Gazdaság

Terror-pénzek: új harmincéves háború?

Bush huszonhetes listája a terrorista szervezetek és finanszírozóik vagyonának és számláinak befagyasztásáról csak a kezdete lehet egy hosszú pénzügyi háborúnak. Viszont már maga a lista is 180 fokos kényszerű fordulatot jelent a republikánus kormányzat gazdaságfilozófiájában.

Az ENSZ közgyűlése hétfőn kezdte meg vitáiját a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelemről. Hetvenkét órával korábban a Biztonsági Tanács egyhangú döntést hozott, felszólítván a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a terrorizmus finanszírozását, fagyasszák be a “bűnös” intézmények pénzügyi eszközeit. Sem Oroszország, sem Kína nem élt vétójogával – hiszen maguk is fenyegetve érzik magukat. Az oroszok a hajdani Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságainak fertőzésétől félnek, a kínaiakat távol-nyugati, mohamedán lakta tartományaik nyugtalansága aggasztja.

Az összes szakértő úgy véli, hogy ez a pénzügyi küzdelem nagyon sokáig fog tartani. A New York Times úgy fogalmazott, hogy “ez lehet a XXI. század harmincéves háborúja”.

A XVII. századi eredeti példa legismertebb hadvezérének, Wallensteinnek a szerepét Bush amerikai elnök vállalta, aki a BT-határozat előtt (és nyilván annak befolyásolására) bejelentette: “csapást mértünk a globális terrorhálózat pénzügyi alapjaira”. Az kétségtelen, hogy az amerikai gazdaságtörténetben eddig nem ismert szigorúságú határozatok születtek. Huszonhét terrorista szervezet (és működésükben szerepet játszó személy) vagyonát és számláit fagyasztották be. Ez történik majd azokkal a külföldi bankokkal is, amelyek nem segítik az amerikai pénzügyi hadjáratot. Végül: külön központot állítanak fel további terrorista pénzügyi eszközök felkutatására (Foreign Terrorist Asset Tracking Center).

BIN LADENTŐL ÜZBEGISZTÁNIG. A huszonhetek listájának élén bin Laden szervezete áll. Ezt követi a dzsihadot, azaz szent háborút hirdető, hasonló nevű (egyiptomi, algériai, pakisztáni, malajziai, indonéziai és jemeni) szervezetek sora. A tilalmi listán egy volt szovjet köztársaság, Üzbegisztán iszlám mozgalma is szerepel.

Bush mindezt drákóinak nevezte: “Ez voltaképpen a bűnüldözés tíz legnagyobb közellenségét felsoroló listájának pénzügyi változata. Ha üzletelsz a terroristákkal, nem köthetsz üzletet az Egyesült Államokkal.”

Azt, hogy ez miért válhat a XXI. század harmincéves háborújává, egy új, feltűnést keltő vitairat indokolja. Szerzője, William Wechler 1996 és 1999 között a Nemzetbiztonsági Tanács nemzetközi gazdasági kockázatok osztályának vezetője volt. A listával szerinte nem lehet betömni a terrorizmus finanszírozásának forrásait. A listán szereplőket ugyanis legális iszlám jótékonysági szervezetek, legális üzleti vállalkozások is táplálják. Sőt, az iszlám országokban a legális bankrendszer “alatt” egy teljesen informális, az egész világot átfogó bankhálózat (“havala”) húzódik meg.

A tanulmány szerint Bush “drákói” intézkedései nem elég drákóiak. A szerző azt ajánlja, hogy még teljesebben használják ki a nemzetközi gazdasági szükséghelyzetek kezelésére kidolgozott törvényt (International Emergency Economic Powers Act). Ez lehetővé teszi a kormány számára, hogy kizárjon az amerikai gazdasági kapcsolatrendszerből minden olyan külföldi kormányt vagy intézményt, amely nem megfelelő határozottsággal működik együtt az Egyesült Államokkal a terrorizmus finanszírozási rendszere elleni akcióban, vagy információkat titkol.

ÖNMEGTAGADÓ REPUBLIKÁNUSOK. A tanulmány azt is javasolja, hogy a kongresszus a terroristaellenes harc során nagyobb figyelmet fordítson az amerikai belső pénzpiacra. Terjessze ki a pénzmosás elleni intézkedéseket a részvénykereskedelemre, a brókerházakra, a kaszinókra és a föld alatt működő havala rendszer amerikai pozícióira. A kormány kapjon felhatalmazást nemcsak külföldi, hanem a megalapozott gyanúba keveredett belföldi bankok tevékenységének korlátozására is – méghozzá anélkül, hogy nyilvánosan bizonyítania kelljen azok terrorista kapcsolatait.

Mindez 180 fokos – kényszerű – fordulatot jelent a konzervatív republikánus adminisztráció magatartásában. Sőt, az a sokk hatására voltaképpen kénytelen megtagadni eddigi gazdasági filozófiáját. A szeptember 11-i terrortámadás előtt az adminisztráció ellenzett minden szankciót az úgynevezett adóparadicsomok ellen, s megakadályozta egy olyan törvényjavaslat érdemi tárgyalását, amely ezt javasolta. Most viszont Svájctól a Kajmán szigetekig és az amerikai bankrendszerig olyan mélységű és típusú vizsgálatokat kezdeményez, amelyekért eddig a kongresszus minden amerikai kormányzatot keresztre feszített volna. Ez legalább olyan mélyen mutatja a sokkhatás erejét, mint a fegyveres felvonulás Afganisztán körül.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik