A szocialista párt politikailag nem profitált a kormányzó pártok között kialakult konfliktusból, sőt, a Fidesz legutóbbi időkben tapasztalható megerősödése szemmel láthatóan immár az MSZP rovására történik. A két párt potenciális szavazóbázisa kiegyenlítődött, a szocialisták előnye elfogyott és mint azt más közvélemény-kutatások eredményei is jelezték a Fidesz némi előnyre tett szert. Legutóbbi (2001. május 20-ával lezárult) heti adatfelvételünk négy hétre görgetett átlagértékei a biztos szavazó pártválasztók körében helycserét sejttetnek, bár a különbségek a mérési hibahatáron belül esnek (Fidesz: 44%, MSZP: 43%).
Ha az egyes társadalmi rétegek szerint külön-külön is megvizsgáljuk a szocialista párt és a fiatal demokraták megítélését, akkor kitűnik, hogy nem ilyen egységes a kép. Az iskolázottság és az életkor szerinti csoportokra vonatkozó idősoros adatok külön táblában láthatók.
A TNS Modus eredményeiből egyértelmű: a felnőtt magyar lakosság élénken reagált arra, ami a kisgazdák körül történt. Az eseményekben leginkább érintett két párt iránti szimpátia-indexek és az elsődleges pártpreferenciák jellegzetesen megváltoztak a fejlemények időpontjaiban. Jellegzetesen átrendeződött a magyar politikai közvélemény. Természetesen az ilyen elemzések nem bizonyítékai az események és a pártok megítélése közötti összefüggéseknek, de jól mutatják, hogy az idősoros adatok mélyebb vizsgálata rendkívül hasznos lehet a politikai-, a társadalmi-, a gazdasági viszonyokat kutatók számára.
AZ ESEMÉNYEK POLITIKAI HÁTTERE
A politikai elemzők szerint a Fidesz és a Független Kisgazda Párt viszonya jelentősen megváltozott a kétéves költségvetés megszavazását (2000. december 19.) megelőző időszakban. Különösen felerősödtek a feszültségek a múlt év októberében, amikor kisgazda politikusok korrupciós ügyekbe keveredtek (gondolunk itt Székely Zoltán botrányos leleplezésére október 12-én, majd néhány nappal később, október 17-én – az Agrárinnovációs Kht. körül napvilágot látott korrupció-gyanús ügyletekre). Nem kisebb feltűnés kísérte múlt év végén a,Torgyán-villa,és a kisgazda-szilveszter ügyét sem. Különösen felkorbácsolta az indulatokat a kazetta-botrány, az év elején (január 30-án), melyet a kisgazda “reformkörök” megjelenése, Torgyán József latin-amerikai útját megszakító gyors intézkedései, kulcsemberek “fővesztése” a pozíció-harcokat pedig élénk “csatazaj” kísérte. A legnagyobb kormányzó párt eleinte csöndes, rezignált reakciói, majd egyre markánsabb Torgyánt “támadó” megnyilvánulásai egyértelműen mutatták, hogy a Fidesz meghatározó személyiségei komolyan elgondolkodtak a “Torgyán utáni időkről” és ezt egyre kevésbé rejtik véka alá. Az első óvatos, távolságtartó, elhatárolódásra utaló gesztusokat (gondolunk itt Orbán Viktor november 1-i nyilatkozatára, majd Kövér László jelzésértékű döntésére december 11-én a kétéves választási együttműködés aláírásának elhalasztásával kapcsolatban, de ide sorolható Orbán Viktornak Lányi Zsolttal január 8-án lefolytatott “titkos” megbeszélése, a kisgazda “reformkörösök”-kel folytatott tárgyalások ez év elején, az agrártárcát ért mind erőteljesebb kritikák) a “kazetta-ügy” után markáns és egyértelmű politikai lépések követték. (Orbán február 7-i rádiónyilatkozata, majd a “D-napként” emlegetett február 8-ai fordulat, Torgyán nyílt megbuktatása az agrártárca éléről.) A fejleményeknek a közvéleményre gyakorolt hatását tükrözik az adatok.