Az Aranypók nyáron kivonult a parkettről, hosszú idő után először nem kell negyedéves jelentést tennie. Milyen érzés?
– Fantasztikus… De félre téve a viccet: a tőzsdei részvétel jó néhány nagyon szigorú megkötéssel járt, ezek egyike a jelentéstételi kötelezettség volt. Mégis mindig büszkén hirdettem, hogy az Aranypókot jegyzik a pesti börzén. Úgy éreztem, egy exkluzív klub tagja vagyok, s bár csak B kategóriás volt a részvényünk, bizonyos szempontból egy körbe tartoztunk a Matávval és a Mollal. Most azonban kifejezetten boldog vagyok, hogy nem kell részt venni az értéktőzsde életében, amely elitklubból agonizáló vállalkozássá vált. Bár a kivonulásunknak más indoka volt, azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt a kivezetés.
– Ezek szerint azt gondolja, hogy a pesti tőzsde menthetetlen?
– Életfelfogásom, hogy mindent keresztül lehet vinni, csak akarni kell. A kormány, amely számos esetben tett tanúbizonyságot arról, hogy a számára fontos kérdéseket megoldja – például az autópálya esetében, de említhetném a sávszélesítést is -, szerintem nem tartja fontosnak a börze megmentését. Persze ez már régóta megfigyelhető a politikusok körében. Békesi László kezdte megnehezíteni a tőzsde helyzetét, amikor ahelyett, hogy ösztönözte volna az ilyen típusú befektetést, inkább megpróbált minél többet elvenni azoktól, akiknek sikerült valamit elérni a börzén. Utódai ebben követték.
– A tőzsde mostanában kétségkívül kis hírértékkel bír, a lapok hasábjait az utóbbi napokban az ünnepek – augusztus 15-e és 20-a – uralták. Mit szól a kormány tervéhez, hogy Nagyboldogasszony napja legyen munkaszüneti nap?
– A magam részéről örülök annak, hogy van mit ünnepelnünk, kevés nemzet mondhatja el magáról, hogy ezerévesek az ereklyéi. Ha a kormány szerint ez előtt új munkaszüneti nappal kell tisztelegnünk, akkor azzal is egyet értek. Mellékesem emlékeztetnék rá, hogy Európa-szerte a munkaidőalap csökkentésére keresnek megoldást, s ez annak jó eszköze. Viszont azt nem szeretném, ha ebből egy újabb bevásárlónap válna. Amikor munkaszüneti napot tartunk, akkor ünnepeljünk és ne shoppingoljunk.
– Az ilyen ünneplések ára nem zavarja Önt?
– Hátsó szándék vezet mindenkit, aki a nemzeti ünneplések árát firtatja. Amerikában senki nem akad fenn azon, mennyibe kerül a július 4-i megemlékezés, és Franciaországban sem számol senki utána, mennyit fogyasztanak a trikolór színeit égre festő Mirage-ok. Ha van mit ünnepelnünk – márpedig szerintem van -, akkor meg kell tanulni azt nagyvonalúan tenni.
– Csakhogy a korrupció, amit az ellenzék az ünneplések, vagy a vadászgép-tender mögött gyanít, nem része az ünneplésnek…
– Ahol a világon vadászgépek beszerzéséről döntöttek, mindig elhangzott a korrupció vádja. Japánban és Olaszországban ezek be is igazolódtak. Miért lennénk akkor mi kivételek? Kevés a gyártó e piacon, fontosak a megrendelések, ezért mindenki minden eszközt megpróbál bevetni. Szerintem azonban felesleges a tülekedés, a NATO-tagságunk ára lesz az is, hogy amerikai gépeket veszünk. A korrupciós vádak pedig a korán megkezdődött választási harc miatt szaporodtak el ennyire.
– Azt mondta beszélgetésünk elején, hogy bármi megvalósítható, csak akarni kell. A kormány a magyar foci talpra állítását igazán akarja, de ez – a német meccs után kijelenthető – nem igazán sikerül…
– Hosszú időbe telik, amíg újra világszínvonalú lesz a magyar labdarúgás. Nem értek ugyan a focihoz, de azt látom, hogy tehetséges játékos van elég, a probléma nem ebben keresendő. Sajnos sokan érdekeltek abban, hogy az átláthatatlan viszonyok fennmaradjanak a sportpályák környékén. S amíg ez így van, nem lehet magyar fociról komolyan beszélni. Idővel azonban beérnek a kezdeményezések.
