A forint árfolyamsávjának váratlan kiszélesítése – a forint árfolyamtrendjét illető korábbi évtizedes beidegződések és a hivatalos szervek többszöri éberségelaltató nyilatkozatai miatt – hidegzuhanyként érte a gazdálkodókat.#<# A várható fejleményeket előzetesen sem a döntéshozók, sem a szakértők nem adták elég hangosan és egyértelműen a témában zömmel járatlan exportőrök tudtára. Így az érintettek a forintárfolyam erősödését kiszámíthatatlan elemi csapásként élték meg, nagyon hasonlóan a Bokros-csomag keretében bevezetett vámpótlékhoz - akkor viszont az importőrök fizették meg közvetlenül a megszorító intézkedések árát.
RÉSZVÉTLENSÉG. A mostani erősödés vesztesei elsősorban a nettó exportőrök, illetve a külföldről turistákat fogadó idegenforgalmi cégek, elsősorban magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások, összességében mindazok, akiknek költségei forintban merülnek fel, miközben árbevételük devizában keletkezik. Hozzá kell tenni, hogy korábban ők voltak a – persze sokkal kiszámíthatóbb – forintgyengülés haszonélvezői is, ez azonban csak részben teszi elfogadhatóvá, hogy a pénzügyi vezetők többsége részvétlenül szemléli az exportőrök vergődését.
Néhány ágazatban (a mezőgazdaságban, a textiliparban) az év eleji kötelező minimálbér-növekedéssel együtt a sokk már több a soknál, ezen ágazatokban a puszta létért való küzdelemben villámgyorsan kiderül, hogy a forint “tényleges piaci” ára mellett is képesek-e nyereségesen gazdálkodni.
A közeljövőben aligha kell számítani a forint tartós gyengülésére. Így aztán biztos, hogy miként korábban az importőröknek, úgy most már az exportőröknek is kockázati tényezőként kell kezelni az árfolyamváltozást az üzletkötések, lebonyolítások során. Ezért nekik is meg kell ismerniük ezen kockázatok kivédésének módjait.
Az exportőrök jelenlegi teendői két részre bonthatók abból a szempontból, hogy tűzoltó jellegű, vagy hosszú távú feladatról van-e szó. Leggyorsabban most a veszteségcsökkentés különféle lehetőségei adódnak. Mindenekelőtt a már megkötött exportcélú beszerzési és exportértékesítési szerződéseket érdemes módosítani – ennek lehetősége persze függ a vállalat piaci pozíciójától és vezetői tárgyalási képességétől.
Egy másik veszteségcsökkentő lehetőség a gyors és erős lobbizás a kormányzatnál annak érdekében, hogy kompenzálják az előre látott és vélhetőleg figyelembe is vett veszteségeket – lehetőleg minél inkább normatív módon. Nem volna szerencsés, ha “elülne a vihar” és elsikkadnának az egyébként is homályos ígéretek, végső soron jóvátehetetlenül ellehetetlenítve konkrét üzleteket, illetve cégeket. A nemzetközi megállapodások előírásait is figyelembe vevő sokféle, összehangolt kéréssel kell az exportőröknek, illetve érdekképviseleti szerveiknek a kormányzathoz fordulni. A kompenzációra számtalan lehetséges eszköz adódik: így például adó-visszatérítés, beruházás-könnyítés, termeléskorszerűsítési támogatás, hitelkedvezmények, kedvezőbb exporthitel-biztosítás, kollektív exportösztönzés. Későbbi cél lehet ezeknek a támogatásoknak az állandóvá tétele. A gyors és erős érdekérvényesítés nem csak a kompenzáció nagyságát, hanem annak ágazatok, cégek szerinti elosztását is befolyásolja.
Hosszabb távon más lehetőségek is adódnak az árfolyamveszteség kivédésére. Az exportőröknek a forintárfolyam szempontjából is olyan beszerzési “tükörszerződéseket” kell kötniük, amelyeknél az áru-, illetve anyagbeszerzésnél a devizaárfolyam-változást árképző tényezőként figyelembe veszik.
A költségek csökkentésének, illetve áthárításának kényszere – természetesen kinek-kinek tárgyalási pozíciójától függően – a munkabérek, továbbá az anyag- és egyéb működési költségek lefaragása irányába hat. Ennek nem fognak örülni a munkavállalók még akkor sem, ha megtudják, hogy munkabérük már többet ér – persze csak külföldön. Felmerül az olcsóbbodó import mint beszerzési forrás piacterelő hatása is.
KOMPENZÁLÁS. A kis- és középvállalkozások ritkán vannak abban a helyzetben, hogy külföldön árnövekedést tudjanak elérni – persze ezt is meg kell próbálni, miként új piacokat is érdemes felfedezni. A világpiacon kicsi, de itthon domináns eladók az exportárbevételük csökkenését belföldi áraik növelésével tudják kompenzálni.
Végül felmerül az árfolyam-biztosítások lehetősége is: néhány millió forintos, rendszeres szállításoknál már megéri, a szolgáltatók fel is készültek rá. A kis- és középvállalkozások azonban nem akarnak és nem tudnak ezzel is foglalkozni. Szállítmányaik kisebb értékűek és rendszertelenebbek, mint a nagy exportőröké. Nem értenek az árfolyamkockázatok kezelésének technikáihoz, “csípőből” drágállják e szolgáltatásokat, továbbá bürokratikusnak tartják az ezeket kínáló intézményeket. Minthogy azonban az exportőrök a jövőben még összetettebb piaci hatásoknak lesznek kitéve, megkerülhetetlen, hogy ehhez maguk is aktívan alkalmazkodjanak.
