Vértes Árpád, Hévíz polgármestere egyáltalán nem büszke arra, hogy minden igyekezete ellenére kihagyják városa híres fürdőjének európai színvonalúvá alakításából. Tavaly Hévíz 1,8 milliárd forintos költségvetéséből 120 millió forinttal, a későbbiekben pedig az idegenforgalmi adóbevételek 20 százalékával akarta a képviselő testület támogatni a szemmel láthatólag az állami egészségügy egyéb létesítményeihez hasonlóan lepusztult kórházat. Ott azonban nem kértek a segítségből. Ezért aztán a város 750 millió forintért inkább saját termálkúttal rendelkező szállodát vásárolt.
VÉSZHARANGOK. Pedig a hévíziek úgy érzik, elkelne a segítség. A tó és a kórház körül egymást érik a botrányok. Holott a helyi talponállók törzsközönsége szerint a szaftosabb történetek még ki sem pattantak. Természetesen mindenki aggasztónak tartja, hogy a tó forrásának vízhozama többéves szünet után 2000-ben ismét csökkenni kezdett, s a nyáron jó esetben 33-35 Celsius fokos termálvíz lehűlésének érzékeléséhez már hőmérőre sincs szükség: a visszatérő fürdőzők a bőrükön érezhetik a különbséget. A hideg sörük mellett tanakodók azonban tudni vélik azt is, hogy a tó állapotának romlásáért nem csupán a fürdő és a város vészharangokat kongató vezetésének hivatalos magyarázataiban szereplő okok a felelősek. A kedvezőtlen változások felgyorsulásához a pletykák szerint hozzájárulhatnak a – minden felhasználó, így a hévízi kórház számára is csak meghatározott kontingensekben hozzáférhető – termálvíz körüli panamák is.
GyógyfejlesztésekSÁRVÁR.
Vörös Imre, a Széchenyi-terv pályázatán részt vevő Sárvári Gyógyfürdő Kft. ügyvezető igazgatója szerint a gyógyászati kapacitás bővítése azért indokolt, mert egyrészt az egészségbiztosító jóval több beteget küldene hozzájuk, mint amennyit el tudnak látni, másrészt az ottani gyógyvíznek jó a híre. “Zöldmezős beruházással osztrák színvonalú fürdőt alakítunk ki, megjelenésében és szolgáltatásaiban egyaránt” – hangsúlyozza Vörös Imre, hozzátéve, hogy létezik a településen és környékén egy vállalkozói kör, amely Ausztriába jár fürdőzni. Az ipari parkban működő cégek alkalmazottaira és vendégeire ugyancsak számíthatnak, csakúgy, mint a közeli autó- és motorpályán rendezett versenyek feleségükkel, gyermekeikkel érkező résztvevőire és látogatóira. Októberben megtörténhet az alapkő-letétel, s ettől számítva 14 hónap alatt megépülhet a létesítmény. Az üzemeltetőnél azzal számolnak, hogy a nyitás utáni évben 300 ezren váltanak jegyet, s ez a szám néhány esztendő alatt a duplájára emelkedik, melyben azért is bíznak, mert tavaly 160 ezren keresték fel a fürdőt, s az eddigi adatok alapján idén 200 ezer vendégre számíthatnak. A megnövekedett forgalmat nem győzné szálláshellyel a város, ám több hazai befektető is jelezte, hogy hotelt építene.
EGER. Egerben a strand területén lévő törökfürdőt – amelyben eddig csak a kórház betegeit gyógyították – hamarosan a közönség számára is megnyitják. A város Széchenyi-pályázatát is pozitívan bírálták el, ám a megyeszékhelyen további “gyógyvizes” fejlesztéseket terveznek. Az egerszalóki önkormányzattal a közeljövőben pályázatot írnak ki befektetőknek az Egerszalók határában lévő forrásokra épülő komplexum megvalósítására. A tulajdonosok gyógyszállót, kempinget, nyitott és zárt medencét, strandfürdőt és tavat képzelnek el 18 hektárnyi területen. “A Makovecz-uszoda létesítésére 2,2 milliárd forintot költöttünk, s a működtetése évente 120 millióba kerül. A bővítés után egész évben nyitva tartó termálfürdő viszont számításunk szerint 30 millió, az uszoda melletti gyógykomplexum pedig 50 millió forint bevételt hoz majd. Most már előnyben részesítjük a pénztermelő projekteket” – mondja Nagy Imre polgármester.
