Kénytelenek voltak leállítani az alsó-tiszai hajózást, pedig az ember azt várná, hogy egy akkora város, mint Szeged, el tud tartani egy hajót. Ha ott is lett volna egy Laci bácsi, biztos másképpen alakulnak a dolgok, hiszen a leghatározottabban az ő érdeme, hogy Tiszacsege központtal a Tisza középső, leghosszabb szakaszán személyhajó közlekedik. A kapitányi titulust a hajón szolgálóktól kapta, tiszteletük jeléül – meséli Horváth Péter, a Mahart-Passnave Kft. hajózási felelőse, s hozzáteszi, nem kizárt, hogy jövőre a tiszacsegei szakasz új hajót kap.
ORSZÁGIMÁZS. A hosszú évtizedeket az államvasút alkalmazottjaként maga mögött tudó Kiss László maga sem gondolta, amikor miskolci lakosként 1987-ben megvásárolt egy félig kész nyaralót a tiszacsegei üdülőfaluban – mert feleségével itt kívánták tölteni a közelgő nyugdíjas idejüket -, hogy a vasparipát egyszer majd hajóra cseréli. Azonban huzamosabb ott-tartózkodást követően rájött, hogy a víkendház-tulajdonosok két hetet, ha itt töltenek, s ezenkívül néha, egy-egy hétvégén leszaladnak füvet nyírni, az esztendő zömében így a 350 nyaraló kihasználatlanul, üresen áll. Ráadásul a termálfürdő mellett, a Hortobágyi Nemzeti Park szélén, ahol a természetvédelmi területnek nyilvánított Holt-Tisza találkozik a folyóval, s csak külön engedéllyel látogatható Kácsa-sziget közelében. “Szóltam a tulajdonosoknak, hogy szívesen megszervezném az idegenforgalmat, mert volna, ami idevonzza a turistákat, a házak kiadása ugyanis hozna egy kis jövedelmet, fenntartásuk most viszont csak viszi a pénzt. Kitörő lelkesedéssel fogadták, hogy akad, aki ezt felvállalja” – emlékszik vissza Kiss László. E felhatalmazás birtokában a vállalkozó szellemű úriember hozzáfogott ötlete megvalósításához. Végigfotózta a nyaralóépületeket, leírta, milyen lehetőségeket talál az idelátogató, s készíttetett egy angol-német-magyar nyelvű színes prospektust, amelyet baráti szálainak kihasználásával szétküldött Nyugat-Európába. Vasutasként is sokakat ismert, az eszperantó nyelv szerelmeseként is szert tett kapcsolatokra, de a külföldre szakadt egykori osztálytársait sem hagyta ki. A szerencse is segítette, hiszen ezt követően felkereste Németh Józsefet, a helyi polgármestert egy német-dán utazási iroda képviselője, hogy feltérképezze a környéket. Így azután e társaság bevette a hétnyelvű, számos országban terjesztett prospektusába a hétvégi házak fotóit, s megkötötte a szerződést a tulajdonosokkal. Kiss László elkészíttette a térségre vonatkozó prospektusokat, gondoskodott útbaigazító táblák elhelyezéséről a település határától az üdülőtelepig, s nyaralója halljában fogadta az érkező vendégeket pálinkával, üdítővel, édességgel. Átadta nekik a kulcsokat, elkísérte őket a kibérelt épülethez, s jelezte, hogy bárminemű problémával hozzá forduljanak. “Aki egyszer itt járt, rendszeresen visszatér. Már nem is az utazási irodát keresik meg, nekem küldik a levelet vagy a faxot” – mondja az energikus vállalkozó.
Közben a polgármesterben is felvetődött, hogy itt élnek a Tisza mentén, így érdemes lenne feltámasztani a hajózást. Beszélt a környező helységek polgármestereivel, hogy létesítsenek kikötőket, s 1993 júniusára négyet megépítettek. Hajójuk azonban nem volt, a Mahart viszont nem rendelkezett kikötővel. Ám hajóval igen, s a Passnavénak tetszett is az ötlet, hogy az önkormányzatokkal közösen indítsanak járatot. A csegei polgármester azzal fordult Kiss Lászlóhoz, hogy “csak akkor írom alá a szerződést, ha vállalod a hajózás szervezését, lebonyolítását”. Az egyéni vállalkozó igennel válaszolt. Víkendháza azóta a Passnave helyi irodájaként (is) működik, a társaságnak természetesen ő az itteni képviselője. A hajót utóbb átkeresztelték Csegére, az ötletgazda pedig megkapta a tiszteletbeli kapitányi címet.
