Elsőként a mássalhangzók hiánya, a velencei stílusú gótikus csipkék, a tenger ultramarinja, a dalmát kövek fehérsége, a nyársra nyúzott bárányok megfontolt forgása, lejjebb a Biokovo irtóztató arányai és a horvát borok tűnnek a horvát tengerparton délre húzó utazó szeme elé.#<#
A leghíresebb borok Peljesacon és Hvaron fakadnak, e Krk és Cres alatt húzódó félszigeten, illetve szigeten. Hvaron terem a prcs, amiből e heti borunk készült. A prcs autochton fajta, a régi szép monarchikus időkben az ebből készült bort tonnaszám szállították a hajók Bécsbe. Mintha sokkal virágzóbb lett volna az élet errefelé akkor, mint manapság. Némi nosztalgiát érezni a falusi tengerparti kocsma falán látható, száz évvel ezelőtti fényképeket látva, a régi fény képeit, oktalan vágyódást érezve a hajdanvolt királyság pompás, polgárias múltja iránt, amelynek Európa-közelsége és szervessége felülmúlta a jelen kissé parvenü viszonyait. Búnkat némi prcsből facsart pompás vinával orvosoljuk.
A porózus, homokos-mészköves terroir meredek lejtőin szétszórva helyezkednek el a tengeri szél csupálta ültetvények, melyek irtóztató hőösszegeket inkasszálnak. Ahol a prcs terem, ott ismeretlen fogalom a fagy. Van egy virtuális vonal valahol Zadar magasságában, ez alatt ködöt se igen látni, a felhőtlen napok évi átlaga a prcs szülőföldjén, Hvaron 120 nap, amitől Zadar alatt egy másik borvilágba csöppenünk, melyet a borok hallatlan tüzessége és sűrűsége jellemez. Mielőtt a jövő héten szemügyre veszünk egy efféle nehézsúlyú vöröst, átvezetésként vetjük be mintegy ezt a laza fehér bort, ez az Oka oka.
A tüzesség, mint ismeretes, nem csupán metafora, hanem az alkoholtartalom mértékét jelző jelző: tüzes a 12,5-13,4 térfogat-százaléknyi alkoholt tartalmazó bor. Nálunk az alsó, Dalmáciában a felső határ környékén mozognak a borok, sőt, az erős dalmát vörösök vígan a 14 százalék fölött vibrálnak. A prcset a sziget keleti fertályának jó nevű pincemestere, Vujnovic úr igyekszik új életre galvanizálni. A prcset is elkaszálta a múlt század második felében a filoxéra, a maradék ezer tőkéből igyekszik önálló entitást fejleszteni Vujnovic gazda, kicsit ahhoz hasonlóan, ahogyan a mi egyes mestereink az olyan hungarikumokat, mint az Irsai Olivér vagy a Cserszegi fűszeres, önálló minőségekké fejlesztették, vagy ahogy például egyes szekszárdi gazdák a defenzívában lévő kadarkát menedzselik.
A prcs, a Bogdanusa és a Mekuja küvéje, azaz az Oka vina könnyű, vékony nyári bornak tűnik a tüzes horvát szortimenten belül a maga 12,6 százaléknyi alkoholjával, szép világossárga színével, kellemes virágillatával. Ízében enyhe muskotályosság, nem túl komplex egyensúly, némi extraktédesség, közepesen hosszú utóíz. Vujnovic borai Hvar kocsmáiban, Zágrábban és Szlovéniában lelhetők fel, itt tárgyalt száraz italunk vélhetően jól passzítható egy roston makrélához vagy hobotnyica (polip)-salátához, esetleg a húsos burekhoz, és persze az esti tengerparti beszélgetésekhez.
