Érzékeny politikai vereséget szenvedett el tavaly decemberben Brigita Schmögnerová, a baloldali érzelmű szlovák pénzügyminiszter. Hiába követett el hónapokon át mindent annak érdekében, hogy megtartsa állami kézben a “jó öreg” takarékpénztárt, a Slovenská sporitelnát. Az ambiciózus pozsonyi privatizációs program keretében, hosszú évek vajúdása után, ez a bank is gazdára talált. Mégpedig a múlt év végi kormánydöntés értelmében az idén márciusban a pénzintézet 87 százalékát nem is szlovák, hanem külföldi vevő, az osztrák Erste Bank szerezte meg 25 milliárd koronáért (521 millió dollár) – az ugyancsak osztrák Bank Austriát és az olasz UniCreditót maga mögé utasítva.
A cseh testvérintézményt, a Ceská sporitelnát alig egy évvel korábban, 2000 februárjában megvásárló Erste Bank a jelek szerint nem csinált rossz üzletet. Szlovákiában jelenleg 23 pénzintézet működik, 20 bank és 3 ingatlan-takarékpénztár. Ezek, a szlovák jegybank jelentése szerint, az idei első félévben öszszesen csaknem 9 milliárd korona, azaz mintegy 54 milliárd forint nyereséget termeltek. E profit több mint felét pedig két bank, az említett Slovenská sporitelna, valamint a Vseobecná úverová banka (VUB – Általános Hitelbank) produkálta. Az előbbi 2,58 milliárd, míg utóbbi 2,79 milliárd koronával vette ki a részét a bankszektor összesített nyereségéből.
LÁTVÁNYOS FORDULAT. Pozsony méltán lehet büszke a 9 milliárdos banki profitra, elvégre 1998-at a szlovákiai pénzintézetek még több mint 4 milliárd koronás veszteséggel zárták, sőt a tavalyi első félév is 613 milliós deficitet hozott. Azóta viszont látványos a fejlődés. A bankok mérlegfőösszege 2001 júniusának végén 866 milliárd koronát tett ki, 68 milliárddal többet az egy évvel korábbinál. Ez a különbség szinte teljes mértékben az ügyfelek betétállományának növekedéséből származik: a 2000 közepi 496 milliárd koronához képest a betétek értéke ekkorra elérte az 564 milliárd koronát.
Érthető tehát, hogy a legtöbb szlovákiai bank iránt megélénkült az érdeklődés. A 6,37 milliárd koronás alaptőkéjű takarékpénztár után júniusban a kétszer akkora, 12,98 milliárdos alaptőkével rendelkező VUB is elkelt: a pénzintézet 91 százalékos részvénycsomagját az olasz Intesa Bci szerezte meg – ugyancsak 25 milliárd koronáért.
KÉTTAGÚ ÉLBOLY. Ez a két bank egyébként gyakorlatilag uralja a szlovák pénzpiacot, alaptőkéjük magasabb, mint az összes többi pénzintézeté együttvéve. A Slovenská sporitelnának országszerte 38 kirendeltsége és 504 bankfiókja van, a VUB-nak pedig 39 kirendeltsége és 191 bankfiókja, azaz Szlovákia településeinek csaknem egyharmadában vannak jelen. Emellett már külföldön is működnek kirendeltségeik: a takarékpénztárnak Csehországban és Horvátországban, a hitelbanknak pedig ugyancsak Csehországban, illetve Moszkvában, Londonban és Sanghajban. Mindkét, eddig állami kézben lévő bank jelentős szerepet játszott a szlovákiai privatizációban. A Slovenská sporitelna a mai napig 30 vállalat és biztosítótársaság résztulajdonosa, a VUB pedig 24 cégben van jelen, egyúttal 50 százalékos tulajdonosként a legnagyobb szlovák ingatlan-takarékpénztárt, a 30 százalékban osztrák, 20 százalékban pedig német kézben lévő VUB Wüstenrotot is működteti.
E két legnagyobb pénzintézet magánosításával Szlovákia kis híján a bankprivatizáció végére ért. Ami persze nem is oly nagy teljesítmény, hiszen az eredetileg állami kézben lévő 8 bankból hármat, a Polnobankát, a Tatrát, és a Devín bankot még a 90-es évek elején, Csehszlovákiában, a bankprivatizáció első hullámában magánosították, a Ceslovenska obchodna banka pedig cseh fennhatóság alá került. Az önállósuló Szlovákiára így már csak négy állami pénzintézet maradt, s a Slovenska sporitelna és a VUB eladásával így ma két kisebb – igaz, hivatalosan ugyancsak nyereséges – bank vár új gazdára. Ám a Dzurinda-kormány e kettő közül is csupán az OTP célkeresztjébe került Investicná a rozvojová banka (IRB – Befektetési és Fejlesztési Bank) számára keres külföldi stratégiai tulajdonost, a még kisebb Banka Slovakiát ugyanis belföldi befektetők körében kívánja értékesíteni.
