Orbán Viktor miniszterelnök bizonyára meg tudná mondani, hogy az ideális állapotok eléréséhez hány mobiltelefont kellene vásárolniuk a „három gyerek, három szoba, négy kerék” modellnek megfelelni igyekvő családoknak#<#. Mindenesetre a GfK Hungária szerint 2001 első negyedévének végén csaknem minden második magyar háztartásban nyilatkoztak mobiltelefon tartásáról. A mobillal rendelkező háztartásokban átlagosan 2,16 készülék volt. A piackutató intézet felmérésének közelmúltban közzétett – ahogyan az egy valamire való információs társadalomban elvárható, az interneten is elérhető – eredményeiből kiderül, az idén márciusban, illetve áprilisban a 3,76 millió magyar háztartás 43 százaléka rendelkezett mobiltelefonnal, szemben az egy évvel korábbi 24 százalékkal. Készülékeik száma a tavalyi első negyedévben számlált 1,9 millióról mintegy 3,5 millióra emelkedett. Azaz, a GfK vizsgálódásai alapján a mobiltelefonok száma egy év alatt majdnem megduplázódott. A vállalkozók, vagy cégtulajdonosok zöme tart „családi mobiltelefont”. A szellemi szabadfoglalkozásúak, alkalmazott diplomások családjában többnyire szintén megtalálhatók a maroktelefonok. A GfK felmérésének tanúsága szerint a magasabb iskolai végzettségű háztartásfők családjában gyakoribb eszközök a mobilkészülékek. A 90 ezer forintos havi nettó jövedelemmel rendelkező családok a felmérés szerint az átlagnál kevesebb mobiltelefont tartanak. Az ellátottság mutatója a nagyobb jövedelműeknél meghaladja az átlagot. A havi 150 ezer forintnál magasabb jövedelmű családok kétharmada használ rádiótelefont. A településnagyság alapján készített összevetések azt mutatják, hogy a 20 ezernél kisebb lélekszámú települések a mobilellátottság tekintetében alulreprezentáltak. A nagyobb városokban ezzel szemben a családok többsége rendelkezik mobillal. Az egyetlen kivétel Budapest, ahol a maroktelefonnal rendelkező családok aránya csupán 47 százalék.