BÉKÉSCSABA. A város a turisztikai fejlesztésekben látja a felzárkózás egyik lehetséges módját. A strandot tápláló forrásukat gyógyvízzé minősítették az elmúlt év végén, s ennek kihasználása végett most egymilliárd forintos beruházásba fogtak. Ám nem csupán ezzel kívánnak turistacélponttá válni. A környék természeti értékei – például a Körösök mente – vonzerőt jelenthetnek, s a megyeszékhely több településsel összefogva osztrák mintára natúrparkot szeretne kialakítani. Kerékpárutakat is építenének, s a lovas turizmus fejlesztésében is látnak fantáziát.
HŐGYÉSZ. A Tolna megyei településen még termálvíz sem volt, amikor a magánkézben lévő Hermelin Termál Kastélyszálló Rt. egészségturisztikai központ kialakításába fogott. A helyi XVIII. századi Apponyi-kastély parkjában a fúrás eredménnyel járt, s jelenleg a víz bevizsgálásával és gyógyvízzé minősítésével párhuzamosan a medencéket is építik. A kastély főépületében szeptemberig 25 kétágyas szobát és 5 négyágyas apartmant hoznak létre.
Akárhogy is, a polgármesteri hivatalban és a tóvédők egyesületében egyaránt egy hévízi kormánybiztos kinevezését szorgalmazzák. Szerintük a minden helyi érdektől független biztos talán képes lenne objektívan megítélni, milyen intézkedésekre lenne szükség az 1988-ban 2 milliárd dolláros üzleti értékűre becsült hévízi tó megmentéséhez.
A városban jobbára mindenki csak találgat. Vértes Árpád polgármester sem tud semmi biztosat, de úgy érzi, a tó vízszintjének csökkenése és vizének lehűlése a környező települések új termálkútjaival is összefügg. A vízügyi szakemberek szerint a Pápától a szlovén határig egységes vízrendszerbe tartozó területen az utóbbi hónapokban számos új termálkút létesült a Széchenyi-terv pályázati forrásainak felhasználásával. A polgármester elsősorban azt sérelmezi, hogy az új fürdők létesítése előtt Hévíz vezetésével senki nem egyeztetett. Hegedűs Mihály hévízi országgyűlési képviselő hiába kért magyarázatot a szerintük a város és ezzel az ország érdekeit is figyelmen kívül hagyó fejlesztésekre. Az illetékes minisztériumoktól nem kapott egyértelmű választ arra, hogy az új kutak fúrásának engedélyezésénél tekintettel voltak-e a veszélyes helyzetben lévő hévízi termálforrásokra.
VESZÉLYBEN. Hévízen természetesen igyekeznek egyértelművé tenni: a környező településeken megindult ambíciózus fejlesztésekkel elvben nincs problémájuk. Csupán azt szeretnék elérni, hogy a terület természeti értékeit veszélyeztető beruházásokra sehol ne kerülhessen sor. Vértes Árpád maga is részt vett a tüntetéseken a nyolcvanas években, amikor a szomszédos bauxitbányák karsztvíz-kiemelésének növekedése miatt a hévízi tó vízhozama a másodpercenkénti 600 literről 300 liter alá csökkent. Akkor győztek: a bauxitbányákat 1990-91-ben bezárták. A tó megmenekült. Az 1998-ban 75 százalékos támogatottsággal másodszorra is polgármesterré választott helyi vállalkozó éppen ezért nem hajlandó ölbe tett kézzel végignézni városa termálforrásainak tönkretételét.
A vízügyi szakértők állásfoglalása alapján elfogadja, hogy a távolabbi településeken létesült, kis mennyiségű termálvizet kiemelő kutak csekély hatással vannak a hévízi tó vízhozamára, hőmérsékletére. Azt viszont érthetetlennek tartja, hogy az alig egy kilométerre fekvő Alsópáhokon termálkutat fúrnak az ottani gyógyszálló számára. Szerinte a gyógyulni vágyók onnan akár busszal is percek alatt elérhetik a hévízi fürdőt. A csupán a strandolás kedvéért érkezőknek pedig nem kell feltétlenül termálvízben lubickolniuk. Már csak azért sem, mert a hévízi tó zsúfoltsága ma már a víz minőségén is érezhető.
