Rendszerint a parlamenti választásokhoz közeledve kezdi el intenzívebben foglalkoztatni a politikusokat a kiugróan magas, ráadásul adózatlanul szerzett jövedelmek megadóztatása. Az 1988-as adóreform óta eltelt több mint egy évtized alatt azonban érdemi előrelépés ez ügyben nem történt. Az adóhatóságnak ugyanis lényegében egy évtizede lehetősége van arra, hogy becsléssel állapítsa meg azon adózó jövedelmét, akinek vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az, amit bevallott. Általános vagyonnyilatkozat hiányában azonban hosszú évekig túl sok energiát nem fektetett az adóhatóság az ilyen típusú vizsgálatokba.
Tipikus esetAz adózó olyan nagy összegben adott tagi kölcsönt saját társas vállalkozásának – 15 millió forintról volt szó -, amitől a bevallott személyi jövedelme igencsak messze esett. Az adóhatóság nyilatkozattételre kötelezte volna, hogy megtudja: miből tellett a nagy összegű kölcsönre. Emberünk azonban az Alkotmánybíróság döntésére hivatkozott, miszerint alkotmányellenes, hogy az APEH bárkit vagyonnyilatkozatra kötelezzen. Ráadásul a “szerencse is a segítségére sietett” az illetőnek: nyereményjátékon a kölcsönnél nagyobb összeget nyert.
SZERENCSÉSEK ORSZÁGA. Az adóhatóságnak kellett volna a bíróság előtt mindent bizonyítani, ami viszont lehetetlen volt – ad magyarázatot Varga Árpád, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) szakmai elnökhelyettese. Az adózók fantáziája ugyanis minden képzeletet felülmúl, amikor arra kell magyarázatot adni, miért tátong óriási szakadék a bevallott, leadózott jövedelme és az életvitelre fordított kiadásai, illetve a vagyongyarapodása között. Az egyik leggyakrabban hangoztatott érv, hogy az adóellenőrzéshez való jog elévülési idejét – 6 év – megelőzően sikerült nagyobb jövedelmet szereznie. A jelenlegi szabályok szerint az adóhatóság ezt már nem ellenőrizheti le.
Gyakori indok az is, hogy külföldi személy, vagy egy távoli rokon adott kölcsön, aminek a vizsgálata – feltéve, ha egyáltalán lehetséges – igencsak meghosszabbítja az eljárást. Nagyon gyakran a szerencsejáték fordította jóra az adózó sorsát – legalábbis az adóhatósági jegyzőkönyvek szerint.
A vagyongyarapodást és a bevallott jövedelmet a világ legtöbb országában összefuttatják, s kemény szankciók várnak azokra, akik valós magyarázattal nem tudják alátámasztani az eltérést – mondja Répássy Csaba, az Ernst & Young Kft. adószakértője. Franciaországban például lényegében a magyarhoz hasonló rendszer működik: ha luxus életvitelét az adózott jövedelmével nem tudja alátámasztani a polgár, akkor az adóhatóság megbecsülheti a jövedelmét és kivethet rá adót is. Az adószakértő szerint a fejlett országokban ezek a vagyongyarapodást ellenőrző vizsgálatok igen hatékonyak az eltitkolt jövedelmek elleni harcban. Az adószakértők túlnyomó többséghez hasonlóan Répássy is méltánytalannak tartja az adózott jövedelemmel alá nem támasztott vagyongyarapodást, éppen ezért semmi kivetnivalót nem talál abban, ha a magyar adóhatóság is megpróbálná ezeket a személyeket alaposabban ellenőrizni.
A vagyon megadóztatására irányuló tervekAntall-kormány
Vagyonnyilatkozat: a jövedelemadó ellenőrzése céljából általános, minden magánszemélyre kiterjedő teljes vagyonbevallás lett volna, ám ezt – jóllehet az adóhatóság a szükséges nyilatkozatok egy részét már ki is nyomtattatta – az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel ellentétesnek találta, s 1993 tavaszán hatályon kívül helyezte az erről szóló jogszabályokat.
Horn-kormány Bár a szocialisták már az 1994-es választási programjukban “vagyonadó jellegű illeték” bevezetését ígérték potenciális választóiknak, minden e tárgyban született kezdeményezés “elhalt”. Erre a sorsra jutott a Horn Gyula által javasolt egyszeri vagyonadó, vagy a Békesi László nevéhez kapcsolódó vagyonnövekedési adó éppúgy, mint a Bokros Lajos által dédelgetett ingatlanadó ötlete is.
Orbán-kormány A legnagyobb kormánypárt választási programja nem beszélt vagyonadóról. Egyetlen halvány, vagyonadó “jellegű” kezdeményezés volt kormányzati részről még 1998-ban, amikor is azt javasolták, hogy az önkormányzatok a jövőben ne az alapterület vagy a korrigált forgalmi érték alapján vethessék ki az építmény-, illetve a telekadót, hanem vezessék be az úgynevezett értékalapú adózást. A kormány visszavonta javaslatát.
TÖBB-KEVESEBB SIKER. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a magyar adóhatóság az utóbbi két-három évben – több-kevesebb sikerrel, de – újra próbálkozik a vagyongyarapodás ellenőrzésével. Tény, hogy hatalmas energiákat nem fektetnek az ilyen típusú vizsgálatokba – inkább más, ennél jóval hatékonyabb adóellenőrzéseket végeznek, tekintve, hogy a befektetett ellenőrzési kapacitás megtérülése kérdéses e területen. Ez azonban egy csapásra megváltozhat, ha a parlament elfogadja az APEH által kezdeményezett törvénymódosítást.
