Mostanság a menedzserapukák és menedzseranyukák nem hallgatnak rádiót. Legalábbis nem délelőtt. És nem a Petőfit. Vagy legalábbis ritkán.#<# Minden bizonnyal elég ritkán ahhoz, hogy rendre kihagyják az Apró-cseprő gyerekekről című pár perces rádióműsort. De ugyanez bízvást elmondható a kis- és középvállalkozókról, a politikusokról, a kormánytisztviselőkről, valamint a tőzsdei spekulánsokról. A bérből és fizetésből élőkről nem is beszélve, akiket nyilván rögvest elbocsátanának, ha délelőtt a Petőfit bújnák.
Pedig nem ártana. E több mint 12 éve futó műsor, Gáspár Sarolta szerkesztő szakértelmétől és emberségétől átitatva, számos megfontolandó példázattal, bájos – vagy épp torokszorító – gyermekinterjúval, betelefonáló szülői történettel, dilemmával, s az ezekre reflektáló eligazító véleménnyel igyekszik hallgatóit felvértezni a gyereknevelés nehéz pillanataira. Amelyek, valljuk meg, azért szép számmal akadnak.
ÖRÖK DILEMMÁK. Érett vagyok-e már gyermeket vállalni? Mi történik, ha hazamegyünk a szülészetről? Milyen óvodát válasszunk? Mikor vigyük át másik iskolába? Mit csináljunk, ha balkezes? Meséljünk-e minden este? Vegyünk-e neki kiskutyát/tengeri malacot/teknőst? Megrémüljünk-e, ha békát hoz a lakásba? Szigorúak legyünk vagy engedékenyek? Jutalmazzunk vagy büntessünk? Lehet-e túlszeretni egy gyereket? Hogyan közöljük vele, hogy egy számára kedves ember nincs többé? Mit tegyünk, ha nem fogad szót? A sor a végtelenségig folytatható, s ezek a kérdések – ezernyi más gond és öröm mellett – mind szóba is kerültek már az ezredik adáson jócskán túl járó műsorfolyamban. Amelyből talán vagy féltucatnyi adást sikerült is kifognunk (évi rendes szabadságon, taxiban vagy tőzsdeszünetben).
A szó elszáll, a CD megmarad – gondolhatta tehát okkal Gerely Miklós, az 1999-ben alakult, beszédes nevű Mosolygyár pedagógus-terapeuta vezetője, s arra a következetésre jutott, hogy az évek során felgyülemlett hatalmas hanganyag legjavát érdemes lenne kimenteni az utókor, és persze a szülők, illetve más gyermekekkel foglalkozó felnőttek okulására. Az eredmény egy világos szerkezetű, könnyen kezelhető, szemet gyönyörködtető képi világú, élvezetesen használható, valóban felhasználóbarát CD-ROM; a programozás a Multi M Stúdiót dicséri. (Sajnálatos módon viszont a borító túlzsúfoltra, kaotikusra és ötlettelenre sikeredett, messze nem tükrözi a “benti” letisztult szerkezetet, s inkább riasztóan hat, mintsem “beleolvasásra” csábítana.)
A kiválasztott több mint 7 órányi hanganyagot 12 nagy témakörbe sorolták (szülés előtt és után; bölcsőde, óvoda, iskola; mese, beszélgetés; állatok; másság; szorongás, értékelés; viselkedési zavarok; szigor-engedékenység, büntetés-jutalom; szeretet; szerelem; válás; halál, gyász, elmúlás), amelyek közül a nyitó oldalon választhatunk. Beljebb jutva, az egyes alcsoportok általában háromféle – témakörtől függően 10-20 elemből álló – blokkot alkotnak. Az egyikben hallgatói telefonhívásokat ismerhetünk meg, a másikban Gáspár Sarolta gyermekekkel készített interjúi találhatók, míg a harmadikban a műsor állandó szakértője, Ranschburg Jenő gyermekpszichológus mondja el a véleményét az egyes témákról. Megkönnyíti a választást, hogy egy-egy – már önmagában beszédes – címre mutatva a képernyő alján megjelenő futó felirat röviden összefoglalja az adásrészlet tartalmát, lényegét. Valamely címszót kiválasztva elindul a hangbejátszás (annak hosszát is jelzi egy ablak), miközben a képernyőn a témához illő színes és elgondolkodtató gyerekrajzok váltják egymást – összesen több mint 300 kép, Macskássy Katalin értő válogatásában. Ha nem hinnénk a fülünknek, egy ikonra kattintva néhány másodpercet “visszatekerhetünk” (ugyanez előrefelé is működik).
Színesítésképpen, a rádióműsor-válogatást két további fejezet egészíti ki. Az egyikben Ranschburg Jenő gyermekverseit hallhatjuk Csákányi Eszter, Halász Judit, Kézdy György és Jordán Tamás tolmácsolásában, Borsi Vera illusztrációival. (Apróság, de mégis meglehetősen zavaró, hogy a közben olvasható szöveg nem mindig azonos az elhangzó versekkel, emellett szedési hibák is elcsúfítják néha.) A másikban Békés Pál olvas fel – gyermekeiről, Bálintról és Dorkáról szóló – fanyar humorú, Báldor című könyvéből, a főhősökről készült fotókkal illusztrálva.
HELYEK. Emellett, eligazító háttérként, a CD-n egy 12 ezer tételből álló címgyűjtemény is található, amely egyebek mellett a magánóvodák és -iskolák, támogató szervezetek, különböző akkreditált alapítványok és egyesületek, nevelési tanácsadók, ifjúsági szervezetek nevét és elérhetőségét tartalmazza, törvénytárral kiegészítve.
Az elénk táruló anyag tehát igen gazdag, és valóban tanulságos. Ám a leghosszabb címlista, a legrészletezőbb bejátszás is véget ér egyszer. Ha már úgy érezzük, hogy minden kérdésre választ kaptunk (ha nem, akár be is telefonálhatunk a műsorba), s a CD további böngészése tulajdonképpen feleslegessé vált, akkor se essünk kétségbe: kapcsoljuk ki a számítógépet, nyújtóztassuk meg a tagjainkat, s játsszunk egy jót a gyerekkel.