Alsópáhokon nem értik, miért bántja a hévíziek önérzetét a faluban felépült gyógyszálló másodpercenként egy literes kapacitású, még el sem készült termálkútja. Lázár László alsópáhoki polgármester szerint Zala megyében lényegében bárhová lépnek, feltör a melegvíz. A területen legalább 160-180 lefojtott termálforrást tartanak nyilván. Abban pedig nem lát semmi kivetnivalót, hogy a vízügyi hatóságok engedélyeinek birtokában ezek némelyikét használatba veszik. Az alsópáhoki Kolping Családi Hotel a szükséges vízügyi engedélyeket éppen úgy beszerezte kútja fúrásához, mint a település önkormányzatáét. Így az engedélyezett napi 90 köbméteres mennyiségben akár már most is kiemelhetné a termálvizet. Alsópáhok polgármestere furcsállja, hogy a településükön megindult fejlesztést Hévízen érthetetlennek tartják. Szerinte Alsópáhoknak akkor sem kell egyeztetnie a saját portáján zajló beruházásokat a szomszédos fürdővárossal, ha történetesen termálkutat fúrnak.
VÍZHASZNÁLÓK. A vízügyi hatóságoknál sem értik a hévízi aggodalmakat. A Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság illetékesei már korábban egyértelművé tették, hogy a Hévíz szomszédságában fúrt három új kút másodpercenként együttesen 3 literes vízkitermelési kapacitása nem jelent veszélyt a fürdővárosra nézve. Még akkor sem, ha a szakértők is kénytelenek elismerni, hogy Hévíznek minden liter elvesztett víz hiányzik. A tó állapotának megőrzéséhez ugyanis másodpercenként legkevesebb 450 literes vízhozamra lenne szükség, szemben a jelenlegi alig 400 literessel. A szakértők ehhez hozzáteszik azt is, hogy miközben egy évtizeddel ezelőtt a tavat megmentő győzelemként élték meg a bauxitbányák bezárását, ma már látszanak az ebből adódó gondok is. A bányák vízkiemelésének megszűnése után a hévízi tó hidegvíz forrásainak vízhozama megnőtt. Ez pedig hozzájárul a tó vizének lehűléséhez.
Már megszokta, de még mindig nem érti a hévízi aggályokat Horváth Tihamér, a kehidakustányi fürdő tulajdonosa. Az építési vállalkozó az 1997 óta működő fürdő 2,4 milliárd forintos fejlesztéséhez a Széchenyi-terv pályázatain először 150 millió forintos, majd további 640 millió forintos támogatást nyert el. A Vízügyi Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) júniusban elkészült tanulmányával a kezében biztos benne, hogy Kehidakustány fürdőjének fejlesztését Hévízen nem érzik meg. A bővítés hatására ugyanis a fürdő vízfelhasználása a másodpercenkénti 0,58 literről 0,97 literre emelkedik. De nem érti a hévíziek érvelésében felfedezhető ellentmondásokat sem. A fürdővárosban egyszer azért támadják az új fürdők gondolatát, mert szerintük ezek csökkentik a hévízi források vízhozamát, és jobbnak látnák, ha a gyógyulni vágyók továbbra is Hévízen vennék igénybe a gyógykúrákat. Másrészről a tó vízminőségének romlásáról és egyre zsúfoltabbá válásáról panaszkodnak.
Gyógyír a gyógyvíz? A kormány július végén 10 milliárd forinttal megemelte a Széchenyi-terv azon 18 milliárd forintos turizmusfejlesztési keretét, melyet a termálfürdők fejlesztésére, s a hozzájuk kapcsolódó kereskedelmi szálláshelyek kialakítására használhatnak fel a pályázók. A szaktárca ugyanakkor rendkívül optimista: ettől az intézkedéstől azt várja, hogy a turizmus tavalyi 3,7 milliárd eurós bevétele tíz év alatt a négyszeresére, foglalkoztatottainak száma pedig a duplájára emelkedik, s a gazdasági növekedés egyik hajtóerejévé válik.
A kormányzati elképzeléseknek ugyan alapot ad, hogy Magyarország a gyógyvizek terén világviszonylatban is páratlan adottságokkal büszkélkedhet – hazánk területének 80 százalékán találhatók hévízforrások -, ám a Matolcsy György által kitűzött 15 milliárd eurós forgalom Ausztria tavalyi turisztikai bevételének felel meg, ahol egy külföldi átlag 600-700 eurót költ. Ezzel szemben nálunk mindössze 120 eurót hagy egy turista. A gazdasági miniszter szerint a múlt évi osztrák eredmény a turisták által Magyarországon töltött idő és az itt elköltött pénz megduplázásával érhető el.