A törvényhozás előtt lévő pénzügyi csomag ugyanis szokatlan jogosítvánnyal ruházná fel az adóhatóságot a vagyongyarapodásos vizsgálatoknál. Ez lényegében azt jelentené, hogy ezekben az esetekben megszűnne az adómegállapításhoz kapcsolódó, törvényben meghatározott 6 éves elévülési idő, s helyette az adóhatóság korlátlan ideig kutakodhatna visszamenőleg a magánszemély “életében”. Ennek csupán annyi lenne a feltétele, hogy ellenőrzése során az adózó azt állítsa – miként azt a gyakorlatban igen gyakran meg is teszi -, hogy vagyongyarapodásának forrása akkora tehető. A törvénymódosítás nagy segítséget jelentene az adóhatóságnak, hiszen így az adózók többségének a hivatkozási alapja lehetetlenülne el. Répássy megérti az adóhatóság “óhaját” – tekintve, hogy egy már működő rendszerben lehet némi indokoltsága annak, hogy annak is utána lehessen nézni, mi történt 10 éve -, azonban kétségei vannak arról, meg lehet-e engedni ilyen jogbizonytalanságot.
A vagyongyarapodásos vizsgálat1.
Az adóhatóság tudomására jut, hogy “Vagyonos Vilmos nagy lábon él”: több házat vett, van egy-két balatoni nyaralója, állandóan cserélgeti autóit is, na és persze vitorlása is van.
2. Megkezdődik a hatósági vizsgálódás: megnézik visszamenőleg az adózó adóbevallásait, a földhivatalnál az az ingatlanjait, s ha úgy találtatik, hogy az adózó vagyona nem áll arányban az adóbevallásában szereplő jövedelmével, akkor szja-ellenőrzést tartanak nála.
3. Az ellenőrzés során az adóhatóságnak meg kell állapítania, hogy a feltárt vagyongyarapodáshoz szerinte mennyi pénz kellett, az adózónak pedig hitelt érdemlően bizonyítania kell gazdagodásának forrásait. (Ha például egy éve 30 millióért vett egy nyaralót az adózó, de az adóbevallásaiban minden évben 2-3 millió forintos jövedelemről vallott, akkor nyilatkoznia kell, hogy a jövedelemkülönbözet miből származik.)
4. Ha az adózó csak 20 millió forint jövedelmet tud hitelt érdemlően igazolni, akkor 10 millió forint adóhiány keletkezik, amit jegyzőkönyvbe foglal a hatóság.
5. A jegyzőkönyvhöz az adózó észrevételt fűzhet, amelyet az adóhatóság vagy elfogad, vagy nem, ezen döntését ugyancsak indokolnia kell. Az adóhatóság ezt követően határozatban megállapítja a 10 millió forintos adóhiányt, mégpedig úgy, hogy azon évek adóját növeli meg, amelyekre nézve bizonyítani tudja a jövedelemeltitkolást.
6. A határozat ellen többféle jogorvoslat létezik: a másodfokú adóhatósághoz lehet fordulni, s persze bíróságra is lehet menni.
ELHÁRULTAK AZ AKADÁLYOK. Információink szerint kezdetben hasonló kételyeket támasztottak a pénzügyi tárca által kezdeményezett törvénymódosítással szemben az igazságügyi minisztérium szakértői is, ám végül is a pénzügyesek “győztek”. Szerintük az adóellenőrzéshez való jog elévülési idejének ilyen esetekben történő meghosszabbítása sem alkotmányellenes helyzetet, sem jogbizonytalanságot nem teremt.
Az olykor felhangzó “politikai lózungok” ellenére sem sikerült a rendszerváltás óta egyetlen kormánynak sem valamilyen módon megfogni az adózatlan jövedelemből gyarapodó vagyonokat. Minden korábbi próbálkozás kudarcba fulladt (lásd külön). Legutóbb Simicska Lajos, az Orbán Viktor miniszterelnök által erőteljesen támogatott egykori APEH elnök sem tudta keresztülvinni akaratát, az általános vagyonnyilatkozat bevezetését.
Az adóhatóság egyébként Csúcs László kisgazda képviselő “noszogatásának” nyomán 3 éve kezdett újólag vagyongyarapodásos vizsgálatokat végezni. Megyénként évente 2-3 ilyen jellegű ellenőrzést végeznek, tavaly összesen 63-at, az idén augusztus végéig pedig 67-et. Ezen vizsgálatoknál gyakran közérdekű bejelentés – “jó” szomszéd vagy barát, versenytárs közlése – alapján kezd kutakodni a hatóság. Az ellenőrzésre történő kiválasztásnál figyelembe vesznek még olyanokat, hogy hiteligénylés esetén milyen ingatlanokat jelölt meg az adózó fedezetül (ezeket az adatokat a bankok általában kiadják az adóhatóságnak), vagy hogy a földhivatalok az adózó milyen ingatlan adásvételéről tudnak. Az adóbevallások adatai és a kontrollinformációk feltűnő eltérése, sőt a cégnyilvántartás adatai alapján is indult már vagyongyarapodásos vizsgálat. A találati arány nem rossz az ilyen jellegű vizsgálatoknál, vagyis amikor valamilyen problémát fed fel a hatóság: ebben az évben a vizsgált személyek több mint 80 százalékánál bukkantak szabálytalanságra, s emiatt több mint 310 millió forint nettó adóhiányt állapítottak meg. Érdekesség, hogy a kisebb összegű megállapításokat – 1-2 millió forintig – általában kifizetik az adózók (Varga Árpád szerint örülnek, hogy ennyivel megúszták), s csak az ennél nagyobb összegű adóhiányok kerülnek bíróságra. A “csúcs” adóhiány, amit ilyen vizsgálatoknál ez idáig megállapított az APEH 70 millió forint – ekkora tétel már egy közepes méretű cégnek is “dicséretére” válna.
