nem beszélve arról, hogy így időben rájöhet akár arra is, hogy az addig kitűnőnek talált munkakör vagy munkahely nem is az igazi. Ha elég korán kezdi valaki az építkezést, akár még azt is megteheti, hogy újrakezdi karrierjét anélkül, hogy annak komolyabb következményei lennének” – véli Pintér. A későbbiekben ezt már nehezen teheti meg, hiszen sehol sem nézik jó szemmel azokat az alkalmazottakat, akik ide-oda ugrálnak állások vagy szakmák között. Tapasztalatai szerint a cégek ma már jobban megbecsülik azokat, akik hosszabb időt töltenek el egy-egy munkahelyen.
SZERETETT SZAKMÁK. Minden karriernek megvan a saját életpályaszakasza, annak ellenére, hogy az életkor tekintetében – vagyis hogy hány éves korában érkeznek el az egyes szakaszokba – természetesen lehetnek különbségek az emberek személyiségétől függően. Megfigyelhető azonban, hogy míg az életkor előrehaladtával nő a tapasztalat, addig fokozatosan csökken a dinamizmus, s ezzel együtt az emberek rugalmassága, vagyis a változásokhoz való alkalmazkodás képessége is. Pintér Zsolt rámutat: az első karrierdöntések 16-18 éves korban születnek, a legtöbb embernek ekkor kell eldöntenie, hogy a továbbtanulást választja-e, vagy dolgozni kezd, esetleg – ha lehetőségei engedik – saját vállalkozásba fog.
A siker alapjaiAzt, hogy valaki sikeres legyen, alapvetően három tényező határozza meg: az ember ambíciói, helyzete, valamint saját képességei. Mindenkinek tisztában kell lennie saját “eladható” képességeivel, ismereteivel és tapasztalataival – vagyis erősségeivel. Ezek mellett azonban számolnia kell különböző külső tényezőkkel is, amelyek kitágíthatják vagy éppen ellenkezőleg, korlátozhatják az érvényesülést. Ami ezt a két tényezőt összeköti, és sikerre viszi, az az ambíció vagy a motiváció céljaink elérésére. Egy vagy két tényező megléte még nem elegendő a sikerhez, hiszen lehetnek az embernek ambíciói vagy lehetőségei, ha nincsenek meg a pozícióhoz szükséges ismeretei, képességei. Előfordulhat az is, hogy valaki rendelkezik a megfelelő képzettséggel, de nincsenek meg a körülményei. Végül lehet valaki bármilyen tehetséges, lehetnek bármilyen lehetőségei, ha nem vágyik jelentős célok elérésére, aligha tud karriert csinálni.
Divat- vagy sikerszakmák mindig is léteztek, de nem biztos, hogy ezeket érdemes választani – sosem lesz sikeres az, aki nem szereti amit tanul, vagy amiben nap mint nap dolgozik. A következő szakasz a 18-24 év közötti időszak. Ha valaki nem tanult tovább, legkésőbb ekkor érdemes felülvizsgálnia, hogy elégedett-e aktuális munkájával és pályájával. Ha úgy érzi, nem, ekkor még szinte következmények nélkül válthat. Az, aki a továbbtanulás mellett döntött, ekkor szerzi meg azt az elméleti tudást, amellyel már jobb eséllyel eldöntheti, hogy milyen irányban szakosodik tovább, azaz milyen szűkebb területtel szeretne foglalkozni a jövőben.
Ha valaki tudományos pályára akar menni, a legjobb ha bent marad az egyetem falai között. A legrosszabb amit tehet azonban az, ha csak elmélettel foglalkozik, gyakorlat nélkül. Ma már Dunát lehet rekeszteni olyan emberekkel, akik remek elméleti ismeretekkel és kitűnő diplomával rendelkeznek, de nincs semmilyen gyakorlatuk – ezeket azonban senki sem alkalmazza nyugodt szívvel – figyelmeztet Pintér Zsolt. Már az iskolaévek alatt el kell kezdeni dolgozni, szakmai gyakorlatot és kapcsolatokat építeni, ezzel is előkészítve a munkába állás időszakát. A következő öt év – 25-30 év között – a karrier kezdeti szakasza, a pályakezdőknek ez a mélyvíz, hiszen ekkor kell megtanulniuk dolgozni, alkalmazkodni és beilleszkedni.
Tulajdonképpen ilyenkor indul a tényleges szakmai karrier – ekkor kell mentort keresni, aki bevezet a szakma rejtelmeibe, komolyabb megbízásokat ad, esetleg dönt továbbképzésről és fejlesztésekről. A következő nyolc év a kibontakozásé – ez idő alatt nő fel valaki a feladathoz, vagy munkaköréhez, míg az ezt követő néhány év – 38-45 év között – az életpálya legaktívabb időszaka, mondhatni a pálya csúcsa.
MULTINÁL VAGY KISEBB CÉGNÉL? Pintér Zsolt szerint megvannak a maga előnyei, akár kisebb cégnél, akár valamelyik multinacionális társaságnál dolgozik valaki, mindkét esetben be lehet futni szép szakmai karriert, de a két típus eltérő mentalitást követel meg. Ezzel is magyarázható, hogy ha valaki magyar tulajdonú, kis vagy közepes méretű cégnél indítja pályáját, később sokkal nehezebben helyezkedik el multinacionális vállalatnál, még akkor is, ha személyisége és hozzáállása alkalmassá tenné nagyobb terhelés elviselésére. “A multinacionális cégeknek három nagy előnye is van. Általában tudatosan támogatják alkalmazottjaik karrierjét – azaz folyamatos képzési lehetőségeket biztosítanak, méretüknél fogva pedig arra is alkalmasak, hogy több területet is megmutassanak dolgozóinak” – sorolja a fejvadász. “Gyakornoki programjaik segítségével sokkal könnyebb eldönteni, hogy melyik szakmai úton induljon el alkalmazottjuk.” Érdemesebb ezért egy multinacionális cégtől elindulni, ott megfelelő tapasztalatot szerezni és csak néhány év után “visszaváltani”.