Eközben a Széchenyi-tervtől és egyéb állami programoktól függetlenül is történtek beruházások ebben a szférában. Az ötcsillagos budapesti Hotel Aquincum felújítása, korszerűsítése nemrég fejeződött be, s a szállodának kiterjedt visszatérő vendégköre van. Boruzs Edina, a szálló kommunikációs igazgatója arról számolt be, hogy az idősebb korosztály gyógykezelésre jár hozzájuk, a 40 év alattiak pedig a wellness, fitness szolgáltatások miatt, fogyókúrákra, aromakúrákra, rekre- ációs, relaxációs kezelésekre.
K. Tóth László
A Hévízen bekövetkezett vízhozam-csökkenéséért Vasas Anikó, Nemesbük polgármestere szerint az új termálforrások nem kárhoztathatók. A három forrás közül kettőből ugyanis eddig egyetlen liter vizet sem emeltek ki. Az alsópáhoki termálforrás fejlesztése még tart, Nemesbükön pedig csupán egy régóta meglévő úgynevezett figyelőkút használatára adnak elvi lehetőséget a szakhatósági engedélyek. A polgármester szerint Hévíznek másfelé kell keresnie problémái okozóját.
OKOK. Hogy merre, arról a hévízieknek is vannak elképzeléseik. Rábai József, a Hévízi Tóvédő Egyesület elnökhelyettese mindenesetre szeretné, ha a hévizi tó regenerálódási folyamatában bekövetkezett jelenlegi romlási tendencia ok-okozati összefüggéseit átfogó tanulmányban mielöbb feltárnák.
Balogh István, a tóvédő egyesület elnöke szerint egyelőre nincs szó arról, hogy Hévíz végveszélyben lenne. De nem tagadja, a helyzet romlásának jelei ma már egyértelműen érzékelhetők. Az egyik legszembetűnőbb változásra, a hévízi tó jellegzetes ködsüvegének jó egy évtizeddel ezelőtti eltűnésére magyarázatot ad a tóval szomszédos védőerdő egy részének kivágása, illetve a városban zajló magasépítkezések nyomán megváltozott széljárás. Márpedig az a szél, ami elviszi a ködöt a tó fölül, a vizet is hűti. Sokan úgy vélik, az egyre szaporodó problémák kialakulásában nagy szerepe van annak is, hogy az egymás után létesülő és egyre több vizet igénylő gyógyszállóknak és az állami kórháznak évente összesen 1 millió köbméter vízen kell megosztoznia. Ez pedig jelenleg nem elég. A helyi híresztelések szerint egyes, saját termálkúttal nem rendelkező szállodák a vízforrásokra épült létesítményektől próbálnak vizet szerezni. Ha legálisan nem megy, előkerülnek az intézményvezetők személyes érdekeltségeire alapozó ajánlatok is. Évi néhány tízezer köbméter termálvíz átadásáért a hírek szerint a hivatalosan kiszámlázott ár felett még legalább 4-5 millió forint gazdát cserél.
Az egyre növekvő igényeket jelzi az is, hogy 2000-ben a hévízi gyógyfürdőkórház a számára engedélyezettnél 23 százalékkal, 106 ezer köbméterrel több termálvizet használt fel. Vancsura Miklós, a kórház főigazgatója a többletfelhasználást nem is próbálja tagadni. Jelezte: a felelősség megállapítására belső vizsgálatot rendelt el. Az évekkel ezelőtt meghatározott 453 ezer köbméteres kontingenshez képest mért túlfogyasztást szerinte a gyógykezelések számának emelkedése indokolta. Emellett a többletfelhasználáshoz technikai problémák is hozzájárultak.
A főigazgató szükségesnek tartja a kórház számára előírt vízkontingens bővítését. Ezzel együtt véleménye szerint az idén nem lépik majd túl az intézmény számára előírt kvótát. Hogy ez így lesz-e, ma még korai lenne vitatni. Mindenesetre a hírek szerint a gyógykórház az idei első negyedévben 36 százalékkal lépte túl az időarányos kontingensét. A kórházban pedig azt hallani, hogy a termálvíz felhasználását mérő órákat az intézmény vezetése lecseréltette.
