Saját termék, “originális gyógyszer” nélkül egyetlen gyógyszergyár sem tervezhet hosszú távra. Az általános igazság alól a Richter Gedeon Rt. sem kivétel: a cég kutatás-fejlesztéseinek sikere vagy kudarca élet-halál kérdés lehet. Bár az iparág legjelentősebb hazai képviselőjét a generikus, mindenki által gyártható termékek is eltarthatnák, az igazi áttöréshez és a további fejlődéshez szükséges lökést csak az eredeti gyógyszerek fejlesztése adhatja meg számára.
Egy felfedezett hatóanyag és a belőle származó originális gyógyszer szabadalma általában 20 évig érvényes. Különböző megoldásokkal – például gyártástechnológiai, vagy a gyógyszer beviteli formáját érintő formulációs szabadalmakkal – ez a két évtized egy ideig kitolható, de örökre nem: a termék generikussá válik, felszabadul, bárki gyárthatja, ára így lezuhan. Ez az árcsökkenés a nagy gyógyszergyárakat is megviseli, ezért általában előre kiszámítják, mikor jár le termékük szabadalma. (A magyar generikus és az amerikai originális gyártók vitájáról lásd cikkünket a Figyelő 2001/24. számában.) Miután a kutatásban a kiesési ráta a legnagyobb erőfeszítések dacára is nagyon magas, előfordul, hogy a kutatási folyamatban (“pipeline”) éppen nincsen olyan termék, amely a másik helyébe léphetne. Ilyenkor, aki teheti, vásárol magának mások által fejlesztett cikket, vagy éppen felvásárolja azt a céget, amely rendelkezik ilyen molekulával. Attól, hogy a Richtert ily módon érné utol a végzet, a legújabb információk szerint nem kell tartani. A cég az utóbbi 35 évben 10 saját gyógyszerrel jelent meg a piacon, vagyis átlagosan 3,5 évente eggyel; ezek közül az utolsót 1996-ban hozta ki.
Molekula a szénakazalban A kutatók általában olyan molekulákat keresnek, amelyek kizárólagosan kötődnek a célponthoz, más molekulákhoz azonban nem. Ez a vizsgálati fázis többnyire “in silico” indul, vagyis számítógépes modellek bevetésével. Ezekkel azt próbálják megjósolni, hogy az adott szerkezetű vegyület milyen hatást fejtene ki a célponton; az eredmények alapján pedig a vegyészek csak azokat a molekulákat állítják elő, vagy próbálják ki, amelyek a modell szerint megfelelő kötődést hoznak létre a célponttal. Továbbra is fontos szerep jut az “in vitro”, kémcsőben végzett laboratóriumi biokémiai teszteknek; ezek szintén a hatóanyagnak alkalmas molekulák kijelöléséhez vezetnek. A nagy áteresztőképességű szűrésnek (HTS) elnevezett módszerrel néhány hét alatt több tízezernyi molekulát próbálnak ki, vajon kapcsolódnak-e a kijelölt célponthoz. A hatóanyagot így tűként kell előbányászni a vegyülettárak szénakazlából, ám a HTS óriási előnye, hogy nagy mennyiségű különböző vegyület tesztelésére alkalmas egyszerre, méghozzá villámgyorsan. Ennek köszönhetően – bár meglehetősen drága – ma már szinte minden gyógyszercég alkalmazza. Ez a technika különösen a kutatások korai szakaszát teszi termékennyé; olyan molekulákat lehet így találni, amelyekből később, a további átalakítások és finomítások során minden szempontból megfelelő hatóanyag fejleszthető. A Richter a próbákhoz saját vegyülettárát használja, amelyet – különböző forrásokból – folyamatosan bővít. Az így, vagy a számítógépes modellezéssel ígéretesnek ítélt molekulákat nevezik vezérmolekuláknak, ezek továbbfejlesztésére épül maga a gyógyszerkutatás.
A hatóanyag-fejlesztés legújabb irányzata a humán genom feltérképezéséből adódó információk hasznosítása, és ez kétségtelenül új távlatokat nyit a Richter előtt is. Genetikailag módosított sejttenyészeteken már rutinszerűen végeznek kísérleteket, az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézetével (KOKI) és a Semmelweis Ignác Orvostudományi Egyetemmel (SOTE) együttműködve pedig génmódosított egereken próbálják tisztázni az esetleg célpontnak alkalmas fehérjék szerepét. Az állatokat a SOTE és a KOKI laborjaiban “állítják elő”. A Richter “házi” tudományos tanácsának döntése értelmében a vállalat kutatói már foglalkoznak azzal, miként integrálhatnák a génből kiinduló vizsgálatokat alkalmazott kutatási rendszerükbe. “Azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy ilyen drága és kockázatos területen az elsők között legyünk – mondja Szombathelyi Zsolt -, azonban figyeljük az eredményeket, és ha eljön az ideje, mi is bekapcsolódunk a munkába”.