Kiss László 69 éves, az érettségit követően a diósgyőri Lenin Kohászati Műveknél helyezkedett el segédmunkásként. Egy évre rá, 1952-ben “átigazolt” a Magyar Államvasutakhoz, mivel gyerekkora óta nagyon szeretett utazni, s aktív korában még – mint MÁV-os – ingyen igénybe vehette Európa bármely vasút- és hajótársaságának járatait. 1957-re elvégezte a tisztképzőt, 1974-től az 1990-ben történt nyugdíjba vonulásáig a Magyar Államvasutak Miskolci Igazgatóságán dolgozott a szervezési és ellenőrzési csoport vezetőjeként. Miskolci lakását máig fenntartva 1991-ben költözött – tavaly elhunyt – közlekedésmérnök feleségével Tiszacsegére, ahol egyéni vállalkozóként megszervezte az idegenforgalmat, majd az újra induló tiszai hajózást.
A Mahart képviseletét is ellátja a településen.
PONTOSSÁG. Kiss László jól ismeri a parton lévő, vendéglátással, idegenforgalommal foglalkozó vállalkozókat, s közülük jó néhánynyal üzleti kapcsolatban áll, a programokat maga tervezi. “Bár sosem tanulta ezt a szakmát, hozzáértésével, lelkesedésével, igényességével, ambíciójával, korrektségével példát mutat az idegenforgalmi diplomát szerzett fiataloknak. Ha délre bejelentkezik kávéra és fagylaltra egy csoporttal, s közli, hogy fél órát maradnak, a jelzett időben érkeznek és távoznak. Tíz ilyen emberrel meg lehetne sokszorozni a térség idegenforgalmát” – jellemzi az üzletembert Molnár György, a tiszafüredi Hotel Hableány tulajdonosa.
A fedélzeten kiosztják az aktuális étterem háromnyelvű étlapját, minden utas felírja az általa választott étel kódszámát, a kapitány pedig telefonon leadja a rendelést. Megérkezéskor a pincérek azonnal kihozzák az ételt. Előfordult, hogy az egyik közbenső kikötőben német turisták szálltak a hajóra az ebéd előtt másfél órával, s a vendéglőben meglepetten a szervezettség non plusz ultrájának nevezték, amikor eléjük tették az általuk választott menüt. Laci bácsi programajánlatot állított össze az egész esztendőre. Aki az utazásra befizet, a hajót is vezetheti, s ünnepélyes keretek között kapitánnyá avatják, amiről oklevelet kap. “Úgy gondoltam, ha egy nosztalgiavonaton utazó Müller vagy Wagner úr vezetheti a 424-est, a Csegét is elkormányozhatja” – jegyzi meg a kapitány, aki MÁV-os kapcsolatait mozgósítva azt is elérte, hogy a nyári vasúti menetrend megszerkesztésekor figyelembe vegyék Tiszacsege könnyebb megközelíthetőségét, de a Volán is csatlakozójáratot állított be a vonathoz. A hajó ráadásul emellett sok mindenre alkalmas: tartottak már rajta esküvőket, orvoskongresszust, vállalati rendezvényeket, nemzetközi konferenciákat, de az is megesett már, hogy az Európai Unió tagállamainak magyarországi nagyköveteit látták vendégül.
Talán a hajózásnak is köszönhető, hogy Tiszacsegét tavaly városi rangra emelték. A település polgármestere így summázza véleményét a kapitányról: “Idegenként rendkívül gyorsan ráérzett az itteni emberek gondolkodásmódjára, lelkivilágára. Néhány önkormányzat kifogásolható hozzáállása miatt nem bíztam a személyhajózásban, ám Kiss László nagyon jól tudta, hogy programok nélkül nem beszélhetünk turizmusról, csak vendéglátásról. Amit tesz, kuriózumnak számít, kapcsolatban áll a világgal, ő maga egy internet.”