Az önállósult Szlovákiában a bankprivatizáció azért késett ilyen sokat, mert a korábbi kormányok nem mertek – vagy nem akartak – belevágni a bankkonszolidációba. A késlekedés nyomán az állam által felügyelt bankok stabilizálásához 1998-ban szakértői becslések szerint már 100-120 milliárd koronára lett volna szükség. Erre nem volt mód. (Jól érzékelteti a nagyságrendeket, hogy az ország 2001-es költségvetése 186 milliárd koronával számol a bevételi oldalon.) A kormány ezért létrehozta a konszolidációs bankot, amely átvállalta az érintett pénzintézetek behajthatatlan követeléseit – ez idáig összesen 93 milliárd koronát -, illetve a jegybank segítségével tőkeemelést hajtott végre mintegy 30 milliárd korona értékben. Az ezt követően elindult privatizáció során azonban további hiányosságokra is fény derült, mégpedig olyanokra, amelyek többek között az IRB első féléves nyereségességét is megkérdőjelezik.
Az IRB 1992. február 24-én kapta meg működési engedélyét, s három nappal később már meg is nyitotta pozsonyi székházát. Mára a banknak 5 kihelyezett részlege és 42 fiókja van, alaptőkéje 8,7 milliárd korona, azaz mintegy 52 milliárd forint. Hét szlovákiai, egy csehországi és egy belgiumi gazdasági társaságban van tőkerészesedése. A szlovák jegybank jelentése szerint az IRB a tavalyi 150 millió koronás veszteség után az idei első félévet 32,8 millió korona nyereséggel zárta. Csakhogy a pénzintézet az évek során többször is válságba került, 1998-99-ben például jegybanki felügyelettel működött, s csak egy 11 milliárd koronás állami “gyorssegély” révén tudta kifizetni a betéteseit. Ez persze már a múlt, csakhogy az idei nyereséget is kérdésessé teszi egy függőben lévő bírósági eljárás. A szlovák legfelsőbb bíróság ugyanis napokon belül – legkésőbb augusztus végéig, azaz a tényleges privatizációs egyeztetések megkezdése előtt – dönt arról, hogy az IRB-nek be kell-e fizetnie összesen 349 millió koronát kitevő 1994-es és 1995-ös adóelmaradását. Sőt, nyitott még a bank 1992-es nyereségadójának a kérdése is: az elsőfokú bírósági döntés szerint a pénzintézetnek nem kell megfizetnie az adóhivatal által követelt 531 millió koronát, ám a hatóság megfellebbezte az ítéletet, és a felek most a jogerős másodfokú bírói határozatra várnak.
AZ OTP ESÉLYE. Ezek az IRB körüli bizonytalanságok oda vezettek, hogy a szlovákiai ügyfelek jelentős része hátat fordított a pénzintézetnek – a betétállomány az első félév végén 10,84 milliárd koronát tett ki, azaz mindössze a felét a krízis előtti összegnek. A Slovenská sporitelnánál ezzel szemben egy év alatt 11 százalékkal nőtt a betétek értéke, s június végén meghaladta a 165,4 milliárd koronát, míg a VUB még ennél is nagyobb, 12,2 százalékos növekedést ért el, s ezzel betétállománya félévkor 134,1 milliárd koronára rúgott. Az IRB botladozása egyúttal a külföldi stratégiai befektetőket is elriasztotta. A tavaly kiírt, első privatizációs pályázatra egyetlen külföldi érdeklődő sem jelentkezett, s az idei második értékesítési kísérlet is csak az OTP figyelmét keltette fel. Éppen ezért ma Pozsony kizárólag a magyar bankkal tárgyal az IRB eladásáról, amire kedvező esetben október végén kerülhet sor. Amennyiben az üzlet létrejön, az OTP jóvoltából először jelenik meg magyar tőke az amúgy jórészt külföldi befektetők kezébe került szlovákiai bankszektorban.
Az OTP egyébként az IRB 93 százalékának – azaz az állam 70 százalékos és a Slovenská poistovna biztosítótársaság 23 százalékos részvénycsomagjának – a megvásárlására tett ajánlatot, illetve ígéretet tett az alaptőke 2003 végéig végrehajtandó emelésére. A kiszivárgott hírek szerint az ajánlat értéke 2 milliárd korona (12 milliárd forint), ebből 1,5 milliárd a részvényvásárlásra felajánlott összeg, 0,5 milliárd pedig a tőkeemelési ajánlat. Az IRB vezetői ezzel meg is elégednének, a privatizációs minisztérium által kinevezett, a bank eladását felügyelő bizottság azonban nagyobb tőkeemelést vár el. Az OTP e bizottság kérése alapján július végéig pontosította is az ajánlatát, amelynek elfogadásáról a szlovák kormány várhatóan augusztus 22-én vagy 29-én dönt.