Az öt évvel ezelőtt piacra dobott utolsó eredeti Richter-szer – egy, a lábszárfekély kezelésére szolgáló gyógyszer – kifejlesztése a szív-érrendszeri kutatásokkal jellemezhető korszak lezárást is jelenti, a gyár ugyanis ma már kizárólag a központi idegrendszerre ható szerek kutatásával foglalkozik. Szombathelyi Zsolt a társaság kutatási igazgatója elmondta: ezt az irányt a központi idegrendszeri problémák esetében fennálló nagy, kielégítetlen orvosi igényre alapozva jelölték ki a cég szakértői. Ez azt jelenti, hogy sok olyan idegrendszeri betegség van, amelyek kezelésére nincsenek gyógyszerek, vagy az alkalmazott készítményeknek komoly mellékhatásaik vannak, vagyis lehet azoknál jobbat is gyártani.
A Richter által kutatott egyik betegség a gutaütés (stroke), amelynek során egy agyi ér elzáródik, így a mögötte lévő terület vérrellátás nélkül marad, s emiatt bizonyos részek elpusztulnak, funkciójuk kiesik. A következmények kezelésére nem létezik gyógyszeres terápia, a súlyos állapot magától általában csak részlegesen regenerálódik. A cég másik kutatási iránya a hírhedt szklerózis multiplex, amelyre ugyan már létezik gyógyszer, de a betegség gyakorlatilag mind a mai napig gyógyíthatatlan. Ugyanez a helyzet a skizofréniával, amelynek gyógyszeres kezelése megoldott, viszont egész életre szól, és a legkülönbözőbb kedvezőtlen mellékhatásokat okozza. A kutatási igazgató szerint ezek a központi idegrendszert érintő rendellenességek és betegségek mind olyan kutatási témák, amelyek végeredménye akár piacképes új gyógyszer is lehet. E lehetőség mellett pedig természetesen egy másik is nyitva áll a Richter előtt, miszerint nem próbál saját piacot építeni egy újdonsággal, hanem inkább a már meglévőknél jobb termékek előállításával kísérletezik.
A Richter ennek értelmében végzett elemzése kiderítette, hogy a központi idegrendszer területén kiemelkedő lehetőséget ígér a fájdalomcsillapítás szférája. Itt nem az akut fájdalomról van szó, hanem arról a krónikus, hosszan tartó, már-már szervült érzésről, amelyek esetében a hagyományos fájdalomcsillapítók – az Aspirin, de akár az olyan “nagyágyúk” is, mint a morfinszármazékok – már fabatkát sem érnek. Ilyen például a fantomfájdalom, vagy bizonyos csillapíthatatlan izomfájdalmak, amelyek okát nehéz feltárni. “Ez az a terület, ahol úgy érezzük, kicsiségünk ellenére van esélyünk” – mondja az igazgató.
A modelltől a gyógyszerig A Richterben a kutatás és a fejlesztés két különböző igazgatóságot képez. A kutatásinak 508 munkatársa van, ennek nagyjából a fele diplomás, a fejlesztésben további százan dolgoznak. A kutatás a vezérmolekula kijelölésétől a klinikai próbákig tart, a fejlesztés feladata a gyógyszerforma kidolgozása, a klinikai vizsgálatok elvégzése és a törzskönyveztetés. A cég nettó árbevételének átlagosan 6-8 százalékát fordítja kutatás-fejlesztésre egy évben; tavaly a 74 milliárd forintos forgalomból 5,6 milliárdot költött K+F-re, ez pedig jóval meghaladja az 1999-ben elköltött 4,6 milliárdot.
Korábban egyértelmű volt, hogy a kiválasztott betegséget gyógyítani hivatott hatóanyagokat állatkísérletes modellben vizsgálják, vagyis az állatokban előidéztek egy, az adott betegséget modellező állapotot, és ezen mérték, vajon a kérdéses anyag hatással van-e rá. Mára azonban ez a megközelítés kiment a divatból. Ebben az esetben ugyanis nem derül fény a vizsgált vegyület valódi hatásmechanizmusára, ez pedig a racionális kutatáshoz és gyógyszeralkalmazáshoz egyaránt nélkülözhetetlen. “Ma a kutatók fordított logikát alkalmaznak, először ugyanis nem a hatóanyagot, hanem a molekuláris célpontot határozzák meg: azt a fehérjét, sejtalkotót vagy receptort, amelyen keresztül a gyógyító hatás elérhető” – magyarázza a kutatási igazgató. Ha a célpont és a várható hatás között – irodalmi adatok vagy saját kísérletek segítségével – sikerül logikai kapcsolatot felállítani, akkor kezdődhet el a hatóanyag kiválasztása (lásd külön írásunkat). A témával kapcsolatban, hogy a cégnek jelen pillanatban van-e klinikai próbára bocsátott hatóanyaga – tekintettel arra, hogy a tőzsdén jegyzett gyógyszeripari társaságok esetében az új eredeti termékek kihozatala erősen hat a cégek tőzsdei megítélésére – a kutatási igazgató nem kíván nyilatkozni.
