Amagyar sajt-történet mérföldköve volt az idei “Sajtokhoz illő borok versenye” című megmérettetés#<#, de a magyar sajt-sajtó sajnálatosan még oly fejletlen, hogy jóformán csak néhány borászati és gasztronómiai szaklap adott hírt a sajátos sajtos rangadóról. Ezen sajt-tornán fehérek közt egyetlen európaiként, vagyis pontosabban vörösök között egyetlen fehérként, a St. Donatus lellei Pinot Gris-je nyert aranyérmet, kart karba öltve (ami egy sajtnál nem csekélység) a Bakony Sport sajttal. A versenyen az egymással kompatibilis, egymást szerető sajtot, illetve bort keresték a vájt nyelvű (képzavar) ítészek.
A Bakony sajt az amúgy elég sivatagos, inkább a proletár, mintsem a polgár világát idéző magyar sajtvilág egy friss, fiatalos, savankás, könnyű darabja, mely érlelés nélkül készül, így nincsenek azok a jó kis lábszagú érési aromái, azaz kevéssé sajtszagú, és mint ilyen remekül variálható, például jól alkalmazható saláták készítéséhez. Legismertebb tagja a kategóriának a feta.
A Pinot Gris, magyarul a szürkebarát azért van egy hullámhosszon a szóban forgó friss sajttal (ez a “friss” nem csupán jelző, hanem sajtológiai kategória, mint a füstölt, kemény, lágy, kékpenészes, fehérpenészes, félkemény, és rouge kategóriák), szóval azért szereti a Bakony sajtot, mert magamagácska is könnyű, üde, friss teremtés. Világos szalmasárga, tiszta napsugár-szín, vegetális-gyümölcsös-almás illat, szájban határozott, de nem kemény savakra fűzve a sárga gyümölcsízek szinesztéziája. Közepes test, utóízében némi édesség, reduktív nyári remekmű, mely ismét Konyári János pincemestert dicséri. Megjegyzendő, hogy a szürkebarát nem tükörfordítása a Pinot Gris-nek: állítólag a napnyugatról érkező szürke csuhás szerzetesekről nyerte a nevét, akik az északi parton telepítették meg ezt a derék szőlőfajtát, mely szeret a napsütötte, jó termelésbiztonságú déli pannonhomokon is, azon a tájon, ahol az a kócsag honol, mely csak a tiszta tereket képes elviselni, ezért csak itt fészkel, a lellei nádasokban. Táj és bor e tisztaságát jelzi az egyszerűen elegáns címke is.
Sajt és bor házasításával persze ugyanaz a cél, mint minden efféle kulináris rafinériával: hogy olyan ízhez-élményhez jussunk, ami amúgy nem áll fenn a világegyetemben. Olyan ez, mint a bináris kémiai fegyverek: a komponensek külön-külön ártalmatlanok, együtt viszont érdekes hatásokra képesek. A bor-sajt csodafegyver szebbé teszi a jelent, jóllehet mint merőben érzéki élménynek, nincs mélysége, de nem is az a dolga. Arra ott a Karamazov testvérek vagy Wittgenstein.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
